Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-08 / 23. szám
Kilencedik évfolyam, 1914. junius 8. 23. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hótfön, a szükséghez képest többször is. •« Előfizetési éra • „NAGY BUDAPEST" melléklettel egyUtt: Egész évre 16 kor. e> Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. •• TELEFONSZÁM: 169—38. •• Munkalázban. Mintha tél derekán volnánk, annyi munkát ád szünet előtt a tanács a közgyűlésnek. Kezdődött a munkatorlódás a Magyar Villamossági átvételével, amely nyilván szaporítani fogja a közgyűlés gondjait s folytatódni fog az omnibusszal, amely a jövő hónapban ugyancsak a fővárosé lesz. Magyarul: egyszerre két nagy üzemmel leszünk gazdagabbak. De — ime — már torlódik a láthatáron a többi kérdés is: az autóbusz, ahol a nemzetközi pályázat eredménye tettre ösztökél — s ami ennél is fontosabb, mert ma a kommunális politika gerince — a közlekedési politika reformja. Nyár előtt ennyi probléma, amennyi tél derekán is túlontúl fogas ? Hiszen nem okvetlenül muszáj, hogy a kommunális munkaidő a színházi szezon szerint igazodjék. Nyár előtt, avagy nyáron is épp úgy lehet dolgozni, mint a legforróbb szezonban, amikor forr a munkavágy. és a tetterő. A tisztelt tanács tehát okosan teszi, hogy a nyári pihenés előtt arra kényszeríti az ugyancsak tisztelt yárosatyákat, hogy az égető kérdéseket dűlőre vigyék. A kötelesség mindig kötelesség s valóban nem igazodhatik, vagy igazítható — a hőmérő szerint. A bizottsági tagok megválasztatásukkal kötelezettséget vállaltak arra is, hogy minden időben és minden körülmények között rendelkezésére állanak a közérdeknek, amely gondos, alapos és megfontolt munkájukat kívánja. Emiatt tehát nincs helye semmiféle fennakadásnak. Elvégre az a problémákból fejlődő sziikségszerüségi törvényen alapszik, hogy minden kérdést akkor kell megoldani, amikor megérett a megoldásra. Viszont vita tárgya sem lehet, hogy mindazok a nagy- fontosságú ügyek, amiket még a nyári szünet előtt közgyűlés elé utal a tanács, a megoldásnak legelőrehaladottabb stádiumába kerültek. Ám egészen más kérdés, hogy megoldatnak-e tényleg mindezek a problémák — még nyár előtt? Mondani sem kell, hogy dülöre- jutásuk a kommunális fejlődés szempontjából égetően kívánatos. A közérdek, amely itt elsősorban dominál — vitathatatlanul nem tűr semmiféle halasztást. Mert ha mindezek a kérdések ősz előtt elvben el is intéződtek már, mennyi verejtéknek kell sikossá öntözni még addig a „tettek talaját“, amig mindezek a kérdések a gyakorlati megvalósításhoz jutnak ! S ha van veszteség a gyorsan múló időben, úgy nem vitás, hogy minden perc, amely e problémák megoldását a következőre odázza — a köznek érzékeny károsodást okoz . . . Óhajtjuk és kívánjuk tehát, hogy számításaiban ne csalódjék a tanács, s mindazok a kérdések, amelyek a legközelebbi közgyűlések napirendjét izgalmasan érdekessé teszik, szinte percnyi pontossággal intéződjenek el arra az időre, amikorra azt az eddigi tervez- getések teszik. A bizottsági tagok pedig, akiktől ez a lázas pontosság függ, ne sajnáljanak ezúttal egy kis kivételes erőkifejtést azoktól, akik a kommunális tevékenykedhetésükért túlontúl nagy erőkifejtést pazaroltak el akkor, amikor a városatya-választás volt soron. S tisztelet a kivételeknek, ne fukarkodjanak a bizottsági tagok az önzetlenségben sem, amely a most dűlőre jutó kérdések megoldhatását mérföldléptekkel vihetné előbbre. Egy kis A várositási politika kellős közepébe, mint — köznapiasan szólva — a derűs égből jövő villámcsapás visz érthető disszonanciáját az a bir, hogy a vezető körök már hónapok óta komolyan foglalkoznak a pótadóemelés gondolatával. Megbízható értesüléseink szerint ez a komoly fontolgatás még nem jutott ugyan az akut terv stádiumába, de nincs kizárva, hogy őszre, amikor a városatyák nyári pihenőjükből visszatérnek, akülönböző retortákban, ahol az ilyen kérdésnek a végleges elintézésre megérnie kell, már érdemlegesen foglalkozhatnak is vele. A pótadóemelés hátterében a fővárosnak erősen megrosszabbodott finánciális helyzete áll. Eszerint azok, akik a pótadóemelést keresztülvinni szeretnék, elsősorban azzal érvelnek, hogy a főváros az utóbbi években vállalt kötelezettségeinek csak úgy felelhet meg, ha jövedelmei is e kötelezettségek növekedésének arányában szaporittatnak. S a nagyjövedelmii városi üzemek? Mindazok az üzemek, amiket az utolsó évtizedben a főváros házikezelésbe vett, nem igazolták teljesen a jövedelmezőségükhöz fűzött várakozásokat. Ebben nem az foglaltatik, hogy ezek az üzemek nem jövedelmeznek épen- annyit, vagy esetleg többet is, mint amennyit magánkezekben jövedelmeztek, de az üzleti hasznuk korántsem fedezi azokat a kötelezettségeket, amiket a főváros ezeknek az üzemeknek házikezelésbe való vétele ellenében vállalt magára. Eszerin ttehát a várositás politikája azoknak adott volna igazat, akik annak idején tűzzeljóakarat, ugyanannyi munkakedv s a köz" érdek ideális tisztelete: higyjék el a nagyra- becsült városatyák, nem olyan súlyos^ feltételek ezek, hogy birhatásukért sóvár szemekkel örökké a külföldre kellene apellálnia azoknak, akikben mindez a kellék bőven összegyűlt ugyan, de — sajnos — igen gyakran csak apostoloskodásra vannak kárhoztatva egészen. Legyenek egyszer túlsúlyban az apostolok a tévelygők és eltévelyedettek felett s mérget veszünk reá, hogy a legrövidebb időn belül egyetlenegy közlekedési probléma sem marad — a jövő zenéje! vassal küzdöttek ellene. S a pótadóemelés lanszirozása épen emiatt szinte a kivihetetlenséggel határos, mert azok, akik a főváros háztartását ezzel a megoldással szeretnék rendbehozni, attól félnek, és pedig teljes joggal, hogy a pótadóemelés mindenképen alkalmas volna arra, hogy a várositás ellenségeinek amúgy sem kis számát növelje. Holott még egész sereg kérdés vár abban a stádiumban, hogy a legközelebbi időkben épen a házikezelés híveinek főlényét vegye igénybe. Ha tehát a pótadóemelés kérdése elkerülhetetlenül előtérbe jut, komolyan kell számolni azzal az eshetőséggel, hogy a bizottsági tagoknak az a része, amely szívesen hajlik a pesszimizmus felé, nyiltan fel fog lépni azzal a váddal is, hogy — ime — „valamely üzem csak addig hasznothajtó, amig a főváros azt meg nem váltja“. S ekkor hiába beszélnek majd a városi üzemek jövedelmezőségének hiteles mérlegei, a szkepszis ragadósaid), mint bármilyen ragadós betegség s a nagy nekilendülést az a veszély is fenyegetheti, hogy egész derékban roppan ketté. Mondani sem kellene, hogy ebből a pótadóemelési harcból azután mindenképen a közérdek kerülne ki levertem Épen ezért feltétlenül elejtendönek tartjuk a pótadóemelés veszedelmesen kisértö gondolatát: azok, akik a főváros háztartását rendes kerékvágásba szeretnék terelni, ne nyúljanak mindig a megoldás legkényelmesebb módjához, hanem találjanak eszközöket arra, hogy a mai városi jövedelmek keretében a leggazdaságosabb gazdálkodással tehessenek eleget a vállalt és vállalandó kötelezettségeknek. —TT= ■ " — ----------- =1 Ki sért a pótadóemelés! (Régi ötlet új köntösben. — A városi üzemek jövedelmezősége.)
