Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-19 / 3. szám
2 Független Budapest A Magyar Villamossági megbecslése. Sok ócska lom — sok millióért. A Magyar Villamossági részvénytársaság telepének megbecslésére kiküldött szakértők már beterjesztették véleményüket a kereskedelmi és váltótörvényszék elé. A differencia, mely a társaság és a főváros szakértői becslése között van, körülbelül hat millió korona, tehát feltűnően sok. A társaság szakértője, Söpkéz ur igen nagy véleménynyel van a Magyar Villamosságiról, amit azonban cseppet sem igazol Hollós József műszaki főtanácsos, a főváros szakértője. Lássuk csak, miket mmid a város szakértője a Magyar Villamosságiról. A gépekről megállapítja, hogjr azok elavultak, toldozottak-foldozottak és ha a város át- j veszi a telepet, azokat mind ki kell cserélni. A város tehát ezekért a gépekért megadja majd a becsértéket, ehh/z az összeghez hozzácsap 62%-ot s — a gégékét rögtön kidobja. Ugyanez a helyzet a kábelekkel is. Ezekről kimutatja, hogy javarészük gyengébb minőségű, juttaszi- getelé-sel. mely az elkerülheted n energia rázkódások alkalmával romboló energiát engedhet felszabadulni. A mostani egyre növekedő terhelés mellett folyton aggasztőbban növekedik ez a lehetőség, mint azt a legutóbbi január 9-iki üzemzavar is beigazolta. A kötések a hálózat leggyöngébb részei, már csak azért is, mert 2000 volt helyett 3000-re vannak igénybe véve. Az árammérők és tránszformátorok tekintetében az uj Opusok nagy főlényét vette tekintetbe a város szakértőié. Ma már mindenütt kiküszöbölik az 1900 előtti ilyen készülékeket, melyek a Magyar Villamosságinál 16 százalékkal évi 3.200.000 kilowattórával rontják az el- gázolások hatásfokát. Ё miatt 96.000 korona ára szén és olaj megy kárba haszontalanul! A fővárosnak tehát tekintetbe kell vennie az árammérők azonnali kiküszöbölését a telep átvétele > után. Különben is az i9.07-. évi V. t.-c. a ! villamos árammérők hitelesítését rendelte el s mihelyt a végrehajtásra vonatkozó rendelet megérkezik, a régi mérőket ki kell vonni úgyis a magánvállatoknak is a forgalomból. Érdekes, hogy a társaság még január 13-án is megrendelt 2080 darab árammérőt-, ezt azonban Hollós szakvéleménye a megváltás tárgyát nem tevő raktári készlet gyanánt tekinti. Végül megjegyzi a főváros szakértője, hogy a Magyar Villamossági régebbi telkére sincs teljes egészében szüksége a fővárosnak s igy a becslésből ez is kikapcsolható. Az áramfejlesztés céljára ugyanis elég a régi telek eg.yrésze, mig az igazgatósági épületet célszerűbb lesz elhelyezni , a főváros belsejében. Ez elsősorban a Magyar Műhely és Ra-ktár- telep-ie vonatkozik, mert ezt a vállalatot s annak 657 öles telkét a telep szükségszerű tartozéka gyanánt fogják fel. Az utóbbi telepet 1894-ben 144.000 koronáért vette a Magyar Villamossági, hogy a ' Mtihelytelep révén állami szubvenciót élvezhess’n. 1908-ban viszont 100.000 koronáért eladta azzal a megok olással, hogy ennek a teleknek a megtartására a Magyar Villamosságit a fővárossal kötött szerződés nem kötelezheti. Végül 1912-ben, a megváltás aktuálissá létele után újból visszavásárolta 1.10°.000 koronáért. Ha a fővaros megnyugodna ebben, ugyanezért a telekért már 1.700.000 korona megváltást kellene fizetnie, mert a szerződés értelmében minden cselekvő vagyoni értéket a háramlásig hátralevő 29 évre évi 2 százalékkal kell tul- fizetnie. Hollós József becslésében a vezetékek és tartozékuk összes értéke 6.000.000 korona, amiből a kábel értéke 1.955.000 korona, a transzformáiorok értéke 1.473.000 korona, az árammérők értéke 1.024.000 koron'. A másik főcsoportnak, a pépeknek összes értéke 3.618 000 korona e szerint a becslés szerint s e’bői a régi gépek értéke 1.677.000 korona, a becslés folyama alatt szerzett újaké pedig még külön 1.590.000 korona. Végül a magánfogyasztókhoz elágazó vezetékek, melyek megváltása a szerződés értelmében fölösleges, 666.000 koronát képviselnek. Mint ezekből az adatokból kétségtelenül megállapítható : a Magyar Villamossági telepe és kábelei teljesen rosszak. Ha a főváros megváltja a vállalatot, azt teljesen reorganizálni kell. Szóval a megváltási milliókhoz újabb beruházási milliók következnek s mi lesz akkor a villany árának leszállításával? S vájjon tűrni fogja-e a főváros, hogy a Magyar Villamossági a megváltás ideje alatt milliókra menő beruházásokat tettesük azért, hogy a főváros 62%-к ál többet fizessen értük? A tanács és a kéményseprősztrájk. Hétfőn délelőtt és délután állandó tanácskozások folytak a városházán a kéményseprősztrájk ügyében. A kéményseprőmesterek délelőtt jártak a polgármesternél s kijelentették, hogy a sztrájkolok követeléseit nem teljesitik, ellenben nehány heti határidőt kérnek arra, hogy a sztrájkoló segédek helyét megfelelő munkaerővel pótolhassák A segédeket kora délután fogadta Burczy István da*. A sztrájkolok arra hivatkoztak, hogy követeléseikben elmentek már az engedékenység legvégső határáig s ha a mesterek ezután sem akarnak békét kötni velük, akkor egyszerűen az a céljuk, hogy önző hatalmi és anyagi érdekből nehány száz exisztenciát tönkretegyenek. A polgármester igy meghallgatván mindkét felet, közölte velük, hogy a tanács legközelebbi ülésén fog foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a kéményseprősztrájk ügyében milyen álláspontot foglaljon el. Egyáltalán nem szándékunk, hogy a tanács eme állásfoglalásának elébe vágjunk. I Bár könnyen megtörténhetik, hogy mire ezek a sorok megjelennek*, már minden megjegyzés illuzórius lesz, mert a tanács kimondta légyen az utolsó szót, mégis kötelességünk, hogy megmondjuk. A kéményseprőmesterek álláspontja nem szociális és nem emberi. Amikor ugyanis a sztrájkolok a legvégsőkig mérsékelték már követeléseiket, az emberiesség és a szociális érzés megkövetelte volna, hogy a mesterek békét kössenek velők. Minthogy pedig ez az észszerű, természetes megoldása az ádáz harcnak nem következett, a tanácsnak, ha igazságos akar lenni, nem szabad tűrnie, hoey a mesterek néhány száz segédet megfosszanak kenyerüktől. A tanácsnak meg kell mutatnia, hogy át van hatva a szociális tevékenység vágyától. Vagyis arra az álláspontra kell helyezkednie, ho:y az amúgy is jómódú mesterektől megvált ja a kéményseprőjogot és házi kezelésben biztositjaakéményseprészavar- talanságát, de egyúttal több száz exisztencia fennmaradását és a tisztes munkának kijáró gyarapodását. Minden más álláspont legelsősorban az igazságérzetbe ütközik. Rákospalotai levél. Egy pesti ember panaszai. Igen tisztelt szerkesztő úr! Igen sokan vagyunk Rákospalotán is, akiket a tűrhetetlen lakásviszonyok kergettek ki a szükebb Budapestről. Itt ugyan kevesebb lakásbórt fizetünk, de ki vagyunk téve a községi kupaktanács bölcseségének s ez tűrhetetlen már. Mi kívánjuk legjobban Nagy- Budapestet, hiszen mi budapestiek vagyunk, akiknek jogunk van a nagyváros kultúrájához. Vízvezeték és csatornázás, ez két olyan szükséglet, amelyet kulturemberektől nem lehet megtagadni, már pedig a rákospalotai kupak- tanács ettől foszt meg bennünket. Az 1912. év végén nagy nehezen sikerült a községi képviselő testületet, az első komoly kezdeményező lépésre rávinni. Megszavaztak 20 000 koronát a vízvezeték előmunkálataira, a próbafúrások dologi kiadásaira. E inunká- a tokát a belügyminisztérium műszaki osztálya vállalta magára, melynek egyik hivatása az, hogy a községeknek a vivezeték és csatornázás létesítésénél segítségére legyen. Annak idején az ügyosztály főnöke, Farkas Kálmán miniszteri tanácsos megígérte, hogy a községet mindenről ideiében tájékoztatni fogja. Máig sem hallottunk semmi tájékoztatót; úgy látszik, hogy még mindig a próbafúrásoknál tartanak. S ezt kell nekünk eltűrnünk, budapesti embereknek! A csatornázás kérdése a vízvezetéktől függetlenül napirendre került, még pedig abból az alkalomból, hogy a Máv. bécsi vonala s az annak mentén lévő intézmények, berendezések víztelenítése céljából tervbe vettek egy főgyűjtő-csatorna építését a Dunáig. Mi sem természetesebb, mint az a megoldás, hogy a Máv. a község hozzájárulásával, a község szennyvizének levezetésére is alkalmas csatornát építsen. A tárgyalások ebben az irányban megindultak, de a kupaktanács nem képes felfogni a kérdés fontosságát s félő, hogy ezen meg fog bukni a csatornázás terve. A kupaktanács szűkmarkú, mert sejtelme nincs a csatornázás fontosságáról! Ilyen körülmények között vagyunk kénytelenek élni Rákospalotán. Vájjon mikor fog ránk gondolni a főváros, amely elkergetett bennünket; mikor fog megszabadítani minket, akik épen ügy fővárosiak vagyunk, akár a Teréz-körút lakói ? Igaz tisztelettel B. A. BRISTOL kalapáruda Váczi-utcza II. X SZÉN, KOKSZ Sit SÁLI mm jak an t Bud3pest,V.,Erzsébet-tér 19 jMk Ad ÉS ISA CÉGNÉL s\ KOVALD fest,tisztíts Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetsé^-utc/a 35-:>7 Grvűj tőtelepek a székesfőváros minőén reszéoen — Képviseletek a vidék legtöop varosáoan. Teleion 3S—4> 12S—13
