Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-05 / 1. szám
rtcedik évfolyam. 1914. január 5. iX 1. szám. ЖШИШПЩЩ, Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 43-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos Kapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. << Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. с* Félévre 8 korona. Főszerkesztő* D«- S0M06YS LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádá-u. 40. • • TELEFOMSZÁM: 169 — 38. .. Bárczy. Huszonöt esztendős jubileumát kellene most ünnepelni annak, hogy a polgármester a főváros szolgálatába lépett. De Bárczy elhárította magától az ünnepléseket s hivatalosan csak a tanács tagjai jutottak el hozzá, akik a tisztviselők szeretetéről tettek tanúságot. Mi, akik közel vagyunk hozzájuk, tudjuk, hogy ez a szertartásos tisztelgés messze túlemelkedett a hivatalos formákon: a memorandum szürke, bürokratikusán precíz kifejezései a sziveknek olyan forróságából fakadtak, amely tiszteletre kényszeríti a legvadabb ellenséget is. De vájjon van-e ilyen? Bárczy nemcsak a tisztviselők között népszerű, hanem széles ez országban s a nagy tömegek ösztönszerűen nemcsak a jelen egyik legkiválóbb emberét látják benne, hanem a jövendőét is. Meg kell hajolni előtte mindenkinek, akiben szeretet él a kultúra és a magyarság eszméi iránt. * X Úgy érzem, hogy Bárczy sokkalta több annál, mint akit mi belőle látunk. Igazi nagyságát majd csak a távoli idők hűvösségén keresztül fogják látni, amikor egyforma szemszögből szemlélhetik a mának valamennyi szereplőjét. Hibái — nevezzük így, mert más szó nincs reá — egy sorban fognak állni alkotásaival és ez a sor egészen más képet fog mutatni harminc vagy negyven esztendő távlatából. De nevetséges is volna azt követelni a mától, hogy elfogulatlan legyen s valóságos értékeket a maguk nagyságában állapítson meg. . A közönség mindenkor és mindenütt egyforma: a napi sikereket nagyobbaknak s jelentősebbeknek nézi, mint azokat, melyeknek csak gyökerei vannak a mában, de lombjai és virágai majd csak a fiainknak pompáznak. Az igazi Bárczyt ők fogják megérteni a maga igazi nagyságában, a mienk csak a sejtés, a találgatás és az ösztön. * Nem véletlenség, hogy a rómaiak vates- nek, jósnak nevezték a költőt. Az igazi művész — közhely már ez a megállapitás — mindig megelőzi valamivel a korát. De éppen ezért meg is látja azokat az embereket, akik hasonlók hozzá. Vájjon van-e tiszteltebb ember az iró- s művész-társadalomban Bárczynál ? S ne higyjók a tájékozatlanok, hogy ezt a társadalmat meg lehet vásárolni dijakkal és munkaalkalmakkal. A dijakat és a munka- alkalmakat minden bizonnyal elfogadják s felhasználják, de a véleményét csak olyan ember rejti el vagy hamisítja meg, aki nagyon komolyan veszi a ma társadalmát. Meg lehet vásárolni egy embert vagy tiz embert, de egy egész társadalmat, melyben minden egyes ember egyéniség, melyben minden egyesben fanatikusan benne van a szépség, a nagyság, az igazi alkotó erő tisztelete, sohasem. Akinek nincs közössége ezzel a társadalommal, az előtt nem teljességgel érthetők e sorok. Bárczy művész, az igaziak, a kiváltságosak közül: ha ellenség volna, akkor talán gyűlölnék, de a véleményünk ugyanaz volna róla, mint igy. * E szaggatott és rendszertelen gondolatok befejezéséül még csak annyit, hogy Bárczy- nak szükségképpen el kellett jönnie- Abból a pompás emberanyagból, amely negyven esztendő óta gyúrja és formálja ezt a várost, meg kellett születnie annak az embernek, aki egyesíti magában Budapestet. Nagyszabású Nem lehet megnyitni a Hungária-körutat. a gázcsövek к A minap irtunk arról a súlyos anomáliáról, amely a Hungária-körút húzódó megnyitásával kapcsolatosan a Közmunkatanács jóvoltából milliókra rugó terheket zudit a főváros, vagyis az adófizető polgárok nyakába. Az eset egészen tiszta: A Hungária- körutat a Tököly-ut és Egressy-ut között előbb-utóbb meg kell nyitni. Azok a telek- tulajdonosok, akiket ez a kényszerű megnyitás érint, már régebben felajánlották a közmunkák tanácsának, hogy bizonyos méltányos összegért sajátítsa ki a főváros a megnyitáshoz szükséges területet. Garancsy Mihály, a Közmunkatanács nevezetes teljhatalmú kényura erre azt felelte Fleischig Sándor dán főkonzulnak, aki harminc koronáért. akarta erre a célra átengedni a telke négyszögölét, hogy nem ad érte annyit. Később, amikor mindjobban bizonyossá lett, hogy a fővárosnak elkerülhetetlenül szüksége lesz a megnyitás miatt ezekre a teleprészekre, a Közmunkatanács már hajlandó lett volna megadni a harminc koronát, de Fleischl ekkor már ötven koronát kórt. Perre került a dolog s a kényszerkisajátitás összegét a bíróság száztíz-százötven koronában állapította meg. Ennél a pontnál aztán abbamaradt a dolog. A per még nem ért véget, mert a legfelsőbb biróság még nem mondta ki az utolsó szót, de egy legújabb fejlemény még odiózusabbá teszi a Közmunkatanács indolens s az adózó polgárok zsebére utazó eljárást. Mindenki tudja, hogy a gázgyár az állam- vasúti munkásházak mögött, a Külső Kere- pesi-uti részen lévő ITungária-körut közelében nagy gáztartót épített. Az építkezés itt már majdnem befejeződött és most az óbudai gyárat össze kell kötni ezzel a legnagyobb egyénisége, zsenialitása, temperamentuma a kiválasztó erő müve: ebben az egyetlen emberben benne vagyunk valamennyien. Erényei ezé a nagyszerű városé, a tévedései ugyanúgy. Ugyanolyan, mint ennek a városnak társadalma s amikor őt ünnepeljük, magunkat is ünnepelnünk kell. A korszakokat sohasem egy ember csinálja, hanem a névtelen tömegek s e láthatatlanul működő ex’ő állította egy uj korszak kezdetére Bárczy Istvánt. A tömegek ereje benne érte el azt a célt, amely felé ösztönszerűen, öntudatlanul haladt: valamikor benne fogják tisztelni az őst; az elsőt, aki budapesti volt. Örvendezzünk : ilyenek lesznek a fiaink, az igazi budapestiek. H. — A telektulajdonosok nem engedik meg lefektetését. gáztartcval. Az összeköttetéshez szükséges gázesőlefektetéonek legegyen esebb útja természetesen az, hogy az óbudai gázgyártól az újpesti hid alatt, a Külső -Váci-utón és a Hungária-köruton menjen végig ez az összeköttetés. A terveket igy is készítették el s a végrehajtás során a munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy az Erzsébet-királyné útig lefektették a gázcsöveket, nemsokára a Tököly- utnál lesznek, de tovább nem tudnak majd haladni s a munkát be kell szüntetni, mert a Hung ária-körút nincs megnyitva. Ez a legsúlyosabb komplikáció, amit Garancsy Mihály miniszteri tanácsos ur okozott. A gázgyár igazgatósága egyelőre tehetetlenül és tanácstalanul áll ebben a bonyodalomban s csak azt hangoztatja, hogy a gázcsőlefektetóssel minél hamarabb el kell jutni a nagy tartályig, mert egy-kettőre le fogják bontani a józsefvárosi gázgyárat s ha ekkorra nem lesznek készen ezzel a munkával, Budapest egy része — szörnyű szégyenére ennek a bizonytalan állapotnak — egyszerre gáz nétkül marad. A Közmunkatanács mindezek dacára nem akar megegyezni valahogyan az érdekelt telektulajdonosokkal, sőt folytonos makacskodással még jobban el mérgesíti a helyzetet. Legutóbb például Baumgarten Sándornak tagadta meg az épitési engedélyt, mert az nem adta oda ingyen a telkéből a Hungária-ut megnyitásához szükséges részt. Baumgarten erre engedély nélkül felépítette a négyemeletes bérházát, amire a Közmunkatanács' a főváros képviseletében kényszerkisajátitásra perelte. A per szakértői dijakkal és egyéb költségekkel ezreket emészt meg, de a Közmunkatanács ezzel nem törődik; az első- bíróság azután száztíz koronára értékelte A közmunkatanács baklövései.