Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-03 / 44. szám
19I3. november 3. 44. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA. PÁSZTOR MIHÁLY, FŐSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VÉRBŐL ÁRMIN, VUKGVÁRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 4b A főváros kölesönkötvényei. A londoni Economist összeállítást közöl a londoni tőzsdén jegyzett városi kölcsönök árfolyamáról, amelyből az derülne ki, hogy Budapest székesfőváros kötvényei állanak a legalacsonyabban, t. i. 8472%-on. Ily alacsony árfolyamot csak Konstantinápoly kötvényei mutatnak, amelyek 5%-os kamatozás mellett 94-gyel jegyeztetnie. Ehhez a tényhez egy napilapunk olyan kommentárt fűz, mintha a londoni árfolyamjegyzés valami nagyon alacsony volna. Holott szembeszökő, hogy például Konstantinápoly kötvényeivel szemben a budapesti kötvény sokkal magasabban áll, mert az 5%-os konstantinápolyi kötvény 94-es árfolyama 5-37-es kamatozást jelent, holott a 4%-os Budapesti kötvény 8472%-os árfolyama 4'72%-os kamatozást nyújt csak. Tehát nem igaz, hogy Londonban a Budapest városi kötvény áll legalacsonyabban. Sőt Moszkva város 5%-os kötvényének lOiNős árfolyama és Szent Pétervár 472%-os kötvényeinek 93%%-os árfolyama is egy árnyalattal alacsonyabb, mint a 4%-os Budapesti kötvény 8472%-os jegyzése, ugy hogy valójában a sorrend a londoni árfolyam szerint ez: Konstantinápoly, Moszkva, Pétervár, Budapest s ezek szerint Budapest nem áll az utolsó helyen, hanem olcsóság tekintetében 3 nagy város megelőzi. De a londoni 8472%-os jegyzés abszolúte véve is magasnak mondható akkor, amikor a magyar 47o-os koronajáradék 81 körül mozog. A londoni tőzsde Budapest kötvényeit három teljes százalékkal értékeli magasabban, mint a budapesti és a bécsi tőzsde a mi állami járadékainkat. Egyáltalán nincs tehát okunk panaszra a főváros kölcsönkötvényeinek alacsony árfolyama miatt. Ezek a kötvények a mai viszonyok között igen nagy ellentálló- képességüknek adták tanujelét. A dunai forgalom reformja. Szó van autóbuszról, hogy a főváros forgalmának lebonyolítása könnyebb és egészségesebb alapokon nyugvó legyen. A városházán hosszú viták folynak arról, hogy a forgalmi kérdéseket mikép kellene minden érdeket kielégítően megoldani. Szó van reformokról, amiket epedve vár a közönség, csak egyről nem esik szó egyáltalán, vagy csak elvétve, | mintha tilalom rakna lakatot a szájukra. Nincs szó sohasem a dunai forgalomról, nem hallani reformeszméket arról, hogy miképen kellene a dunai forgalmat ugy megoldani, hogy az a töméntelen visszásság, ami jelenleg megnyomorítja a fővárost, örökre eltűnjék. A dunai forgalom lebonyolítása ma a Dunagőzhajózási Társaság kezében van. Ez a vállalat tudvalevőleg csaknem egészen osztrák s igy privilégiumait, I amiket azért is kapott, hogy a kereske- ! delmi és helyi érdekeket kielégítse, kissé áttetsző üzleti politikával arra használta fel, hogy minden relációt Bécs felé irányítson. így jutott a főváros a mostoha gyermek sorsára s igy lesz napról napra égetőbben aktuális az a kívánság, hogy az illetékes körök, minden melléktekintetet félretéve, vegyék a dunai forgalom ügyét is alapos revízió alá. A Dunagőzhajózási Társaság tudvalevőleg köteles a helyi forgalom lebonyolítására propeller járatokat is fenntartani. A Társaság ugyan eleget is tesz ennek a kötelezettségének, de ez azután igazán senkinek zokon ne essék. Állandó a panasz, hogy propelleren csak azok mehetnek át az egyik partról a másikra, akiknek nem sietős az irtjuk s a közlekedésnek ezt a módját csak szórakozásul veszik igénybe. Ennek a propellerjáratnak a világvárosi forgalom egyáltalán nem veheti hasznát, mert kezdetleges és elhanyagolt. Holott az a minden oldalról megindult modern fejlődés, amelynek ma már minden magán- vállalkozás aláveti magát Budapesten, ha közcélokat kell kielégítenie, egyenesen azt követelné, hogy a Dunagőzhajózási Társaság is minden eszközzel elégítse ki a folyton fokozódó igényeket s ugy a kereskedelmi, mint a személyforgalom lebonyolítását modernebb alapokra fektesse. Nincs túlzás abban, ha azt állítjuk, hogy a dunai forgalom lebonyolításának problémája ép ugy szerves része a főváros világvárosias fejlődésének, mint akármi más, aminek megteremtésére a közgyűlés szab szigorú irányelveket. A Duna kiaknázdatatlan forrása a közlekedésre alkalmas olyan eszközöknek, amelyek általános és kereskedelmi célokat egyformán szolgálnak. Csak egy ilyen célt kell megemlíteni, amely most tagadhatatlanul a legaktuálisabb. A Lánchíd elzárása folytán a személyforgalom legnagyobb része átterelődik majd a Dunára. S ha idejekorán nem hívja fel a főváros a Duna- gőzhajózási Társaságot is arra, hogy avult és kezdetleges személyjáratait szüntesse be s helyettük állítson be egészen modern járatokat és annyit, hogy a dunai közlekedés ellen semmi panasz se legyen, ha minderre idejekorán nem terjed ki az illetékesek figyelme, egészen bizonyos, hogy a Lánchíd elzárása után napról-napra a legbotrányosabb jelenetek fognak lejátszódni a Dunapartokon. Az a magasabb szociális szempont, amely most a Főváros vezetőségét áthatja, parancsolóiag követeli, hogy a dunai forgalom problémája is a legsürgősebben és a legradikálisabban megoldassák. Ilyen sürgető esetben, amilyen most a Lánchíd elzárása is lesz, a kellő alkalom is tálcán kínálkozik, hogy a főváros tanácsa ugy a kormánynál, mint a Dunagőzhajózási Társaságnál kierőszakolja a dunai forgalom reformját. A kormánynak épen elég eszköz áll a rendelkezésére, hogy a főváros közönségének igazán minimális kívánságait ebben a kérdésben kielégítse. A Dunagőzhajózási Társaságnak adott előnyöket és kedvezményeket vissza is lehet vonni olyan esetben, amikor nyilvánvaló, hogy ez az osztrák vállalat a magyar és a fővárosi érdekeket egészen elhanyagolja és csak ugy félvállról és foghegyről intézi el a helyi személyforgalmat. Holott kétségtelen, hogy a közlekedési probléma megoldásának keretében ez a kérdés sem maradhat időtlen időkig elintézetlen, még ha azzal a veszedelemmel is jár, hogy felvetése esetén a főváros tanácsának ismét harcot kell indítania a telhetetlen részvényes érdekek ellen. Ha kemény és elszánt harc árán is, de meg kell valósítani a dunai közlekedés és forgalom reformját. Minél előbb! Spektátor. Levél egy városi házból. Igen tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg nekem, hogy b. lapjában, amely mindig a közérdek szempontjából foglalkozik a városi ügyekkel, a magam kis panaszával helyet foglalhassak. Tudom, hogy azok, amiket én elakarok mondani, számba sem jönnek a fontosabbnál fontosabb ügyek mellett, melyekkel önök foglalkozni szoktak, de itt is sok emberről van szó, akiknek hangja igy el fog jutni illetékes helyre. Egyik városi bérház, úgynevezett ,,tiszt- viselő-bérház“ lakója vagyok s ezért általában nagy irigységnek örvendek ismerőseink körében. Mindenkinek az a vágya, hogy a főváros bérházában kapjon lakást, hogy a fővárost nevezhesse háziurának s azt rögtön el kell
