Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-31 / 13. szám
о PÉNZÜGY К KERESKEDELEM NAGY BUDAPEST PÉNZ ES HITELÜGY MEZŐGAZDASÁG к IPAR Községi takarékpénztárak Budapest, március 31. (d) Valahányszor a városok vezetői kongresszusra gyűlnek össze, a tanácskozás sorrendjén ott szerepel a községi takarékpénztárak kérdése. A főváros számtalan közgyűlésén hangzott már el interpelláció községi takarékpénztár létesítése iránt, de ennek a fontos községi intézménynek a létesítése késik. Amíg nálunk alig 15 községi takarékpénztár működik, ugyanakkor fölünk egy kőhajitásra, odaát Ausztriában már ezelőtt 13 évvel, 1900-ban 568 takarékpénztár közül 460 volt községi alapon szervezett intézet. Ami speciális közigazgatási és közgazda- sági viszonyainkban keresendő az ok, ami nálunk a községi takarékpénztárak létesítésének útját állotta. Abban az időben, mikor a részvénytársasági alapon szervezett takarék- pénztáraink keletkeztek — még az 50-es évek előtt — városaink a királyi kamara szigorú gyámsága alatt állottak, s a városi előljárok, akik testületi választás által egészittettek ki, s hivatalukat életfogytiglan viselték, csupán ezen kamara utasításainak voltak a végrehajtói. A polgárságnak a legfontosabb községi kérdésekbe, az adókérdésbe nagyon csekély befolyása volt. A nagy ellentét mellett, mely őzen viszonyok által a polgárság és az elöljárók között majdnem mindenüt kifejlődött nem volt aktuális, sőt alig volt képzelhető községi takarékpénztárak létesítése. A viszonyok azonban gyökerestől megváltoztak és elsöpörték azokat a gátakat, melyek elejét vették e kiváló fontosságú községi intézmény létesítésének. Mégis csak nagyon gyéren és elvétve keletkeztek nálunk községi takarék- pénztárak, pedig a városi hitelügyet ma már más úton, mint e takarékpénztárak létesítésével, megoldani lehetetlen. Sokan a városok kötvény kibocsátási jogától remélik a városok hilelügyének szanálását. Ez azonban eredményre nem vezethetne több oknál fogva. Első sorban annyiféle papír kerülne a piacra ahány várost ruháznánk föl önálló kötvény kibocsátási joggal, s e kötvények elhelyezése igen nagy nehézségekbe ütközne. A papirosokat külföldön igyekeznénk elhelyezni s a külföld a számtalan papírtípuson alig tudna eligazodni. A pótadó folytonos emelésével mint szomorúan tapasztalhatják a városok vezetői a községi hitelügy nem rendezhető. A pótadó csavar fölmondja a szolgálatot; mert a városi polgárok nyögnek a horribilis adóterhek alatt. Épen azért sürgetik mindenegyes alkalommal a községi takarékpénztárak mind nagyobb számban való fölállítását. A külföldi példák is bizonyítják és amellett szólnak, hogy ezeknek a takarékpénztáraknak a fejlődése a városok haladására nagy befolyással bírnak. Különösen Németországban van igen jelentős szerepe a községi takarékpénztáraknak a községi hitel terén. A német községi takarék- pénztárak 1908. évben (sajnos, újabb adataink még nincsenek) több, mint kétszáz milliónyi hitelt nyújtottak községeiknek. Elképzelhető, hogy egy, Budapestén fölállítandó községi takarékpénztárhoz milyen fontos városi érdekek fűződnek. A főváros igen olcsó kamat mellett helyezi el pénzét a bankoknál, ellenben igen magas kamatot tizet kölcsönei után. Megváltozna a helyzet a községi takarékpénztár létesítésével, s a városi gazdálkodásnak is uj irányt adna. A községi takarék pénz tár fölállítása iránta belügyminiszternél már évek óta fekszik a főváros kérvénye, nálunk azonban a hivatalos körök még mindig bizonyos antipátiával viseltetnek e fontos községi szerv létesítésével szemben. Túlhaladott álláspont pedig ma már az, hogy a rendes részvén\társasági pénzintézetekkel igen békésen megférnének a községi fakarékpénztarak, amelyek nemcsak megfelelő irányba terelnék a községek kölcsönszükség- letét, hanem lényegesen könnyitenék a pol- gárságadóterhein is. A fővárosi községi takarék- pénztár és vele a vidéki városok községi takarékpénztárainak fölállítása sokáig nem késhet, s a miniszteri jóváhagyás e takarék- pénztárak létesítése iránt fölötte sürgős, mert jelenleg az intézmény életbeléptetésének egyedül a kormány állja útját. H I R E К Vállalkozók óvadékainak visszatartása. A z állami pályázatok elnyeréséhez mindig előre meghatározott óvadék szükséges. Ha a vállalkozó állami munka elvégzésével bízatott meg, le kell tennie óvadékul készpénzt, vagy ezzel egyenlő értékű értékpapír mennyiséget. A munkálat befejezése után visszakapja az óvadékot, ami az állam kasszájában a vállalkozóra nézve gyümölcsözetlenül hevert. Újabban egy furcsa uzus fejlődött ki az óvadékok visszaszolgáltatásánál. Az állam néha évekig ott tartja a letett biztosítékot és hasztalan sürgeti a vállalkozó, a nehéz ügykezelés, a lassú és kimért állami elintézés határozottan megrövidíti a váltakozó érdekeit. Normális pénzügyi viszonyok mellett ez nem igen érezteti hatását, de ma a vállalkozó határozott napra Ígéri — gyakran kölbérrel — a kölcsönbe vett s az államnál letétbe helyezett érték visszafizetését, amelyet nem kap idejében vissza, ami a vállalkozó anyagi érdekeit mélyen sérti. Ez ellen az abuzus ellen illetékes helyeken okvetlen tenni kell, mert nemcsak kamatveszteség éri az állam vállalkozóját, hanem sokszor tetemes kárpótlást kell fizetnie hitelezőjének, mert idejében nem tudta a kölcsönbe vett óvadékot visszaszolgáltatni. Sok a bankfúzió. A pénzválság — dacára szörnyű hatásának — egynémely irányban mégis jótékonyan hatott. Az évek hosszú során át gombamódra elszaporodott vidéki intézeteket egy kicsit megrostálta és a gründolóknak kedvét szegte. A nagy konkjunktura idején egymást érték a bankalapítások s ezek a kis pénzintézetek szertelen versenyt támasztottak egymás között. A nagy versenyben immobil izálták magukat s amint jött a hiteikrizís, összeroppant vagy ötven kis bank. Hogy egv újabb válság esetén hiteléletünket ne vészéi) eztesse a tömeges bankbukás,azOsztrák-MagvarBank most minden erejét oda koncentrálja, hogy a kis bankok között minél gyakoribb legyen a fúzió. A vidéki fiókfőnökök sorra járják a kerületükbe tartozó bankokat, átrevideálják a státust s ha helyénvalónak tartják a fúziót, két-három pénzintézetet összeolvasztanak. A jegybank intervenciójára volt fúzió legutóbb Nagyváradon, Czegléden és Szatmári. A fúzió csökkenti a pénzintézetek számát s a mellett szilárdabb alapokon nyugvó, nagyobb tőke felelt rendelkező uj pénzintézetek keletkeznek. A földárak hanyatlása. Az utóbbi években a földéhség igen felszöktetle a föld árát. Minden vidéken igen jó volt a földnek, amit a па8У parcellázási akció is fényesen bizonyít. Most azonban a töld ára tetemesen csökkent, aminek két oka van. Első sorban a nagy pénzválsággal magyarázható a föld árhanyatlása, mert a paraszt is megérzi a pénzinséget. De sokkal nagyobb jelentőségű a föld árának alakulására az Amerikából hazaküldött összegek csökkenése. A kivándorlás nem csökken ugyan, de a kereseti viszonyok változnak odaát napról-napra rosszabbra. Évekkel ezelőtt sokkal gyorsabban ment a vagyonosodás az uj világban s amint a kivándorolt paraszt megszedte magát, hazajött, földet vásárolt és gazdálkodott. A rossz munkaviszonyok miatt a kivándorló magyar munkás anyagi gondokkal küzd, nagyon nehezen megy a vagyongyűjtés s igy szórványosabb a visszavándorlás. Vagy ha vissza is jön a paraszt, nem hoz magával elegendő tökét, nem tud földet vásárolni, ami automatikusan leszorítja a föld árát. Védekezés az élelmiszeruzsora ellen. A német városok rendkívüli agilitást fejtenek ki, hogy gátat vessenek a túlságos élelmiszer- drágaságnak, s ezzel egyúttal az élelmiszer- uzsorának. így a német városok tanácsai élelmiszer bevásárlási és eladási telepeket létesítettek, s eladás és bevásárlás teljesen községi kezelés alatt áll. A fontos élelmiszerek közül hús és és krumpli elárusító piaca лап Chemnitznek, de minden nagyobb város megteszi a szükséges védekező lépéseket a drágaság leküzdésére. Mennyivel nehezebb helyzetben van a mi szegény fővárosunk, ha valamilyen irányban a drágaság ellen védekező lépéseket tesz. Támadják az illető iparosok, gáncsot vetnek neki lépten-nyomon, s igyekeznek működése elé akadályokat gördíteni. A napokban a városi olcsó borjúhús hírére a husiparosok, alias mészárosok csatasorba állottak, s nem átallották romlottnak és büdösnek kiáltani az olcsó húst, csakhogy a vevőközönséget elriasszák. A fővárosnak ilyenkor erélyesen kell talpra állania, mert az élelmi- szeruzsorások perfidiája határt nem ösmer. s ezek kiabálásaitól megrettennie nem szabad. KÖZGAZDASÁG. A Generáli közgyűlése. Triesztből jelentik, hogy az Assecurazioni Generali hiztositó-társaság közgyűlést tartott, amelyen előterjesztették az elmúlt év zárószámadásait. A díjbevételek összege 55,525.392 koronát tett ki s a biztosítások állása 1912. év végével 1267 millióra emelkedett. Az életbiztosítások dijtartaléka az 1912. év végével 375,547.656 korona volt. A társasági tartalékok összege 9,510.434 korona. Az elmúlt év tiszta nyeresége 8,058.559 korona ebből az életbiztosításra nyereményrészesedés címén 1,699.612 korona jut, a társaság tartalékjainak szaporítására 1,519.182 koronát fordítanak. A tiszta nyereségből részvényenként 720 aranyfrank osztalékot fizetnek. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul Richetti Ödön vezérigazgatónak lemondását s érdemei elismeréséül beválasztották az intézet igazgatóságába.
