Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-25 / 12. szám
1915. március 25. 17. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGO IGNÁC, TOMA SZILARD, VERBÓl ÁRMIN, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztöseg és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 40 A főváros perei. Irta: Dr. Reichfeld Izor, fóv. biz. tag. Nem könnyű dolog egy oly közületinek jogi és peres ügyeit vinni, min amilyen a főváros. Ma, amidőn a főváros nemcsak közigazgatási ügyeiből kifolyólag kénytelen másokkal perbe szállani, vagy megfordítva, a várost ily ügyekből kifolyólag perrel támadják meg, — hanem a főváros maga is közvetlen vállalkozó, vagy pedig szerződés utján a vállalkozást másokra ruházza át, — a város jogi ügyeit nem lehet sablon szerint vezetni, hanem a korral és változott viszonyokkal haladva, a tiszti ügyészség működését uj alapra kell fektetni. Annak dacára, hogy tiszti ügyészségünk ezidőszerint kitűnő jogászi gárdával rendelkezik és feladata magaslatán állva, becsületes és jó munkát végez, mégis szükségesnek tartanám, hogy annak szervezetében és a perek kezelésében változások történjenek. A város jogi ügyeinek exact vezetéséhez óriási vagyoni érdekek fűződnek. Nap-nap után kell tapasztalnunk, hogy a vállalkozókkal és az üzemekkel kötött szerződések a városra nézve hátrányosak. Lehet, hogy a megkötés idejében a szerződést kifogásolni nem lehetett, de éppen abban fekszik a jogászi munka tökéletessége, hogy nemcsak a jelennel, hanem a jövővel számolva, minden eshetőségre provided! és a város érdekeit mindenféle non putaremmel szemben kellően megvédi. Vájjon miért képes erre a vállalkozó, amidőn a várossal szerződik ? Tisztán azért, mert a szerződés megkötése és szerkesztése alkalmával a saját- érdekei megvédése végett olyan jogászt von bele, aki egyrészt az adott eset speciális jogi részével kiváltképen azért van tisztában, mert ily, vagy ehhez hasonló természetű jogügyletekkel vagy állandóan, vagy pedig igen gyakran foglalkozik, másrészt pedig, mert sok időt szentelve, alaposabban és bővebben mélyedhet bele az illető szerződés minden egyes pontozatába. Különösen ez utóbbi rendkívül fontos s ezt túlságosan megterhelt tiszti ügyészeink alig tehetik meg, mert az érdemleges munkálatokon kivid igen sok sablon és kezelési teendők rabolják el idejök tekintélyes részét. Magam is jogász-ember vagyok és tudom magamról, hogy bizonyos jogi és peres ügyekben sokkal biztosabban érzem magam, mint olyanokban, amelyek ellátására vagy ritkán, vagy sohasem nyílik alkalmam. Ez nem szégyen. Éppen igy van az orvos és minden más pályán működő diplomás ember, akit szakmája összes tudományaiból képesítettek, de akár a viszonyok, akár pedig a hajlandósága folytán bizonyos egyoldalú tevékenységet fejt ki. A mi tiszti ügyészségünk nagyrészt kisebb perekkel is el van foglalva a melyek nem igényelnek nagyob jogászi tudást és könnyen kezelhetők és tudom, hogy a nagyobb és fontosabb perek és szerződések tiszti ügyészségünknél már hosszabb idő óta működő ügyészeinknek osztatnak ki, de a perek és a jogi ügyek nagy számához képest igen kevés munkaerő áll rendelkezésre. A tiszti ügyészség által legutóbb közzétett perek kimutatásából azt látom, hogy ott nehéz munkával kell megküzdeni, mert a perek kiilönfélesége arról tesz tanúságot, hogy ott a közigazgatás és igazságszolgáltatás minden ágában teljesen gyakorlott munkaerőkre van szükség. Nem akarok az egyes perek felsorolásába bocsátkozni, de láttam köztük bonyolult kereskedelmi-, szabadalmi-, kártérítési-, kisajátítási, birtok-, örökösödési-, bűn- és jogmegállapitó- pereket, amelyeknek vitele nagy gondosságot és nagy jogászi munkát kíván meg. Meg vagyok arról győződve, hogy tiszti ügyészségünk kitűnő jogász hivatalnoki kara mindenképen iparkodik és sikerül is neki a város jogaiért ezekben a perekben helyt állani és ha ennek dacára szükségesnek tartom, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak, az ügyészség intézményének fejlesztése, illetve tökéletesítése lebeg szemeim előtt. Nézzük csak a pénzintézeteket, különösen a nagyobbakat és látni fogjuk, hogy itten a sablonos pereket a kebelében működő jogiosztály végzi, ellenben, ha speciális gyakorlatot, vagy tudást igénylő perekről van szó, az erre legjobban hivatott és az intézeten kívül álló ügyvédeknek jogi véleményét, sőt képviseletét veszik azok igénybe. A jogügyi bizottmányban már tel is vettetett az a kérdés, hogy a főváros nagyobb, vagyoni érdekeit érintő pereket és szerződéseket a fenforgó szükséghez képest és akkor is, amidőn az illető pernek célirányos vezetésére, vagy a szerződésnek minden hibától ment szerkesztésére, illetve megkötésére kiváló gond fordítandó, elismert jeles ügyvédek kapjanak megbízatást. Távol áll tőlem, hogy ezzel a tiszti ügyészség jogászi rátermettségét kisebbíteni akarnám, de amidőn közvagyonról és jogokról van szó, amelyeknek megmentése vagy csorbítása egy jövő nemzedék jólétével kapcsolatos vagy arra bármily vonatkozásban végzetes lehet, akkor az érzékenykedést félre kell tenni és úgy határozni, ahogy azt a közjó megköveteli. De érdekében áll a fővárosnak is ilyen megbízásokat adni, mert ezen a réven adott esetekben a tiszti ügyészség állásaiban jó succrescentia fog rendelkezésre állni és sikerülni fog a fővárosnak az ügyészi kart a legképzettebb jogászokkal kiegészíteni. Az ilyen megbízatás az illetőre felette nagy kitüntetés is lesz, mely ambícióját minden bizonynyal sarkalni fogja és másrészt azt oly erkölcsi sikernek fogja tekinteni, melynek ellenében legjobb tudásával és buzgalommal párosult munkájának első sorban fővárosunk látná hasznát. Egy pár példa könnyen igazolná, vájjon a felvetett újítás üdvös-e, ajánlom az illetékes köröknek, hogy vele foglalkozzanak. Teljes a harmónia Heltai és Bárczy között. Ebben a városban csupa olyan ember ár-kél, aki a füvet hallja nőni. Nagyszerűen tudják itt a kulisszatitkokat, a „beavatottak“ csak úgy nyüzsögnek kávéházban és korzókon és a hirkovácsok munkája egy percre sem szünetel. E mindenttudó és mindent elmondó letéteményesei a nagyok titkainak és ntimi- tásainak most élénk buzgalommal szövögetik egy rémmesének szálait. Azt mondja ez a mese, hogy a főváros uj főpolgármestere és Bárczy István között feszült a viszony, mert a főpolgármester nagyon mélyen és behatóan érdeklődik a város autonom ügyei iránt, ami az erélyes polgármesternek nincsen Ínyére. Szóval a város két feje között hatásköri versengés és egyéni feszültség állott volna be. Mindez a híresztelés csak a tények félreismeréséből avagy a dolgokban való teljes járatlanságból fakadhat. Az a törekvés, hogy Heltai és Bárczy között konkolyt hintsenek, teljesen meddő. A főpolgármester és a polgár- mester között a viszony a legmelegebb és legbensőbb. Bárczy Istvánt egyáltalán nem bántja az, hogy a főpolgármester a maga törvényes hatáskörét komolyan gyakorolja és nem akar pusztán reprezentatív disz-férfiu maradni. És viszont a főpolgármester semmiféle oly hatáskört nem arrogál magának, amely az autonóm hatóságok intézkedési hatalmát csorbítaná. Hogy ez igy van, annak eklatáns bizonysága a polgármesternek a napokban kiadott rendelete, amely szerint az ügyosztályok utasiltatnak, hogy a közgyűlési tárgyalásra előkészített ügyek iratait napról- napra juttassák a főpolgármesterhez. Heltai, mint a közgyűlés elnöke, ismerni akarja az ő vezetése mellett tárgyalásra kerülő ügyek anyagát, és ebben a polgármester neki az említett rendelettel segítségére akar lenni. Bárczy rendelete tehát lojális elismerése a főpolgármester ama jogának, hogy meg akarja ismerni a közgyűlés napirendjén szereplő kérdéseket. Aki ebben a főpolgármester jogkörének kiszélesítését avagy pláne az autonómia rovására való tultengését látja, az kákán csomót keres. A rosszindulatú ugratásnak senki sem fog felülni. Főpolgármester és polgármester karöltve egyesült erővel és egyetértéssel fogják a főváros boldogulását munkálni.
