Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-17 / 11. szám
NAGY BUDAPEST 3 PÉNZÜGY К KERESKEDELEM PÉNZ ÉS HITELÜGY MEZŐGAZDASÁG K IPAR A kiskereskedők helyzete. Budapest, március 17. A fizetésképtelen kereskedők listája napról-napra növekedik. Fővárosi és vidéki kereskedők egyaránt zavarokba jutnak. Eddig folyton arról panaszkodtunk, bogy évtizedek hosszú sora óta fönnálló kereskedő házak jutottak a tönk szélére és emésztette meg őket a hitelkrizis. Most azonban a nagy kereskedők inzolvenciája már ritkább, mert a férgese elhullott, ellenben annál tömegesebb a kiskereskedők fizetésképtelensége. És a kiskereskedők között nemcsak a férgese hull el, hanem a vagyonos, jó és konszolidált viszonyú kereskedő is fizetési zavarokba jut. A rendkívül rossz s a maihoz nem hasonlítható konjunktúra az oka első sorban a kis kereskedelem válságának. A kereskedők hiába várták a szezonokat, a jobb konjunktúra nem akart jelentkezni. Egy-egv ünnep előtt fölhalmozták raktáraikat, a segédszemélyzetet megnagyobbították, szóval minden előkészületet megtettek a tömegesebb igények kielégítésére, de a vevő közönség csak gyér sorokban jelentkezett. Vevő és eladó egyaránt érzik a nehéz helyzetet s a megcsappant, sőt minimumra redukálódott forgalom miatt az állásnélküli kereskedelmi alkalmazottak száma is tetemesen megnőtt. A kereskedő igen nehéz anyagi gondokkal küzd s sokszor hosszú évek keserves munkája árán összekuporgatott fillérei is oda vesznek, mert minden erejével arra törekedik, hogy üzletét megmentse. Ha a rossz üzleti viszonyokkal dacolni is tud s fizetési kötelezettségeit, ha nem is pontosan, de rendezni tudja, még nem bizonyos, hogy nem kerül a szégyenpadra, hogy nem lesz fizetésképtelen. A nagykereskedők ugyanis a rendes gazdasági viszonyok között a kiskereskedőtől az árutartozás ellenében váltót vesznek, ezt tovább forgatják, a banknál eszkomptálják, szóval a nagykereskedő a váltó ellenértékét megkapja készpénzben. Ma azonban váltót se nagykereskedő, se iparos elhelyezni nem tud, de hogy az áru ellenértékét mégis megkapja, eladja a könyvkövetelését. A könyvkövetelések leszámítolása nem novum, csak a mód, ahogy ma adnak el könyvköveteléseket, — sajnos — az a novum. Nyílt titok, hogy egy nagykereskedő, ha rossz az inkasszója, a könyv követeléseinek eladásánál elmegy a végső határig. Érintkezést keres — s talál — kis szövetkezetekkel s részvénytársasági alapon működő, de a szövetkezésekhez hasonló üzleti elveket valló pénzintézetekkel, amelyeknek igen olcsón eladja követeléseit. Ezek a kis zugvállalatok azután a szó szórós értelemben ráfeküsznek a kiskereskedőre, sarcolják, perrel fenyegetik, ügyvédi „Mahnungsbriefeket“ Írnak neki. A kis szondy-utcai, vagy rákóczi-uti kereskedő felhajszolja összes pénzforrásait, családját is Ínségbe kergeti, uzsorakamatra pénzt szerez s egyideig sikerül is neki a kis bankocs- káknál moratóriumot nyernie. Második és harmadik esetben már nehezebb a pénzszerzés s végre helefásul a folytonos pénzfelhajszolási manőverekbe, beleun az üzletébe, bejelenti az inzolvenciát. Különösen olyan nagykereskedők adják el ilyen kéteshirü vállalatoknak nyilt számlaköveteléseiket, akik érzik, hogy napjaik már megvannak számlálva s mielőtt sülyedő hajójuk végleg elmerülne, mentik a megmenthetők Ez ellen az eljárás ellen emelje fel intő szavát a Hitelezők Védegylete s minden kereskedelmi egyesület, mert a kis kereskedelem válsággal küzd s napról-napra- több család jut koldusbotra. A Hitelezők Védő-Egyesülete esetről- esetre kutassa az okot, amely az inzolvenciát előidézte s olyan értékes, de egyúttal szomorú tapasztalatokat fog gyűjteni, amelyeket egy újabb hitelkrizis esetén, abnormis piaci konjunktúrák mellett jól értékesíthet. Domúny Gyula. HÍREK. Államkölcsönök. Alighogy lezárták a német kölcsön nyilvános aláírását, a magyar államkölcsön tárgyalásai is befejeződtek s a kölcsön a jövő hónap elején kerül kibocsátásra. x\z uj kölcsön szakit a tradícióval és a 47г százalékos típust honosítja meg. Egyedül a nagyobb kamatozás igérésélől remélik a kölcsön elhelyezésének sikerét. A németországi kölcsön kibocsátása szörnyű fiaskóval végződött. Alig jegyezték túl a kölcsönt másfélszeresen. Az uj magyar köcsönt is hasonló sors érheti, dacára a nagyobb kamatjövedelem igérésének, mert a kölcsön elhelyezhetőségét egyáltalában nem befolyásolja a nagyobb kamatozás. A félszázalékkal magasabb kamat átszámítást nyer az árfolyamba, igy amit nyernek a réven, elvesztik a vámon. Sokkal helyesebb lett volna inkább alacsonyabb kurzus mellett a régi négy százalékos típust statuálni, mert ha egyszer az állam rálép az uj típus útjára, többet arról le nem térhet. A tőkepénzes nem fog többé négy százalékos papirost venni, ha egyszer már félszázalékkal magasabb jövedelmet biztosi tó papirost vásárolt. Az őrlési forgalom visszaállítása Összes kiviteli cikkeink között a legnagyobb visszaesést a lisztexport mutatja. Az angol piacon hosszú ideig nem akadt versenytársa a magyar finom lisztnek. Tiz év óla azonban lisztexportunk automatikusan csökkent s ma már alig harmadrészét visszük ki a vámkülföldre annak a finom liszt mennyiségnek, mint amennyit 10—12 évvel ezelőtt exportáltunk. Nagy anyagú áldozatok árán megszerzett piaci pozíciónkat lassanként elveszítjük s helyünket az orosz foglalja el. A lisztexport visszaesésének főoka az őrlési forgalom megszüntetése. Az őrlési forgalomnak nevezett kedvezmény abban állott, hogy malmaink vámmentesen hozhattak be búzát s a behozott gabonának megfelelő lisztet ismét vám nélkül szállíthatták a külföldre. Az agráriusok hosszas erőfeszítés és szertelen agitáció révén elérték, hogy 1900 junius 1-én az őrlési forgalom kedvezményét a kormány beszüntette. Azóta 12 év telt el s e fontos kereskedelmi politikai intézmény visszaállításának sürgősségéről agrárius és merkantil körök egyaránt meggyőződtek. Nem kisebb személyiség, mint Wekerle Sándor sürgette bécsi felolvasásában az őrlési forgalom visszaállitását s ennek adott kifejezést a főrendiházban Ullmann Adolf is A földmivelésügyi miniszterben is meg van a jóindulat s ha egyelőre nem is állítja vissza az őrlési forgalmat, de annak egyik, majdnem pótlóját, a beviteli jegyek életbeléptetését rövidesen el fogja rendelni. Nincs vállalkozási kedv. Ha visszagondolunk a két-három év előtti nagy konjunktúrák idejére, amikor a pénzintézetek uj és uj ipari vállalatokat vonlak érdekeltségükbe, a külföldi töke hazai közgazdaságunkat boldogította, a mai és akkori viszonyok között nagy eltolódást látunk. A négyszázalékos hivatalos ráták ideje elmúlt, s az Osztrák-Magyar Bank 18 hónap óta állandóan öt illetőleg hat százalékos rátával operál. A bécsi nagy krach óta nem volt arra eset, hogy ilyen hosszú ideig a jegybank az állandóan magas rátát legyen kénytelen föntartani. A legitim kereskedelmi hiteligények kielégítést nem nyernek, s ezért nem az Osztrák-Magyar Bankot érheti gáncs, mely az egész hitelkrizis alatt imponálóan töltötte be hivatását, hanem a letargikus gazdasági és összekuszált külpolitikai viszonyok olyan óvatossá tették a tökét, hogy az nem mer jelentkezni. Ilyen formán nem csoda, ha a gazdasági élet minden mezején enervállságot, teljes sivárságot és a vállalkozási kedv megakadását látjuk. A pénzintézetek tartózkodnak uj üzletektől, minden igyekezetüket oda koncentrálják, hogy állandóan megfelelő készpénz fölött rendelkezzenek. Más években ilyenkor, tavasz elején a pesti utca kőművesek csákányüléseitől volt hangos, s téglás szekerek végtelen sora tarkította az utcát, ma azonban szinte febér holló е§У_е§У építkezés. Annál több azonban az üres lelek, amelyekről lebontották a régi házat, de az uj palota emelésének a tervét keresztülhúzta a nyomasztó pénzinség. Rejtett tartalékok és hivatalnoki fizetések. A nagy pénzintézetek a múlt évi üzleti eredményük publikálásánál beszámolójukban kiemelték, hogy ők a rossz viszonyok dacára, a latens tartalékok igénybe vétele nélkül is fényes hasznot mutathatnak ki, s a részvényesek érdekei nem fognak csorbulást szenvedni. Ezzel szemben a pénzintézetek — majdnem kivétel nélkül — hivatalnokaikat vagy igen minimális, vagy egyáltalában nem részesítették flzetés- javilásban. Az elmaradt fizetésemelést a rossz viszonyokkal indokolták. Érthetetlen, a pénzintézetek eljárása, mert amikor nagyobn nyereséget mutathatnak ki, s a nem a részvényeseknek szánt fölösleget alig tudják elrejteni, akkor a hivatalnoki kart sem szabad megrövidíteni, A növekedő drágasággal az elsőrendű szükségleti cikkek áremelkedésével eddig nem tartott lépést a hivatalnokok fizetésemelkedése, az idei javítások pedig épenséggel növelik a tisztviselői kar elkeseredését s anyagi helyzetük sulyoso- dását. KÖZGAZDASÁG. Az Első Magyar Általános Biztositó Társaság közgyűlése. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szombaton tartotta gróf Zichy János V. b. t. t. elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóságnak Ormódy Vilmos vezérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társaság díjbevételei a lefolyt év ismeretes rendkívül kedvezőtlen gazdasági viszonyai dacára is mindegyik üzletágban emelkedtek. A tüzbiztósitási üziet károk tekintetében kedvezőnek nem monoható ugyan, azonban az 1911 iki abnormális évvel összahasonlitva, mégis lényegesen kevesebb kártérítést kellett a társaságnak teljesítenie, úgy, hogy ez az üzletág is kielégítő nyereséggel zárul. A jégbiztositási üzletet a társaság a nemzetközi verseny tultengése folytán már évek óta csak szükebb keretek között folytatja. A betörés- biztosítási üzletágban szerzett kedvező tapasztalatok az üzletállomány fokozott fejlesztésére sarkalták a társaságot, ami az elmúlt évben is eléggé sikerült. Az életbiztosítási üzletág további fejlesztésére a társasága lefolyt évben is kiváló gondot fordított s igy az uj szerzemények a rossz|pénzügyi visszonyok dacára is túlhaladták az előző évi uj szerzemények összegét. Noha a társaság tartalékainak elhelyezésére "szolgáló elsőrendű értékpapírok tőzsdei árfolyama az általános gazdasági helyzet folytán jelentékenyen alászállott, az esztendőkön át külön e célra gyűjtött tartalék egy részéből az évi üzleteredmény mindennemű megterhelése nélkül is fedezetet nyertek a különben csak átmeneti jellegű árfolyamkülönbözeti összegek. Az 191';! évi üzleteredmény igy is a legjobb, amelyet a társaság ötvenöt évi fennállása óta eddig elért. A zárszámadás 5,413.333 korona 25 fillér tiszta nyereséget tüntet fel s az igazgatóság indítványozta, hogy az alapszabályszerü levonások után fennmaradó 3,409.688 korona 21 fillér részvényenként 800 korona, összesen 3,200.000 korona fizettessék ki osztalék gyanánt, a még rendelkezésre maradó ösz- szegből pedig — az alapszabályszerü 108.266 korona 66 fillér ezidei hozzájáruláson kívül — további 100.000 korona a tisztviselői nyugdíjalap és az alapszabályszerü 421.333 korona 33 fillér ezidei hozzájáruláson kívül további 200.688 korona 21 fillér a külön tartalék gyarapítására fordittassék. A közgyűlés az igazgatóság jelentését egyhangúlag elfogadta s a felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadta. Végül, a felügyelő-bizottság tagjainak mandátuma lejárván, abba újból beválasztották: Berzeviczy Albertét, Burchard-Bélaváry Konrádot Németh Tituszt, báró Radvánszky Gézát és báró Uechtritz Zsigmondot. A Központi kereskedelmi és iparbank részvénytársaság legutóbb tartott igazgatósági ülésében megállapította az intézet 1912. évi mérlegét és nyereség- és veszteségszámláját, mely 1,269.291 К 12 fillér brutto nyereséget tüntet fel. Az igazgatóság a folyó évi rendes közgyűlés elé azt a javaslatot fogja terjeszteni, hogy a költségek levonása, továbbá
