Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-17 / 7. szám

Nyolcadik évfolyam ______________H)13. február 17._____________________ __________________7. szám. Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS JL-APJA» Megjelenik minden hétfon, a szükséghez képest többször is, Előfizetési ára: Egész évre ... ... ... ................. 10 korona Fé l évre ... ... ................................ 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 A főpolgármester; A közgyűlés a király által első helyen jelölt Heltai Ferencet főpolgármesterré megválasztotta és nyomban installálta a főpolgármesteri székbe. Az nj lord- mayor székfoglalója és Bárczy István üdvözlő beszéde valóságos eseményei a kommunális életnek. Ez a beszédváltás a mai politikai helyzetben, a kormány és a főváros közt fennálló feszült viszony mellett teljesen érthető és indokolt. A polgármester szükségesnek tartja a kormány bizalmi emberének nyiltan meg­mondani, hogy a főváros a maga tör­vényes autonómiáját elszántan meg fogja védeni — ami tulajdonképen magától értetődik — és csak azért emeltetik ki nyomatékosan, mert a bizalmatlansági votum után a főváros joggal tart a kormány retorziójától. A főpolgármester pedig fogadkozik, hogy a főváros auto­nómiáját tiszteletben fogja tartani, de egyúttal hangsulyozza, hogy a maga hatáskörének is érvényt fog szerezni. Különösen az a kijelentése tarthat számot megkülönböztetett méltatásra, hogy ő mint a közgyűlés elnöke —- nem lesz dísztárgy az elnöki emelvényen, egy feketeruhás „representativ man“, hanem az elnöki tisztet akként fogja gyakorolni, hogy a tárgyalások érdemére is befolyást kér magának. Mert ezt jelenti Heltai Ferencnek az a bejelentése, hogy ügyelni fog a tárgyak kellő előkészíté­sére és arra, hogy a közgyűlés elé sza­bályszerűen kerüljenek az ügyek. A suba alatti elintézések kergetése, a közgyű­lésnek fait accompli elé állítása, ami az utóbbi esztendőkben annyira elhara­pódzott, Heltai Ferenc elnöklése alatt meg fog szűnni. Ha ez erélyesebb gya­korlat bejelentésében a tanács esetleg valamelyes élt találna is maga ellen, bizonyos, hogy az elnöki gyeplő ily erélyes megmarkolása nem az autonómia rová­sára megy, hanem ellenkezőleg, a köz­gyűlés felülbírálása és ellenőrzési jogá­nak hatályosabbá tételét jelenti Az uj főpolgármester személyisége, múltja, gondolkodása és főleg a főváros közéletében eltöltött pályafutása telje­sen kizárja azt, hogy Heltai Ferenc fő­polgármesteri méltóságában a kormány ostoraként működjék és az az aggoda­lom, amely itt is ott is, bár halkan és titokban felüti a fejét, hogy Heltai Ferenc főpolgármestersége a munkapárti és kormányhíí politikusnak a város nyakára ültetését jelenti, szerintünk és Heltai Ferenc minden ismerője előtt alaptalan. Nem lehet megérteni, hogy miért látják némelyek Heltaiban inkább a pártembert, mint a kommunális vezér- férfiút. Ő, aki a kormánynál meglévő politikai befolyását mindig arra hasz­nálta fel, hogy a főváros érdekeinek a kormányhatóságnál és a politikában ér­vényt szerezzen, most egyszerre oda­adná magát ahhoz, hogy a kormány és a pártpolitika céljait a fővárossal szem­ben kierőszakolja? Vájjon mi jogosítja fel az embereket arra a feltevésre, hogy Heltai Ferenc most is elsősorban nem Budapest érdekeinek hű szószólója lesz, hanem a kormány embere, holott az uj főpolgármester egész közéleti pályafu­tása alatt elsősorban és főképpen kom­munális vezetőférfiu volt és csak mel­lékesen volt politikus. Sőt a politikában sohasem keresett élethivatást, kormány­tól, államtól függő állást sohasem am­bicionált: mindig megmaradt a székes- főváros hű polgárának, aki összekap­csolta egész életét, minden munkáját, tehetségét a főváros egyik legfontosabb intézményével és élethivatásaként vé­gezte a főváros gázmüveinek megala­pítását és kiépítését. Holott talán lehe­tett volna már például államtitkár is. Mi jogosítana fel tehát arra a feltevésre, hogy az új főpolgármester ez állásában is nem kommunális vezérférfiu, hanem pártember és kormányeszköz lesz? Ugyebár ez a feltevés rögtön ön­magában megdől, ha Heltai egész köz- szerepléséi emlékünkben felidézzük. Az uj főpolgármester magas polcán sem lehet hűtlen eddigi pályafutásához és egészen I bizonyos, hogy megmarad ezután is annak ami volt; Budapest bű polgárának. Azt a bizalmatlanságot, amellyel a köz­vélemény túlnyomó része és a székes- főváros méltán táplál a kormánynyal és annak elnökével szemben, Heltai Ferencre átvinni igazságtalanság volna csak azért, mert Lukács László volt az, aki a királynál a főpolgármesterségre javaslatba hozta. Heltai Ferenc egyéni­sége a Lukács László jelölése által igazán nem változott meg, kiválósága nem szenvedett általa csorbát. Előlegezzük tehát Heltainak azt a bizalmat, amelyre ez a kivételes képes­ségű férfin egész pályájával méltán rá­szolgált. Meg vagyunk róla győződve, hogy a polgármesterrel teljes harmó­niában fog munkálkodni fővárosunk nagygyá tételén. Mi lesz az erzsébetvárosi klikkel ? Az Erzsébetvárosi bank bukása meg­pecsételte Ehrlich G. Gusztáv sorsát a kommu­nális életben is. Nem lehet tovább pártvezér és a főváros közéletének egyik irányitója az, aki a polgárság reá bízott vagyonát akként kezelte, hogy sok hive és polgártársa súlyos anyagi veszteségeket szenved általa. Aki a magánéletben mint üzletember és bankigaz­gató elvesztette a bizalmai, az nem lehet köz­életi vezér. Fz az igazság oly elementáris erejű, hogy ellene fellázadni még csak meg sem próbálja Ehrlich. Szép csendesen eltűnik a fővárosi közélet porondjáról, amelyen ügvessége és erőszakossága, tág lelkiismerete és kortestehetsége révén oly sokáig állott az első sorban. Most elvegyül a statiszták tömegében, még ha nem is mond le város- atyai mandátumáról. Mi lesz azonban a párttal, amelyet év­tizedeken át együtt tudott tartani az anyagi függőség, a terror és a korrupció minden eszközével? Ki lesz az utóda az erzsébet­városi vezérségben ? És vájjon ez a párt egyáltalán alkalmas-e még arra, hogy a főváros és az ország legnagyobb területének közéletét dominálja? Nem szívesen vájkálunk a sebek­ben és a káröröm távol áll tőlünk, de ki kell nyiltan mondanunk, amit úgyis mindenki tud: az Ehrlich Gusztáv táborkarának túl­nyomó része anyagilag szintén megrendült és nagy, hatalmas, gazdag vállalkozóknak ismert Ehrlich-adjutánsok ma kétségbeesve futkároznak egy kis hitelért, amelynek segít­ségével a viz színén tarthassák magukat még egy darabig. Ehrlich bukása magával rántotta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom