Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-31 / 52. szám
4 Nagy Budapest becsületes és a viszonyok által kiáltóan kő- j vetelt gyorsvonati kapcsolást. Ugyan jól tudja azt, hogy ha ez meglenne, akkor nyomban úgy intézkedhetnénk, hogy a Lemberg—Budapesti gyorsvonathoz csatol - tassék a keleti pályaudvaron a Budapest— Fiumei gyors és igy az Oroszországból dél felé tartó utasok ezt a rövidebb, kényelmesebb és olcsóbb útvonalat vennék igénybe a hosszabb, kényelmetlenebb és drágább Lemberg—Bécs—Trieszti összekötetés helyett. A harmadik kiáltó sérelme Budapestnek a Münchennel való összeköttetés. Erre a fontos útvonalra az osztrák vasutak makacssága miatt még csak a közvetlen kocsit sem kaphatjuk meg. Hát még mikép kívánhatnék azt, hogy oda és vissza az éjjeli utazás mellőzésével egy.egy nap alatt legyen megtehető ez az ut. Csakis expressen, borsós : pótdijakkal. A Bécs—Tirol—Riviérái express vonalat csak a közelmúltban létesítették, természetesen Budapestre nézve ezt is kedvezőtlenül. A Budapestről induló utas ezen az utón egy egész napot és két éjszakát kénytelen tölteni, holott fölötte egyszerű lett volna — ha nem magyar érdek fűződne hozzá — hogy e két éjszakán át tartó utazás elkerülésével két nappalt és egy éjszakát töltsünk a vasúton. Na de ez is Budapest érdeke volna, meg kell akadályozni. A tátrai kedvezményes menettérti jegyek mai összeállitása szintén Budapest rovására történt. Ma a legfontosabb vidéki empóriu- mok közönsége csak Budapest elkerülésével utazhatik kedvezményes áru menettérti jegygyei a Tátrába. A mint a fővárost érinti, elesik a kedvezményes jegytől. Napnál világosabb, hogy ez az obskúrus intézkedés nemcsak Budapest hátrányára szolgál, de a Tátrába igyekvő vidéki embert is megrövidíti. Ha a debreceni civis luxus-utazást tesz, akkor vagy direkt Budapestre jön, vagy legalább is útba ejti az ő metropolisát. A mai rendszer mellett vagy Budapestről mond le vagy a kedvezményes menettérti jegyről. Budapest tanácsa tisztában van mind e I sérelmekkel, látja az akadályokat, ismeri a | gáncsvetőket. Csaknem évente terjeszt elabo- ! rátumot a kereskedelemügyi miniszter elé, melyben sürgeti, hogy a külföldi vonatcsatlakozások régen húzódó kérdését a nemzetközi menetrend-kongresszuson Budapestre előnyösen oldják meg. Épen a napokban zajlott le ez a kongresszus Nápolyban, melyen a MÁV. is képviselve volt. Értesülésünk szerint a kongresszushoz fűzött reményünk csak remény maradt. Győzött az osztrák minden vonalon és az itt leirt sérelmek egyike sem kapott panaceát. Pedig- ettől íügg Budapest idegenforgalma. Fekvést illetőleg bátran felvehetjük a versenyt Európa legszebb fekvésű három városával: Lisszabonnal, Nápolylyal és Stambullal. Budapest a nyugati kultúrát, a keleti kényelmet és általában a világvárosi nívót illetőleg az első klasszisba sorozható és csak a kényelmes nemzetközi összeköttetés hiányzik ahhoz, hogy ebbe az isten áldotta városba úgy jöjjön a nyugat, mint Mekkába zarándokol a muzulmán. bőven magyar, a pesti lokálpatriotizmustól áthatott vasúti politikát kérünk. Korunk legújabb találmánya a szab. „Luxus" újság- és lu,ny. olvasó állvány, mely ágyra, asztalra, székre, stíl. alkalmazható Ara tiszta rézből 25 korona. Kapható a feltalálónál ____Kis» Pál Budapest, VII., Rombach-utca 10. Id egenforgalom és kongresszusi bankettek. — Levél a szerkesztőhöz. — Irta : Szekula Gyula, í'őv. biz. tag. Kedves Öcsém és Társam, egyike vagy azoknak az újságíró barátaimnak, kik igen régen ismernek kettős minőségemben : hivatalnoki és újságírói mivoltomban. Azzal a régi viccel szemben, melyet az ilyen kétlaki emberrel szoktak alkalmazni, hogy t. i. a hivatalnokok jó újságírónak, az újságírók jó hivatalnoknak tartják : hivatkozhatom néhai jó Tenczer Pál egy monda, sára, mely az igazsághoz talán közelebb járt. Van annak már több mint busz éve, hogy a Terézváros ez egykor hatalmas alvezére (mily rövid a városatyai dicsőség! még utcát se neveztek el a főváros e régi, önzetlen munkása után) mint a kaszinó oszloposa részt vett egy banketten, melyet a kaszinópárt ellenében Schober Albert, Ráth Péter, Popper István, Rózsavölgyi Manó, Wolfner József, Forral Gábor, az én akkor még hatkerületi lakos-csekélységem és több más vasutas, ügyvéd és kereskedő által alapított terézvárosi polgári párt adott a kaszinó tiszteletére. A közeledés és későbbi egybeolvadás már útban volt, a fiatalok: Vázsonyi, Sümegi és társaik egy igen zajos és kellemetlen párt- gyülés után már kiváltak a polgári pártból és alapját vetették a demokrata pártnak . . . Ezen a banketten a párt két társelnökére, néhai Schóber Albert és még most is élő bizottsági tagtársunk, Ráth Péter vasúti igazgatókra mondott pohárköszöntő után felkelt Tenczer Pál és mint régi ujságiró fel- köszöntött engem a hivatalnok újságírót. Az előbb idézett viccel kezdette, de hozzátette, hogy a két elnök által is megerősített tudomása szerint Szekula tisztviselői működésébe átvitt egy jó újságírói tulajdonságot: nem tűr restanciát! Hát ezen az alapon, minden halogatás nélkül, szives engedelmeddel azonnal felelek azokra az igen jóakaró és igen szeretetreméltó sorokra, melyekben kitűnő lapodkarácsonyi számában aközutikongresz- szus 100.OOU koronányi bankett-költsége körüli vitában történt leszavaztatásommal foglalkozni szives. „A Rózsadomb lelkes védője — Írja a Független Budapest — keveselte az idegenforgalom emelésére beállított 20.000 koronányi budgettótelt. Többet akart megszavaztatni, jóval többet és e célból a nemzetközi vasutügyi kongresszus (100.000 koronányi) összköltségéhez prelimi- nált 25.0C0 korona városi hozzájárulást leakarta szállíttatni 5000 koronára. Mily ellenmondás, hisz e kongresz- szus épen az idegen forgalmat szolgálja ! . . . Szekula reábeszélése sok időt vett igénybe, de itt is, mint a pénzügyi bizottságban, eredménytelen maradt . . .“ Legyen szabad erre mindenekelőtt idézni azon rövid nehány szót, melyet ugyancsak a budget- tárgyalás harmadik napján a kávéházi és vendéglői járdafoglalási dijak javasolt mérsékelt és méltányos emelése körüli vitában mondottam: „Itt egy lojális és méltányos jövedelemszaporitásról van szó. Azonban valahányszor takarékoskodni akadunk, vagy valamely legális jövedelemszaporulatra akarunk szert tenni, akkor a közgyűlésen mindig vannak, kik ezt a leg- külömbözőbb ipdokokból, ellenezik . . .“ Itt nem szavaztak le, mert a tanács javasolta a díjemelést. Ellenben a kis vasutak és közúti vasutak eszem-iszom költségében, szó ami szó, erősen leszavaztak, mert a pénzügyi bizottságban Bárczy és Bódy polgármesterek, a közgyűlésben Rényi tanácsnok megtudták győzni a közgyűlést, hogy nekik van igazuk. Én pedig bátor vagyok még most is azt mondani, hogy a szegény város részéről 5000 korona is untig elég volna, kár a sok pénzért, eszem-iszom mai, dinom- dánommal nem csinálunk idegenforgalmat! A jó kongresszisták bazamennek és Mikosch-vicceket mesélnek a szegény, de jóiéin Budapestről. Kitűnő barátom, Rényi tanácsnok, ki már a közgyűlés előtt felkeresett és a pénzügyi bizottságban jelzett álláspontomtól, hivatkozással a polgármester vállalt obligójára, eltóriteni igyekezett, mindent mondott, loyálisan bevallotta, hogy összesen kerek és nettó 100.000, sage: egy százezer korona fogadási rendezési és „egyéb" kongresszusi urnális költség van megállapítva, melyből 25.000 koronát a kormány, 25—25.000 koronát a gazdng közúti és a városi vasutak és ugyanennyit, azaz szintén a 25.000 koronát a deficittel küzdő város ad. T. Barátom mindezt loyálisan bevallotta, arra az egy kérdésemre azonban, hogy mire váló az a 100.000 kor., mire költik ezt a horribilis összeget, nem tudott vagy nem akart válaszolni. „A bizottsági tag ur tévedésben van, mondta a tanácsnok ur, nem 60 », hanem 1000 résztvevője lesz a kongresszusnak.“ Jó I legyen 1000, tehát egy fejre 100 korona jut! A pénzügyi bizottság két nagy sparmeisterje, báró Herzog Péter és dr. Feleki Béla t. bizottsági társaim, kiket a főváros egyesítésének 40 éves jubileuma alkalmából egyik hírlapunkban „Letűnt nemzedék“ cim alatt megirt tárcámban a főváros Zsedényi Edéinek neveztem, ismételve ugyanazt panaszolták, mint most én, de hiába 1 Mi csak panaszkodunk és a pó'adó biztos felemelésétől rettegünk, de megtakarításokat tenni nem tudunk. Budapest, 1913. karácsony. A „Törökőr11 szabályozása. Irta: Groszmann Miksa főv. bizottsági tag. Évtizedes sürgetés után végre valahára hozzá fogtak a székesfővárusi építő szabályrendelet módosításához és ezzel kapcsolatosan a főváros területének övezetekre való beosztásához. A közmunkák tanácsában már a részleteket is tárgyalják. Igaz, hogy ebből még sokáig nem lesz szabályrendelet, mert nálunk ez nem megy olyan gyorsan, pedig már igazán olyan sürgős, hogy a körmünkre ég. Nem ártana, ha már is készen lenne, sőt ha már el is fogadták volna, de mindenesetre olyan időpontra kell elkészülnie, hogy a tavaszkor remélhetőleg nagyobb mértékben meginduló építkezéseknél már az uj szabály- rendelet szerint lehessen eljárni. Már most a tárgyalás stádiumában akarom az intéző szakkörök figyelmét a szabályrendelet tervének fontosabb hibáira felhívni. Többek között kiemelem, hogy nem vagyunk olyan gazdagok és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy Berlin mintájára a Törökőr területéből Charlotten- burgot csináljunk. A hatodik övezetben ha mindjárt korlátlan magasságba is, de a teleknek mégis csak 50%-át szabad beépíteni; ez oly prédálás, amit nem szabad megengedni. Ilyen építkezés mellett nem lehetnek a lakások olcsók és igy azon a területen csak jobbmódu és jó keresettel biró családok bérelhetnek lakást. A Törökőr pedig véleményem szerint az egyetlen hely a főváros területén, mely arra van hivatva, hogy szerényebb viszonyok között élő lakók egészséges és olcsó lakáshoz jussanak. Egészséges lakás alatt nem a villaszerű építkezést kell érteni, vagy olyan épületet, mely szabad térségre vezet; az egészséges lakás főkellóke a tágas szobák, mellékhelyiségekkel s széles utcákban. A Törökőrön ez még kivihető, mert csupa üres telekből áll. Olcsó pedig akkor lehet az építkezés, ha a terület lehető kihasználásával : tehát zárt sorban, élőkért nélkül, korlá lan magasságba építünk. Ennek természetes következménye, hogy minden épületben a személy és teher-lift ne csak kötelező legyen, hanem okvetlenül járjon is. Ha pedig a személy-lift elromlik, a teher-lift legyen alkalmas személv-felvonásra (esetleg fordítva is.) A legkisebb lakószoba ne lehessen 30 négyzet méternél kisebb és két szobás lakásnál előszoba is legyen; a konyha legalább 15, a többi mellékhelyiség pedig 6 négyzet méternél kisebb ne legyen. Ez az egészséges lakás előfeltétele, ni m pedig — mint ahogy tervezik — egy 24 öl széles utón (Hungária-körút.) élőkért és szabadon álló épületekkel a város belterületén. Ez semmi esetre sem lehet olcsó lakás. Csinál janak olyan szabályrendeletet, mely lehetővé teszi a főváros szerényebb jövedelmű nagyszámú lakosságának, hogy ha már nem is a város belterületén, de legalább a perifériákon kaphasson egészséges és olcsó lakást is. Ez igazi demokratikus feladat.
