Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-31 / 52. szám
1913. december 31. 52. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST’’ ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Visegrági-u. 40. Telefon: 169-38 Budapest-megye. Irta: Serényi Gusztáv, a „BudapestiHírlap és az „Esti Újság" fővárosi tudósítója. Bennünket, akiket hevít, izgat és lelkesít Budapest nagysága, hetek, hónapok óta foglalkoztat az a kérdés, hogy mikor és milyen formában fog Nagy- Budapest gondolatának megvalósítása végre a törvényhatóság elé kerülni? A probléma már megérett arra, hogy a közgyűlés alaposan foglalkozzék vele, nem úgy mint a fővárosi törvény előkészítésére kiküldött 30-as bizottság, mely a maga elhatárolt gondolatvilágában azt jelentette volt ki, hogy Nagy-Budapest megvalósítása nem sürgős . . . Előttünk fekszik az a nagybecsű tanulmány, mely 1908. május elsején Bárczy István dr. polgármester és Harrer Ferenc dr. tanácsos, akkor még tanácsjegyző aláírásával megjelent. A fővárosnak ez a két jövőbelátó férfia mennyi értékes adatot gyűjtött s az adatokhoz fűzött szövegbe mennyi gondolatot ébresztett ! Már akkor azt Írták volt, hogy a „városi fejlődés bizonyos fokán a szomszédos községek kapcsolásának kérdése elöl kitérni nem lehet, s Budapest elérte azt a fejlődési fokot, melynél tovább késlekedve a kapcsolás feltételei mind súlyosabbá fognak válni!“ így szólt a javaslat már 1908-ban. Milyen csodálatos, hogy egy ilyen javaslat, egy ilyen figyelmeztetés nyomtalanul hangzott el, s mindjárt hat éve lesz annak, hogy nem került többé napirendre. Lehangoló ez a közöny. Megérzik ebben is az a roppant ellentét, mely a nagycélok és merész perspektívák tekintetében a hatóság és a közgyűlés között támadt. Vájjon mit érez és mit gondol Bárczy a saját küldetésének értékéről és eszméi megvalósításának lehetőségéről, mikor látja, hogy a a törvényhatósági bizottság fogékonysága és bölcsessége messze alatta mar»d azoknak a gondolat-rakétáknak, amelyeket a mai város- vezetés időnként a magasba röppent. Erős hit és roppant szívósság kell hozzá, hogy a hatóság szándéka a közgyűlés értetlensége közepette el nem veszítette lendületét, ki nem szikkad és a környezet hatása folytán köznapivá nem válik. Szerencse, hogy a polgármesternek van egy hatalmas inspirálója: maga Budapest. Ez a gyönyörű város a saját eleven erejétől fütve szakadatlanul fejlődik. Oly erővel duzzad szét ma már szűk keretében, hogy a legádázabb tudatlanság, közöny és csökönyösség sem birja visszatartani. Es épen ez a rohamos fejlődés az, amely bennünket is megnyugtat afelől, hogy Nagy- Budapest problémájának most már napirendre kell kerülnie. Vannak dolgok, amik elől nem lehet kitérni, mert az élet, a fejlődés követeli a maga jussát és ez a követelés olyan szükségleteket támaszt, amelyek nélkül a nagyváros nem élhet tovább. Hogy csak a legfontosabbakat említsük azok közül, melyek a főváros törvényhatóságát a reformra rászorítják, ezek ma Budapesten azok a feladatok, amelyek a lakáskérdés megoldása, a közlekedés, a közrend és a közegészség körébe esnek. Ha Budapest helyzetét a fönti szükségletek szempontjából tekintjük, egy óriást látunk, aki duzzadó erejével széjjel pattantotta azokat az abroncsokat, amiket a szűk látókör a testére kényszeritett. Bizonyos szférák keletkeztek a főváros területén, s a kitágult keretben olyanokat is szervesen együvé tartozónak látunk, amiket az emberi oktondiság is szeretne még ma is külön választani. A magyar főváros életében, élő, alkalmazkodó organizmusában bizonyos rendkívül érdekes folyamat folyik le előttünk. Ez a folyamat embereket mozgósított, megbolygatta a lakásügyet és az egészségügyet, s egyáltalán nem látszik tudomásul venni azt a mesterséges közigazgatási korlátot, amit a térképre vont piros vonal, mint a főváros „határa“ jelent. Határ azért természetesen van. Van elhatárolt szférája a lakáskérdésnek, a helyi közlekedésnek és az egészségügynek. De ezek a határok széttolódtak a környék területére, mert az életnek meg van a maga törvénye, s ahol az emberek előrelátása ezt a törvényt nem siet kielégíteni, ott nem a törvény huzza a rövidebbet, mert ez örökkévaló! Ott a késlekedést, a tétovázást megsínyli a város és a lakosság. Látjuk, hogy a környékről elinduló skarlát és más betegség nem szokott megállni a vámsorompónál, hanem bejön és eluralkodik a főváros belsejében, megrettentve ezer szülő szivét. Látjuk, hogy közd kétszázezer ember, tősgyökeres budapesti polgár fölkerekedett és letelepedett a főváros mesterséges határán túl eső környéken. Ezek sem veszik tudomásul azt, hogy a térképre festett határcsik a főváros és az ő mostani lakóhelyük közzé esik. És Budapestnek nincs igaza, sőt a legnagyobb mértékben vaksággal van megverve, mikor megtagadja ezeket a gyermekeit, akik naponta átlépik a térképnek a valóságban nem létező vörös határvonalát és bejárnak ide hozzánk kenyeret keresni. Budapest, melyből az a kétszázezer lélek táplálkozik, a legnagyobb botorsággal nevezi ezeket a gyermekeit „újpestieknek“, „szentlőrincieknek“, vagy „erzsébetfalvaiaknak“, ahelyett hogy visszaadoptálná, visszahono- sitaná őket Nagy-Budapest fogalmának megvalósításával ! Vétek minden napi késedelemért, amit ennek az eszmének a megvalósítása szenved. Azok az okok, amelyek a Nagy- Budapest sürgős megvalósítását követelik, rohamosan tornyosit- ják a megoldásra váró tennivalót a főváros feje fölé. Itt van például a főváros és a környék közös egészségügyi felügyelete abban a körzetben, amelynek lakossága egymással naponta is közvetlenül érintkezik. A közös rendőri igazgatás hót községre nézve már megvalósult. Milyen furcsa, hogy az emberek fölötti gyámkodásban az orvost a rendőr itt is megelőzte. Aztán itt vannak a Helyiérdekű vasutak. A múlt évben az esztergomi, budafoki, szentendrei, cinkotai, harasztii és a szentlőrinci vicinálisok 21 millió hatszázezer utast szállítottak oda-vissza. A Burvasut utasforgalma 9v millió volt. Ezenkívül a főváros és a környék utasforgalmát részben a Közúti és a Városi is lebonyolították. Mindezek a vállalatok a főváros utasforgalmából élnek. Milyen botorság volt, hogy ezeket a helyi jelentőségű villamos vasutakat a szerződés, a tarifa- revizió, a vonalvezetés irányítása, a részesedés és a háramlás tekintetében kiengedte a kezéből Budapest törvényhatósága és a szomszédos megyei hatóság hatáskörébe engedte jutni! A Máv. tarifareformja egyszerre 40 százalékkal növelte ezeknek a helyiérdeküek- nek utasforgalmát s jelentőségét. Mint egy Budapestet fojtogató vasabroncs, szorul a Helyiérdekű vasút hálózata a főváros köré s pár óv alatt a belső forgalom problémája el fog törpülni a környékbeli vonatok városi befolyásának szükségessége mellett! Bárczy István polgármester ezt jól látja s azért óhajtaná, ha Budapest zavartalan fejlődésére, ami országos érdek, a szféránkba eső községek kivétetnének a megyei kötelékből és a főváros törvényhatóságába kapcsoltatnának át. Ez lenne Budapest-mecjye gondolatának megvalósítása a legegészségesebb és legolcsóbb módon, mert az uj törvényhatóság keretében a községek megtartanák önállóságukat és szervezetüket, csak a felügyelet joga lenne a fővárosé, mely ezt sokkal természetesebb juss jogán gyakorolhatná, mint ma a megye teszi. Mindez a 908-iki számvetés szerint mégterhelné ugyan 3—5% pótadóval az uj törvényhatóságot, de annak életét egészségesebbé, élettelj esebbé tenné, mint a mai állapot. Budapest-megye meg tudná aztán szervesen oldani a területén lakó polgárság közös érdekét. Első és legfontosabb feladata az lenne, hogy az uj törvényhatóságban megvetni az ágyát Nagy-Budapest megvalósításának egy uj építési és telek- övezeti szabályrendelettel, újból átgondolt közlekedési programmal, melynek alapján megoldódnék a mai lakáskérdés és elkészülne egy száz évre előretekintő egységes városszabályozás alapgondolata: útrendszere és közlekedő rendszere keretébe foglalva a mai Budapest egész környékét.
