Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-31 / 52. szám

2

Független Budapest

jed. Ezzel a Lipótváros három körülbelül egyforma nagyságú kerületre volna felosztva.

Feleki Béla:

Hogy miképen fog a kérdés megoldatni, arra válaszolni nem tudok, mert nem tartozom azok közé a beavatottak közé, akikre a belügyi kormány ezt a titkát bizta. Azt az egyet azonban tudom, hogy Budapest intelligens lakosságát figyelembe véve legalább 25 választó-kerületet kellene kapnia és olyan számról suttognak is. Azt is tudom, hogy nincs az a mesterséges beosztás, amely a választó-kerületek beosztásánál azt a célt érhetné el, hogy nem a választók igazi akarata nyerjen kifejezést. Ezt mint többször volt választási elnök hatáiozottan mondhatom.

Gél léri Mór:

A felvetett kérdésre nézve nem tartom magam illetékesnek. Miután azonban nem akarok a válasz elöl kitérni közgazdasági szempontból, azt hiszem, hogy helyes volna, ha Budán kellő beosztás szerint öt választókerületet létesítenének, ezek beosztására nézve a legilletékesebbek volnának maguk a budaiak. A Lipótváros, Terézváros, Erzsébetváros és Józsefváros legalább 3—3 kerületre volna osz'andó és Kőbányának külön képvi- selöküldési jog volna biztosítandó. Ezek szerint azt hiszem, a főváros összes jogosult érdekei kellőképen és arányosan volnának kielégíthetők.

Dr. Havass Rezső: Magyar nemzeti érdek, hogy Budapest minél több kerületet kapjon. Ha harmincezer lelket számítunk egy kerületre, mint a hogy jelenleg az ország több kerületében van, úgy Budapestet harminc választó kerületre kell felosztani. Ez arányos és megfelel nemzetünk érdekének.

I)r. Komlós Ágost: Véleményem szerint Budapesten 20 választókerület alakítandó.

Az I. és II. közigazgatási kerület egy- egy, a III. és IV. két-két, az V. és VI. három-három, a VII. kerület négy s végül a VIII., IX. és X. kerület együttvéve négy képviselőt válasszanak.

A III., V. és VI. közig, kerületek úgy volnának beosztandók, hogy kültelki részeikben a szociálista választóelem legyen túlsúlyban, épugy a VIII., IX. és X. közig, kerületek is úgy osztandók fel kombináltan négy választókerületre, hogy ott két szociálista választassák. A törvényhozó intenciója e szerint oda irányuljon, hogy a fővárosból előreláthatóan nagy küzdelem szüksége nélkül öt szociálista képviselő kerüljön a törvényhozó testületbe. . •

Ha azonban — amint hírlik — csak 18 választókerületre osztatnék fel a főváros, akkor a Vili., IX. és X. közig, kerületek egy-egy, ellenben az V. és VI. közig, kerü- leteK együttvéve 5 választókerületre volnának felosztandók olyatén kombinált beosztással, hogy ebben a 8 választókerületben együttvéve 3 szociálista képviselő legyen könnyű szerrel megválasztható.

Húsz választókerület alakítása esetében tehát a 111., V. és VI. közig, kerületben összesen három, a VIII., IX. és X. közig, kerületekben pedig együttvéve két, összesen öt szociálista kerület volna, mig tizennyolc választókerület esetén a III., V. és VI. közig, kerületekre

egy-egy, a IX. és X. közig, kerületre pedig együttvéve egy, összesen négy szociálista kerület esnék.

Dr. Lengyel Endre:

A kérdésre ebben a formában nehezen tudnék felelni, annyival is inkább, mert jóslásokba kellene bocsátkoznom. Ha azonban úgy méltóztatnék a kérdést feltenni „szükséges-e és miképen lenne helyes a kerületek beosztását megoldani Budapesten“, arra válaszomat a következőkben adhatnám meg.

Az 1876. évi XXXIII t. c. és az 1877. évi X. t. c., amelyek az ország választókerületeinek számát és beosztását megállapították, úgy intézkedtek, hogy a megyék és városok választó- kerületekre osztását, amennyiben azok a törvényben meg nem jelöltetnek, a törvényhatósági közgyűlések a belügyminiszter jóváhagyásával ellátandó határozatával eszközük. A törvényhatóságok azonban, — amint tudjuk — a választó kerületeket aránytalanul osztották fel, s miután a fent említett törvénycikkek a kerületek további felosztásának jogát a törvényhozásra ruházták, a választókerületeknek aránytalan beosztása, miután a törvény- hozás azóta nem intézkedett, állandósittatott.

A választő kerületek területi és népességi eltérése igen nagy.

Vannak kerületek, ahol 200-nál kevesebb, s viszont kerületek, ahol 10.000-nél több a választók száma.

Mig átlag 35-40.000 iélekre kellene, hogy jusson egy országos képviselő, addig egyes megyékben 18.000, másokban 50.000, ismétmások- ban 70.000, végül Budapesten 100.000-nél több léleknek van egy képviselője.

Ezek szerint Budapest székesfőváros az ország választó kerületeinek aránytalan beosztására alegklaszikusabbpéldát szolgáltatja. Több választó kerülete van, amelynek 100.000-nél több lakosa van s tekintve, hogy a főváros lakossága koncentrálja az ország intelligenciáját, a nagyobb kerületeknek 10.000-nél több választójuk van.

Az uj választójogi törvény, amely a választó polgárok számát felemeli, természetesen még növeli ezt az aránytalanságot.

Hogy a székesfővárost ily körülmények között több választókerületre kell beosztani, mint ahány közigazgatási kerülete van, vitán felül áll. Ezen felosztás azonban csak úgy történhetik véleményem szerint, hogy a kerületek mai beosztása adminisztratív szempontból megmarad s az egyes közigazgatási kerületek osztatnak fel a választópolgárok számarányához képest két, esetleg három választókerületre.

Hogy az egész székesfőváros hány választó- kerületre lenne felosztandó, arra természetesen csak az országos kerületi beosztás után lehetne helyes féleletet adni. Sok érv szól amellett, hogy minél több választókerületre osztassák fel a székesfőváros. Egyrészt a főváros érdeke ugyanis, hogy minél több képviselője legyen a parlamentben, akik együttesen cselekedvén, suly- lyal léphetnek fel az ország törvényhozásában, amikor a főváros érdekeinek védelmozéséről és támogatásáról lesz szó. Másrészt az ország érdeke, hogy a székesfőváros magyar lakossága minél több magyar képviselőt küldjön a törvényhozásba.

A felosztás módját illetőleg alapos megfontolás tárgyává teendők az uj választói törvény folytán megváltozott viszonyok, amelynek kihatásait előre nem vagyunk képesek megállapítani.

Dr. Oláh Dezső:

A körkérdésre statisztikai adatok és térkép nélkül nehéz felelnem. Csak az elvi alapot tudom megjelölni, melynek érvényesülnie kell, hogy a

kerületek beosztása a választók többségének politikai meggyőződését kifejezze.

A fővárost, lakosságának száma, a fővárosi választók magasabb kultúrája, a közterhek viselésében való nagyobb részesedése alapján, legalább 30 mandátum illetné meg. A választókerületek иду osztandók meg, hogy a választók száma az egyes kerületekben lehetőleg egyenlő legyen. A kerületek felosztása, az elhelyezés természetes alapján történjék, vagyis ne házasítsanak össze egymással nem határos és össze nem függő területeket politikai mesterkedésből. Szükséges, hogy a választók minden rétege képviseletet nyerjen a prarlament- ben. E végből az Г—IX. kerületeknek munkások lakta külső önálló részeiből önálló választókerületeket kell alkotni, mert sem a belső részek választóit, sem a munkáslakta vidékek népességét nem szabad beosztási mesterkedésekkel a parlamenti képviselettől megfosztani. Ilyen beosztásért fogok én küzdeni — sajnos eredménytelenül.

ŐPalóc&i Anteil:

Budapest jelen felosztása kerületekre illogikus, rendszertelen s nem fejeződik ki benne a város egysége. A kerületek alaktalan idomuak, aránytalan kiter- jedésüek, azért nehezen administrálliatók.

Az uj felosztásból alapul venném Bécs és Páris felosztásait, ahol a belváros, mint a város eredeti központos helye körül, a kerületek körülötte gyűrűkben elhelyezkednek. Több kerület esetében kétszeres, három szoros lesz e gyűrű, mely belülről kifelé ha adóan egyre szélesbedik; miért is sűrűn lakott kerületek kisebbek, a periféria felé esők pedig egyre nagyob- bakká lesznek.

A városházát, székvárosban az uralkodó székpalotáját a legbelsőbb az I. kerületben kell, hogy találjuk.

A ‘20.000 hektárt képező Budapesten ekkép 18 kerület létesülne ; egyelőre azonban úgy, hogy a X-iktő kezdve 2—2 külső kerület még egyesítve maradna, amely esetben tehát a kerületek száma lé volna; ugyanannyi az országgyűlési képviselőket választó kerületek.

Az. I. kerülethez tartozna a Belváros, a Lipótvárosnak egy része a balparton, s a Duna jobb partján a kir. várpalota ; és az a városrész, mely a Duna és a budai belső körúttal liatároltatik. A 3 dunai hid szerves egészszé kötné össze e kerületet, mely tehát központos, a város egységét kifejezi s azt, hogy a Duna nem választó vonala a 2 városnak, hanem egybefüzője, illetve általa a főváros egységes volta dokumentál- tatnék. A többi kerületeknél már maradhat a Duna mint választó vonal, mely délen a sorok>ári dunaágban haladna le.

Az első, belső gyűrűt 4 kerület alkotná. A bal- parton 2 kerület (a 11-ik és Ill-ik), Duna közép vonalától, annak középvonaláig és a Nagykörúttal határolva, a jobbparlon is 2 kerület (a IV. és Л .) a budai külső körúttól határolva. Területre ezek a belső kerületek kisebbek, de népesek.

A II. gyűrűben (folytatólagosan) feküdne a balparton a Hungária-körutig ismét 4 kerület (a VI, VII, Vili. és IX.) utóbbi már a város határáig tolódnék ki. (Helyük csaknem összeesik a hasonszámú mai kerületekkel.) A jobbparton folytatódna azután 5 kerület (a X, XI, XII. XIII. és XIV.) ahol is a X-ik kerületbe bevenném a Csepelszigetén létesítendő kereskedelmi kikötő területét.

A Vl-tól XlV-ig terjedő 9 kerület tehát teljesen zárt gyűrűt képez, ahol minden egyes kerület eléggé arrondalt s jó alakkal bir. Ezen zárt teljes gyűrűt követi még a város északkeleti részében egy gyűrű része, amelyben a XV-ik kerület a jobbparton, a XVI, XVII. és XVIIl-ik a balparton vannak. (Utóbbi idővel ketté választható.)

Ekkép tehát összesen 18 közigazgatási kerület állana elő. (Bécsben és Párisban a kerületek száma 22.)

Ezen felosztás gyökeres változása a mainak, de egy szerves, logikus rendszert, felosztást adna.

Az administrációt tenné egyszerűbbé és a városépítésnek is szilárd, biztos alapjául szolgálna.

Milyen volna a lakosság számaránya, arról nem tudok képet adni, mert a statisztikai adatok hiányzanak. Hozzávetőleges becslés szerint a következő helyzetet nyerem :

fe