Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-22 / 51. szám
Nyolcadik évfolyam ВИЗ. december 22. 51. tfzám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS H.A.P JA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára: Egész évre __ ....................... ... 10 korona Pé l évre ... ... ... ................. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadókivatali telefon 169—38 Budgetvita. Bizonyos, hogy olyan érdekes költség- vetési vita, mint amilyen a négy napig tartó közgyűlésen elhangzott, esztendők óta nem volt a városházán. De ez az érdekesség nem uj eszmék felvillanyozó erejének, nőm a beszédek koncepciójának vagy alaposságának, még csak nem is uj jövedelmi források megjelölésének: hanem — afféle „leleplezésekének iulajdonitandók. Rossz szót használtunk. Olyan tények felsorolása, amelyeket rég tudott mindenki s amelyek eddig nem bántották senki érzékenységét, nem leleplezések, még csak nem is kellemetlenségek, ha csak annak, aki elmondja, hangsúlyozásában nincsen meg a bántani akarás. Ez pedig meg volt s ez tette Hecht Ernő beszédét támadássá a polgármester, a tanács, de általában a mai városházi uralom ellen. Támadás volt, amely a nagyközönségnek szólott, hiszen csak a nagyközönséget lehet megfogni a Vigadó lakás árainak csekélységével, hogy háromnégy lakás árából Ítélje meg a polgármester törekvéseinek s tettének helytelenségét. Hecht Ernő azok közé a bizottsági tagok közé tartozik, akik lelkiismeretesen dolgoznak. Az a szerep, melyet egész kommunális szereplése alatt betöltött, a jó polgáré, aki polgártársai érdekeit képviseli. A beszédek, melyeket tőle hallottunk, sohasem mentek túl a nyugodt objektivitás határán. Annál inkább meglepett tehát mindenkit az az élesség, mely költségvetési beszédét jellemezte s azok az adatok, melyekkel beszéde élességét igazolni akarta, ügy hisszük, hogy az igazolás nem sikerült. Eltekintve attól a választól, melyet Bárczy polgármester adott meg e vádakra, né/zünk szembe ezekkel a konkrét tényekkel. Mondjuk, hogy a város csakugyan olcsóbban adta ki főtisztviselői részére a vigadóbeli lakásokat. Mondjuk, hogy a tanács tagjai csakugyan nagy tantiémeket kapnak a városi villamostól. De mit jelentenek ezek a tények ő Vájjon nem a főtisztviselőkkel szemben kell-e méltányosnak lennie a fővárosnak? Vájjon mit szólnának a bizottsági tagok ahoz, ha a főváros a központi városháza olcsón bérlő kereskedőinek felemelné az üzletbéreket? Nem a polgárság jogtalan megterhelését kiáltoznák-e, nem a főváros méltányosságára hivatkoznának-e? A központi városháza bérlői nem alpolgármesterek, nem tanácsnokok, még csak nem is fővárosi tisztviselők: hát a főváros méltányosságát épen c.-ak a város legtöbbet dolgozó tisztviselőinek nem szabad élvezniük? De mindentől eltekintve. olyan aprólékos kérdés ez, olyan jelentéktelen, kis dolog, amely nem való a közgyűlés elé. Ha valaki sérelmét vél bennük látni, forduljon a polgármesterhez. Ha a polgármester nem akarná elintézni, ha a polgár- mester is sérelmesnek véli s ennek ellenére nem intézkedik, akkor csakugyan a közgyűlésnek kell Ítélkeznie. De itt egyik esetről sem volt szó s ezért nem lehet másnak tekintenünk e „leleplezéseket“, mint a nagyközönségnek egy mű-botrány feltálalást. Ilyesmit nem lehet helyeselnünk, hiszen egy ilyen igaztalan, a közönség tájékozatlan és tudatlan rétegeinek szóló támadás veszélyezteti azokat a nagyszerű alkotásokat, melyeket Bárczy rezsimje produkált s azokat a nagyszerű célokat, melyeket még maga elé kitűzött. S ez a feltűnést kereső, nagyított s erősen torzitó támadás épen nem volt méltó a Hecht Ernő tiszteletreméltó egyéniségéhez. Ami az igazgatóságban való helyfoglalást s a tantiémeket illeti, vájjon ki képviselje a fővároct, ha nem az első tisztviselők? A bizottsági tagok? Idegenek? Világos, hogy a józan gondolkozás amellett szól, hogy az esküt telt főtisztviselők, akiket mindenki ismer, aki csak a város ügyei iránt érdeklődik. Ami pedig a tantiémekre vonatkozik: a fél részvények birtoka még nem jelenti azt, hogy a város kijátszhatja a többi részvényes jogát. Ha a többi részvényes odaültetheti a maga igazgatósági tagját, akik a rendes, mindenütt a világon megszokott tantiémeket kapják, miért épen a főváros képviselőit fosszák meg ettől? Ez olyan kicsinyeskedés, amely a boszantás jellegét hordja magán. A mi álláspontunk az: tessék megfizetni azokat, akika közönség érdekében dolgoznak. Elmúlt már régen a nobile officiumok ideje, csak az a gondolkozás-mód jár még vissza kisérteni, mely e kort jellemezte. Mindenütt a világon bőségesen fizetik azokat a vezető tisztviselőket. akiknek nagy hatáskörük van, épen csak nálunk lázadozik ez ellen a régi módi, ellustult gondolkozás. Mert a parlament még nem elég bátor ahhoz, hogy kimondja, mily kevés és milyen megszégyenítő a miniszterek 24.000 koronás fizetése, azért a főváros ne haladhasson a korral s uzsorázza ki a lisztviselőit? Ne áltassuk magunkat azzal, hogy eleget tettünk a tisztviselőkkel, amikor felemeltük a fizetésüket. Nézzünk csak végig a fizetések listáján: hát egy jobb ügynök nem többet keres meg, mint amennyi egy alpolgármesteri fizetés? Nagyon téved abban Hecht Ernő, hogy aki tisztviselői pályára megy, az csak a dicsőségért dolgozzék. Ez a gondolkozás a múlt század negyvenes éveiből való s olyan ember, aki figyelmesen szemléli a jelent s meg tudja látni a közönség igazi, de épen- séggel nem szenzációnak való érdekeit, nem is gondolkozhatik igv. Itt egy modern nagyvárosról s egy jövevény, innen-onnan való, össze nem szokott polgárságról van szó: ilyen holvzetben fokozottan kell megbecsülni a pontos, lelkiismeretes s iniciálni tudó tisztviselőket. Sajnáljuk, hogy ilyen felszólalás megtörténhetett, hiszen ez elfordította az ügyet a valódi kritikáról. Igenis, kell azon vitatkozni, vájjon helyes e a mai rendszer s ebben a kérdésben meg kell hallgatni minden ellenvetést és minden véleményt, de az ilyen aprólékos szúrások nem érnek célt, sőt rontanak. Ma már nem aktuális, vájjon helyes-e a mai rendszer, ma már ezen nem vitatkozik senki, mert mindenkit a „pikantériák“ érdekelnek. Ezt a közönség érdekeire való tekintettel sajnálni kell. A közgyűlés méltóságához nívós, személyeskedésektől — és különösen ilyen személyeskedésektől!— mentes vita illik, mert az, ami történt, nem városi politika. A tájékozatlanok részére való szenzáció-keresés még sohasem javított meg semmit. Alkerületek lesznek! Budapest választókerületei. Feltétlenül megbízható forrásból értesülünk az alábbi íurcsa és hihetetlennek hangzó hírről. A választókerületek beosztásáról van szó, amelyek közül természetesen a fővárosra vonatkozó intézkedések érdekelnek bennünket. A központi statisztikai hivatal két javaslatot készített a fővárosi választókerületek beosztásáról, de mindakettó egy furcsa, zavaros és erőszakos reformon al pul: az alkeiü- leteken. Az alkerület, mint a neve is mutatja, része a választókerületnek. Minden választó- kerületet több alkerületre osztanak és — mint a javaslat szava mondja — ezeket az alkerü- leteket házasítják. A két terv abban tér el egymástól, hogy másképpen tervezi az alkerületek kombinálását. Ennek a rendszernek az a következménye, hogy az alkerületeket a legkülön- féleképp osztják be, hogy egy választókerületet tegyenek ki. így például az első kerület néhánv alkerületét összeházasítják az ötödik kerület néhány alkerületével, esetleg hozzávesznek egy alkerületet a Terézvárosból és kész a választókerület, mely országgyűlési képviselőt küld a parlamentbe. Ezt az értesülésünket, mely — hangsúlyozzuk — abszolút hitelességű forrásból származik, minden cáfolat ellenére fentartjuk. így van benn a javaslatban, ez az éltelme s a célja mindenki előtt világos. De nem hisszük, hogv ez a természetellenes, erőszakos reform keresztülmehet. A fővárosnak tudnia kell a kerületek beosztásáról, hiszen ez a jog várost illeti: ez ellen a torz terv ellen pedig minden erővel tiltakozni kell. Az autóbusz. A hosszúra nvult költségvelési vita során végre eldőlt az autóbuszok dolga s bár még messze van az az idő, amikor a gyakorlati megoldás stádiumába lép majd ez az ügy is, annyil már mégis konstatálni lehet, hogy a kérdés olvi része teljesen tisztázott. A közgyűlés elvben a házi kezelés mellett döntött s utasította a tanácsot, hogy minden szükséges intézkedést tegyen meg, hogy ez az elvi álláspont megvalósítható legyen. Akik az ügy előzményeit ismerik, tisztában vannak vele, hogy a házi kezelés diadalában tulajdonképen a polgármester egyéni presztízsének érvényesülését kell tekinteni. Amikor ugyanis
