Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-03 / 44. szám
Nyolcadik évfolyam ______________________________________1913. november 3._______________________ 44 S/ám Bu dapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő varos-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... .. ................ JO korona Fé l évre ... _. ................. ... ... 5 Fő szerkesztő . Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőse^ fis kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Budapest népe. Budapest polgársága megmozdult.. Bgy hivó szóra sereglett össze a főváros népe, hogy odaadjon a veszélyeztetett közszabadságok mellé. Amikor az adóreform csatasorba állította Budapest lakosságát, olyan ügy forgott szóban, amely minden egyes embert a zsebénél fogva érdekelt és éppen ezért természetesnek látszott a főváros népének szokatlanul nagy érdeklődése. Most azonban távolabbi dolgokról volt szó. Egyrészt arról, hogy a polgárság részvétele a bíráskodásban — az esküdtszéki intézmény megszorításával — megnyir- báltassék és arról, hogy a szabad sajtó békóba veressék, hogy a vélemények szabad megnyilvánitása, a kritika joga, a nép felvilágosítása megszűnjön. A kormány a maga és pártja hatalmának biztosítására olyan törvényeket akar a törvénytárba iktatni, amelyek szakítanak a régi magyar alkotmánytisztelettel, a közszabadságok respektálásával, a 48. vívmányaival és amelyek az országban a temető rendjét és nyugalmát állítanák helyre. És ime, ez a budapesti polgárság, amelyet annyisszor csúfoltak indolens- nak, érzéketlennek, önzőnek, közérdekért lelkesedni nem tudónak: most a sarkára áll és keményen odamondja a kormánynak. hogy nem engedi az esküdtszéki intézményt bántani és visszaveri a sajtó- ; szabadság elleni merényletet. Mi az, ami ennek a nagy városnak kenyérgondoktól gyötört, a napi munkában kimerült, a létért való küzdelemben elfásult polgárait hirtelen felrázni képes volt? A vezérek szava egymagában nem. Hiszen akárhányszor láttuk a politikai aréna idegizgató küzdelme során, hogy a nagy- közönség fásultan, közömbösen elfordult a politikától, amelyet a privilegizált kasztok időtöltésének minősített. Az, hogy most felébredt a közszellem és megmozdítani tudta a polgárokat pártkülönbség nélkül, bizonyítja leginkább, hogy ezúttal nem politikai nézeteltérésekről, nem pártok viaskodásáról. hanem igazi, nagy közügyről van szó, mely mindenkinek az érdekkörébe vág, amelynek fontosságát hirtelenül átérzik a nagy tömegek még akkor is, ha nem zsebkérdésről, nem anyagi érdekről van szó. A polgárságnak oly féltett jogai forognak kockán, amelyek védelmében a nemzetek forradalmakat csináltak és amely szabadságjogokhoz szentségtörő kézzel büntetlenül nyúlni sohasem lehetett. A francia forradalomnak leglényegesebb vívmányai, amelyek az alkotmányos államokban világszerte elfogadtattak: az esküdtszék és a sajtószabadság oly nehezen és annyi küzdelemmel kivívott alkotmánybiztositékait akarja megvédeni a főváros polgársága. Nem pártpolitikai állásfoglalás ez. nem ellenzéki viszketeg, nem tüntetés a kormány ellen és ünneplése a kormány ellenzékének: hanem sokkal több, sőt egészen más. Szónokolhatna Vázsonyi bármily lelkesítőén, harsoghatna Károlyi Mihály gróf szava bármily hatalmasan, elmélkedhetnék bár Andrdssy Gyula gróf bármily bölcsen: az ellenzéki vezérek minden nagysága nem tudná megmozdítani a közöny erdejét, ha nem hatná át szavukat az igazság szelleme, ha nem zúgna végig az országon a közszabadságok veszélyeztetése miatt a felháborodás vihara. Ezt a veszedelmet érzik a polgárok százezrei és ezért verődnek össze hatalmas tiltakozással védősereggé. Büszkén és örömmel látjuk ezen az utón Budapest népét. Hát nem igaz, hogy a főváros polgársága nem tud lelkesedni szépért és nemesért; hát nem igaz, hogy a közügy és az ország dolga hidegen hagyja; hát nem igaz, hogy a politikában is csak a maga hasznát keresi. A kozmopolitizmus, a nemzetiet- lenség vádja,'amelyet annyiszor vágtak a pesti polgárság szemébe: ime hazug- volt, mert a mai Budapest is megtudja csinálni, ha kell: a negyvennyolc március tizenötödikét. És a fölébredt közszellemnek nem szabad többé elülnie. Ennek a lelkesedésnek kelt továbbra is áthatnia a polgárok szivét minden közügyben. Akár a kenyérről van szó, akár elvont szabadságjogról. Es legyen ez a közérdeklődés vezérlője a budapesti polgárságnak a községi élet mezején is, ahol eddig — csekély kivétellel — a legfeketébb közöny pusztított. A kórházak élelmezése. A főváros igen nagy dolgot határozott el, amikor állást foglalt a kórházi élelmezés házi kezelése mellett. A főváros garázdálkodó vállalkozói között talán ezek az élelmezési vállalkozók voltak a legveszedelmesebbek; nemcsak a kár miatt, amelyet esetleg a fővárosnak okoztak, hanem azért is, mert a budapesti kórházak élelmezése a lehelő legrosszabb volt. Panaszkodtak a betegek, panaszkodtak az orvosok s a sok panasz mellé még olyan sokat fizetett a főváros, amely egyáltalában nem állott arányban a teljesített szolgáltatással. Ezen a téren valóban tenni kellett valamit. Azt az állapotot, amelyben a fővárosi kórházak vannak, csakugyan meg kell javítani s talán a kezdet, az élelmezés jobbá tétele maga után fogja vonni az egyéb hibák kiküszöbélését is. Ivét feladat áll a főváros előtt: kifogástalan helyiségű, tágas kórházak s a betegek tisztességes ellátása. Nem tudjuk, hogy e két feladat közül melyik a nagyobb és súlyosabb, hogy e két feladat közül melyikbe kell előbb belefogni. A főváros az élelmezés megjavítását választotta. Január elsején tehát életbe lép az uj rend, a kórházak házi kezelésben ellátott élelmezése s a vállalkozók búcsút vesznek attól a helytől, amelyen százezreket kerestek. Igen nagy és jelentős esztendő előtt áll a közélelmezési ügyosztály, mert az élelmezés kérdésének elintézése ki fog hatni minden más problémára. Attól függ, hogy miképpen tudják végrehajtani azt a programmot, melyet elméletben kitünően s tetszetősen találtak föl, mert a gyakorlati eredmény olyan példa lesz, amelyre ettől egészen távoleső kérdésekben is hivatkozni fognak. Nemcsak a bete-
