Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-29 / 39. szám

Nyolcadik évfolyam 1913. szeptember 29. 39. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS X_* A.m MegjGlenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... __ ... ................. 10 korona Eé l évre .......... .......... .......... 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Kölcsön előtt. A fővárosnál elfogyott a pénz, uj kölcsön után kell nézni. A máról-hol­napra való gazdálkodás végnélkül nem folytatható. Nagy beruházási program- mot végrehajtani úgy, hogy minden percben megakadjon a főváros pénz hiányában, nem lehet, és bármily ked­vezőtlenek is legyenek a pénzviszonyok, nem marad más hátra, mint egy nagyobb kölcsönt felhajszolni, még ha terhes is lenne. Felhajszolni: — mondjuk — mert a tőkepiac konstellációja olyan, hogy elfogadható kölcsönpénzt találni manap­ság csak fáradságos és nehéz munka árán lehetséges. Ellenőrizhetetlen hírek szerint a fővá­rosnak van egy angol ajánlata, állítólag 120 millió koronára, dVF/o-os kötvények ellenében 88%-os átvételi árfolyam mel­lett. Őszintén megvallva, nem tudunk ilyen ajánlatban hinni, mert a hx kama­tozási értékek mai árfolyamalakulása mellett alig tartjuk lehetségesnek az ilyen kedvező ajánlatot. A nagy tőke­piacokat 5°/o-os balkán kölcsönökkel árasztják el, az európai nagy államok is vetélkednek a kölcsönpénzekért és a magyar AAAo-os járadék árfolyama 90%- on alul mozog. Nem plauzibilis tehát, hogy a fővárosnak 88% mellett angol pénzt kínáljanak. Ha igaz volna, mele­gen gratulálnánk hozzá Bárczynak. Ha a székesfőváros 120 milliós köl­csönt akarna nyélbeütni, úgy az ügyet ismét közgyűlés elé kellene vinni, mivel a polgármester a júniusban kapott 120 milliós felhatalmazás alapján már 66 mil­liót felvett, úgy hogy felhatalmazása már csak 54 millió koronára szól. A jelen helyzetben nincs sok választás. Elérkez­tünk odáig, a hol azt kell mondanunk, hogy minden pénz jó, csak az nem, a mi nincs; vagyis kölcsön dolgában nem lehetünk nagyon válogatósak. Kell a pénz, tehát ott és úgy vesszük, a hogyan és a hol kapjuk. Csak az az egy bizonyos, hogy függő kölcsönökkel máról holnapra vegetálni többé nem szabad, mert fővárosi háztartásunk konszolidáltságát az ilyen kényszerkölesönök nagyban veszélyez­tetik. Inkább drága kötvénykölcsönt, mint az ilyen apró, de mindig igen súlyos függő kölcsönöket, amelyek rövid idő múlva visszafizetendők és állandó gon­dot képeznek. Az ilyen alkalmi kény- szerkölcsönök végül annyira felhalmo­zódnak, hogy nagy kölcsönműveletre van szükség a függő adósságok törlesz­tésére. Láttuk már ezt a legutóbbi hatvan milliós fővárosi kölcsönnél, a melyből 50 milliót a dollár és frankos függő adósság visszafizetése vett igénybe. De a magyar állam kincstárjegyei is elret­tentő például szolgálhatnak: éveken át a magyar kormány ily rövid lejáratú kincstári jegyekkel operált, most pedig egyszerre 500 milliót kell visszafizetnie. Ez a kényszer a kölcsönt kereső fél helyzetét persze nagyon rontja, mert beruházási munkát elhalasztani lehet, de lejárt adósságot meg nem fizetni nem lehet. A főváros kölcsönpolitikájából tehát ki kell rekeszteni a függő kölcsönnel való további operálást. Ha kötvény­kölcsönt kapni nem tudna, úgy inkább szüntesse be egyidőre a beruházási munkálatokat. Biztos reményünk szerint azonban lehetséges lesz egy törlesztéses kötvénykölcsön, mely persze a mai viszo­nyok közt olcsó nem lesz. Talán helyes volna megbarátkozni az ő%-cs kötvény gondolatával. ilyen dinietekért, melyek kelendősége bizonyos, kaphatna a főváros 95-ös ár­folyamot, úgy hogy a tőkeveszteség csekély volna. Viszont kilehetne kötni bizonyos idő múlva a konverziót, bár alig van kilátás arra, hogy a fix kamato­zása papírok piacán belátható időn belül olcsóbb kamatsztandard alakuljon ki. Véleményünk szerint Bárczynak kísér­letet kellene tennie 5%-os fővárosi köt­vényekkel. A mai viszonyok közepette ezzel a címlettel lehetne a legbiztosabb eredményt elérni. Az alacsony kamato­záshoz való esztelen ragaszkodás a vég­leges kölcsönt könnyen meghiúsíthatja. Jó lesz sietni, mielőtt a magyar állam kényszerhelyzetében megint olyan köl­csönnel lép a tőkepiacra, amely a fő­városnak legyőzhetetlen konkurrenciát okoz. Deficit lesz. Emelik a pótadót. Most már bizonyos, hogy a főváros deficittel fogja lezárni gazdálkodását. A mai szomorú gazdasági helyzet csak siettette a főváros mérlegének felbomlását, van tehát valami, amire a közgyűlés hivatkozhatik, amikor kénytelen lesz a községi pótadó fel­emelését megszavazni. A főszámvevő félesz­tendei jelentésének megismerése után meg lehet állapítani, hogy a deficit minimálisan három millió korona, amelyről gyönyörűen ki lehet mutatni, hogy a gazdasági viszonyok romlása okozta. Nem mondjuk, hogy ez nem oka a fő­város pótadó-emelésének, de már most rá kell mutatnunk arra, hogy tulajdonképen a nem jövedelmező beruházások juttatták ebbe a helyzetbe Budapestet. Az a kapkodás, amelyet a közgyűlés mutatott, meghozta az eredményét: a főváros beruházásait a leg­szerencsétlenebbül végezték s végre is elke­rülhetetlen a pótadó emelése. A közgyűlés vezérei mindenesetre sok tanulságot meríthetnek ezekből az eszmények­ből, azonban úgy látjuk, hogy sem kedvük, sem érzékük nincsen okulni a példán. A gaz­dasági válság kapóra jött: minden ügyetlen­séget, minden hozzá nem értő kapkodást, minden gyalázatos üzletet ezekkel a viszo­nyokkal fognak megokolni s azt hiszik, hogy ezzel meg fogják tudni nyugtatni a főváros közönségét. De ha ez még sem sikerülne: ott lesz a polgármester és ott lesz a tanács, akiket ütni lehet, hogy a kö gyűlés kibújjék a felelőség alól. Most, amikor bejelentjük a deficitet és a pótadó-emelést, meg kell állapítanunk, hogy minden felelősség a közgyűlésé, amelynek egy-két vezető tagja már most gyáván a polgármesterre s a tanácsra akar kenni min­dent. Már most megkezdődött a munka, hogy mentesítsék magukat mindentől, ami kel­lemetlen lehet s ami alkalmas arra, hogy a féltve őrzött népszerűséget veszélyeztesse. Hiábavaló erőlködés. A közönség már tisztá­ban van azzal, hogy Budapestnek a polgár- mester s a tanács viseli gondját, nem pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom