Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-01 / 35. szám
Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési : Egész évre .......... ......................... 10 korona Fé l évre ... ... ............................... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 16 9—38 A nyári szünet alatt lapunkhoz mellékletei nem adunk, A „Nagy Budapestjét az első őszi közgyűléstől kezdve ismét rendesen mellékeljük lapunkhoz. Nagybudapest felé. — Az elővárosok gazdálkodása. — A. természetes fejlődés okvetetlenül magával hozza az elővárosoknak a fővárosba leendő beolvadását. Nagybuda- pest már nem a jövő zenéje többé, hanem élő valóság, amelynek közigazgatási és jogi szankciója nem várathat már sokáig magára. Különösen a bárom legnagyobb előváros, még pedig Újpest, Kispest és Erzsébetfalva, melyeknek lakossága már jóval meghaladja a százezret, vannak arra predesztinálva, hogy közigazgatási beolvasztás utján a főváros kerületeivé váljanak. Budapest rohamos külterjes fejlődése ezeket a nagyközségeket már közeli szomszédságba hozta a fővároshoz, úgy hogy rendőri szempontból a beolvasztás máris megtörtént. E községek tényleg már ma is Budapest külvárosai, amennyiben lakosságuk sűrű érintkezése a fővárossal és az a körülmény, hogy sok tízezer ember csak oda- künn lakik, de kenyerüket a fővárosban keresik meg, a természetes összetartozás erős láncaival fűzi e községeket a székesfővároshoz. Minthogy tehát e községek már rövid időn belül Budapest részeivé lesznek, nem lehet közömbös a fővárosra nézve, hogy bennük milyen kommunális gazdálkodás folyik. Már pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az a községi élet, amely jelenleg e három helyen folyik, a legprimitívebb és a jövőt a legnagyobb veszedelemmel fenyegeti. Beruházások, közmunkák, gazdasági és kulturális alkotások úgyszólván teljesen hiányoznak. A községi oktatásügy egészen parlagon hever. Kispesten és Erzsébetfalván sem vízvezeték, j sem csatornázás nincsen. Újpesten pedig ! a világítás és vízvezeték valóságos I uzsoraszerződésekkel ki van szolgáltatva hosszú időre a magánvállalkozásnak. És ez elmaradottság dacára e községekben a községi adóteher exorbitansul nagy. Újpesten különféle címeken a pótadók elérik a 80%-ot, Kispesten és Erzsébetfalván pedig meghaladják az 50%-ot. És annak ellenére, hogy a lakosság jóléte érdekében semmi sem történik, a községi háztartásban a bevételek 35%-át a személyi kiadások emésztik fel. Ellenszolgáltatás nélkül a községi bürokrácia mérhetetlen terheket ró a lakosságra. Ez elővárosok felelőtlen gazdálkodása, melyet a vármegyei felügyeleti hatóság nem zavar meg kényelmében, nem lehet közömbös a fővárosra nézve, mely elöbb-utóbb beolvasztja majd őket. A községi adósságok idővel Budapest nyakába fognak szakadni és a főváros lesz majd kénytelen a beolvasztás után a hiányzó közmunkákat és alkotásokat a magáéból pótolni. A mi annál súlyosabbá válhatik a fővárosra, mert az elővárosok újabb időben nyakra főre csinálják az adósságokat, úgy gondolkozva, hogy amúgy is a fővárost fogja terhelni idővel gazdálkodásuk minden hátránya és kára. Az elővárosok rablógazdálkodását tehát semmi nem korlátozza. Budapest a ma-holnap hozzája tartozó községeinek e helytelen irányzatát nem szemlélheti ölbe tett kezekkel. Amit ott most rosszul csinálnak, annak az árát a székesfőváros lesz majd kénytelen megfizetni és viselni. Igaz, hogy közigazgatási jogunk értelmében a fővárosnak nem áll módjában ez előváro- j sok községi gazdálkodásába közvetlenül beleavatkozni. Ellenben lehetséges más utón arról gondoskodni, hogy ez a káros községi igazgatás tovább ne folyhasson. A főváros érdekeltségének kimutatásával ugyanis kieszközölheti a belügyminiszternél, hogy e községek ügyvitele odafenn a legszigorúbb ellenőrzésben és felügyeletben részesüljön. Ezért gondoskodnia kell arról, hogy a községi képviselőtestület minden' oly határozata, amely vagyoni megterhelést involvál, felkerüljön а к ormány hatóság elé, ahol a főváros jövendő károsodásának útját lehet és kell állani. Szigorúan és lelki- ismeretesen figyelemmel kell kisérni az elővárosok egész községi életét, s e célból talán ajánlatos volna a tanács egy tagját külön ezzel a hatáskörrel megbízni. Nagybudapest nem születhetik meg akként, hogy beolvasztott uj kerületei kulturális intézmények és közérdekű müvek szempontjából Ázsia legyenek. Iskolákat, utakat, köztereket, csatornázást, közvilágítást, vízvezetéket úgyis a fővárosnak kell majd csinálnia ez uj részeiben. Legalább gondoskodjék a főváros arról, hogy ez a majdani tevékenysége régi terhek révén akadályokba ne ütközzék. Ezért főként az elővárosok pénzügyi gazdálkodását kell igen éber felügyeletben részesíteni. Ha elkövetkezik a beolvasztás, az uj kerületek mai nagy községi terheikkel a főváros legköltségesebb és legtöbb közmunkát s beruházást felemésztő részeivé válnak. Legyen rajta a székesfőváros már idejében, hogy ‘ Nagybudapest létesítése az elővárosok lehetetlen gazdálkodása révén a fővárosi polgárság vállaira mérhetetlen újabb terheket ne rakjon. Mert ezért az árért inkább lemondanánk Nagybudapest dicsőségéről. A főváros kölcsönügye. Megindult ismét a szünet után a nagy munka és minden téren fokozott tevékenység mutatkozik a városházán. A fővárosnak friss pénz kell, hogy a beruházásokat folytathassa, mert — mint tudjuk — a pénzkészletek fogytán vannak. A legutóbbi 60 milliós függő kölcsönből a múlt évi függő adósság törlesztése után alig maradt 10 milliója a városnak, mely összeget a fürdő-épitkezések és a gázgyár, valamint a villamossági telep teljesen felemésztette. A legközelebbi beruházási szükséglet és a jövő évi programúi minimálisan 60 millió koronát igényel. Ennek fedezetéről hamarosan gondoskodni kell majd
