Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-11 / 32. szám
9 FÜGGETLEN BUDAPEST. Fővárosunk hidjai mint finánc- objektumok. Irta: Szilágyi Károly, l'őv. bizottsági tag. A főváros törvényhatósági bizottságának egy typikus magyar ügyhöz volt szerencsénk. A lánchíd eljárásának ügyét tárgyalta a törvényhatósága pénzügy ministerium átirata alapján. A vita folyamán szóvá akarta tenni az ügynek ezt a sajátszerü részét, de közbejött a szokásos „kompromisszum“ és nehogy obstruálással vádoltassam, inkább ez utón fejtem ki idevágó nézeteimet, aminek aktualitást kölcsönöz nemcsak a félig—meddig elintézett lánchíd ügy, de az a körülmény is, hogy éppen most határoztuk el már mint főváros, hogy harcba szállunk a kormánnyal a hid- vámok eltörlése, illetve megváltása tárgyában. Hogy kénytelenek voltunk mi egy ilyen főfontosságu közlekedési ügyet. mint amilyen a lánchíd elzárásának kérdése pénzügyminisztériumi átirat alapján tárgyalni, az mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy mínálunk még mindig nem szakítottak azzal a rossz szokással, hogy a kereskedelmi és ipari ügyeket nagybirtokosok, a közoktatásügyet jogászok, a közlekedési ügyeket pedig fináncok intézik. Igaz, hogy azután ezek az elintézett ügyek „иду is néznek ki.“ A vagy nem abszurdállapot e az. hogy ennek a hatalmas nagy városnak hid ügyei még manapság is nem közlekedési, — hanem fiskus szempontból bírál tatnak el? — Ez az oka annak, hogy a hidvámok mindez- ideig eltörölve nincsenek s ez az oka, hogy a főváros hidügyei ólomlábon járnak, de ez az oka annak is, hogy az ügyhöz éppenséggel nemértő minisztérium közlekedési ügyekhez a legnagyobb szerénytelenséggel s egyben a legtökéletesebb járatlansággal szólhat hozzá. Hogy megvilágítsam a fenti tételt igazán kiválasztott „tanítási példa“ a pénzügyminisztériumnak és a fővárosnak a lánchíd elzárása ügyében elfoglalt álláspontja. A főváros ugyanis kifejtette, hogy mielölt a lánchidat átalakítják a forgalom zavartalan le- bonyolithatásának érdekében szükséges megépíteni a törvényhatóságikig már amúgy is elhatározott Óbuda—Hungária-uti hidat. Kívánta ezt a főváros közlekedési szempontból és kívánta a szerzett tapasztalatok alapján, emlékezve azokra a mizériákra, amelyeket előidézett a lánchidnak nem régen pár hétre történt elzárása. És ma amidőn a fórumok egymásra hárítják a lánchíd elzárása ügyében a felelősséget nem felesleges újból is leszögezni azt a tényt, hogy a főváros ez ügyben annak idején a fenti irányban emelte fel szavát. Mit mondott ezzel szemben a pénzügyminisztérium? Ez évi május 9-i átiratában annak a felfogásának adott kifejezést, hogv : „ez óbudai híd kiépítése nem annyira a Margit hid jelenlegi forgalmának csökkenésében, mint inkább abban fogja hatását éreztetni, hogy a forgalomnak a közeli városrészek fejlődésével, tehát leginkább csak a hid elkészülte után várható nagyobbodása nem fog a már ma is nagyon igénybe vett Margithid felé irányulni “ Sok furcsaságot olvastam mára hivatalok büróiból kikerültirások- ban, de ennél nagyobb abszurdumot még soha! Hogy annak idején a színházak ügyét kivették a belügyminisztérium hatásköréből és átutalták a kultuszminisztériumban, annak bizonyára voltak mélyreható, komoly okai, de hogy Budapestet illetőleg kivétessenek a hidak ügyei a pénzügyminisztériumból és átutaltassanak vagy a kereskedelemügyi minisztérium hatásköréne vagy pedig ami még helyesebb és természetesebb mint a többi üteg ügye ezek is a municipium hatáskörébe adassanak, ennek indokolásán elég az a fentebb idézett mondat is. Mert mi a jelenlegi és nem a jövő helyzet, amelyről a t. Pénzügyminiszter ur beszél ? Az, hogy az Óbuda—Hungária-uti hid hivatva volna — már most — lebonyolítani nemcsak az Óbuda- és Pest északi része, valamint az Újpest között fennálló és folyton fokozódó u. n. rendes kereskedelmi és személy forgalmai, amely útóbbi nagyságának jellemzésére elég ha megemlítem, hogy ezen a vonalon az itt közlekedő csavargőzösök bevétele hétköznaponkint 160—180 korona, vasár- és ünnepnapokon pedig ennek több mint kétszeresére rúg; ami évi átlagban csupán személyforgalomban mintegy 70,000 koronát jelent már ezidőszerint is, de hivatva volna ezenkívül lebonyolítani azt a speciális forgalmat is, amely ennek a vidéknek termelési viszonyai folytán áll elő. Hogy ezt a kérdést kellőképpen megvilágíthassam, szükséges előrebocsáj tanom, hogy az újonnan építendő Óbuda-Hungária- uti hid milyen környékbeli forgalmi igényeket van hivatva kielégíteni. Elég a térképre egy pillantást vetni, hogy meggyőződjünk arról, miszerint ez a hid fogja lebonyolítani úgy a Yörösvár-Pilisi hegyvidéken, mint pedig az Aquincum-Szt.-Endrei síkságon fekvő községek fővárosunkba irányuló forgalmat; számszerűit mintegy húsz kisebb- nagyobb községről van itt szó (Üröm, Boros- Jenő, Csobánka, Vörösvár, Solymár, Szt.-Iván, Piliscsaba, Leányvár, Pilisszántó, Pilis-Szt.- Kereszt a Vörösvár-Pilisi hegyvidékről, Békás- Megyer, Budakalász, Pomáz, Szt.-Endre, ízbég a Szt.-Endrei útvonalon, amelyhez sorakoznak az év nagy részében, amikor a vizi forgalom szüretel a Szt.-Endrei szigeten, valamint a Duna mentében egész Yisegrád— Esztergomig sorakozó községek is). Ha ezzel szemben látjuk, hogy a Margit-hid budai körzetébe tulajdonképen és földrajzilag csupán az országút—Budakesz, Pátyi vonalon fekvő egv-két község fog tartozni, akkor nyilvánvaló, hogy a Margit-hidnak napról-napra égetőbbé való tehermentesítése egyedül és kizárólag az Óbuda-Hungária-uti hid megépítése utján oldható meg. Nagyon természetes, hogy a közvetlenül érdekelt III. kerület sem hiába sürgeti ezt a hidat, mert ez a kerület ehez a forgalomhoz nemcsak gyáripara (textil-, hajó-, gáz-, fém-, facsavar- és szerszámgyárak stb.) révén járul hozza, hanem nagy tégla-, cserépgyárai, mészégetői és kőbányáival oly jelentős tömegforgalmat produkál, amely bízvást mondhatom a Margit-hid kocsiforgalmának legjelentősebb részét alkotja. Mind ez a forgalmi szükséglet pedig nem a közeli városrészek fejlődésével fog előállani, amint a Pénzügyminisztérium jámborul hiszi, hanem megvan ezidőszerint is. Nemcsak az itt említett gyári- és építőipari forgalom ontja erre a vonalra kocsijait, hanem ezt a vonalat érinti a Pilisvidéki kőszénbányák termelése, erdőtermékei, széna- és szalmaforgalma, hanem ami kocsiszámot illetőleg még többet jelent: a mindennapi fogyasztási szükségleteinket biztositó u. n. élelmezési forgalom is. Hogy pedig egy kocsiszámot tekintve mit jelent, ennék jellemzésére elég annyit felemlítenem, hogy pl. a Sl-Endrei országúton ez a forgalom már manapság is olyan óriás, hogy a kocsik különösen a kora reggeli órákban csupán lépésben haladhatnak és a forgalom már ma is szinte állandó torlalással küzd, úgy hogy az élet immár követeli egy parallel országút megépítését is. Figyelembe kell vennünk még azt a természetes állapotot is, hogy fővárosunk pesti fele több okból észak felé épül és terjeszkedik, ugyebár kézenfekvő dolog, hogy az ehez szükséges óriás mennyiségű építő anyagok fogalma, — hiszen ezeket a fentemlitett vidék termeli — majdnem kizárólag az Óbuda- Hungária-uti hídon fog lébonvolittatni. Mindezeknek alapján joggal állapíthatjuk tehát meg, hogy a főváros nagyon helyesen járt el amikor követelte a Lánc-hid elzárása előtt az Óbuda—Hungária-uti hid megnyitását, mert ez több mint 50°/0-al csökkentette volna a Margit-hid forgalmát ezáltal a Margit-hidat alkalmassá tette volna arra, hogy felvegye a Lánc-hidon beszünő forgalom egv részét. Fenti adatok megdöntik a Pénzügyminisztéruin lehetetlen állítását is, hogy az uj dunahid a város fejlődésével majdnem előálló forgalmi idényeket fog kielégíteni, mert azt hiszem sikerült bebizonyítanom, hogy az Óbuda—Hungária- uti hid egy már ma meglevő és ezidőszerint jóformán kizárólag a Margit-hidat terhelő nagyarányú forgalmat van hivatva levezetni, "a Margit-hid ezt a folyton növekvő forgalmat a nap egyes szakában — még a mai megcsappant gazdasági konjunktúra mellett is — immár alig győzi; tudjuk ezt mi, akik napról- napra tanúi vagyunk az e hídon lebonyolított közlekedésnek. Aki a viszonyokat ismeri minden jóstehetség nélkül is megjövendölheti, hogy 1914 telén a Margit-hidon napról-napra botrányos akadályok és torlódások fognak felmerülni és még a téli — valamelyest csökkenő — forgalom mellett is ezen a hídon katasztrofális jellegű közlekedési akadályokkal fogunk szemben állami, amit pedig az uj hid megépítésével mind el lehetett volna kerülni. Sovány vigasztalás az nekünk közönségnek, hogy a város erre még idejében rámu tatott, de talán a bekövetkező események teljesen meg fogják győzni az illetékes tényezőket arról, amit én már ma hirdetek e helyütt, hogy a fővárosi hidak ügye nem hagyható továbbra is a fiskus kezében. Elvégre is, akárhogy forgatjuk is a dolgot, a hidak ügye nem jövedéki, hanem közlekedési ügy. Az is bizonyos, hogy az állam eddig- elé nem tartott lépést e tekintetben a főváros fejlődésével és csupán ilyen jámbor, közömbös közönség türelme mellett volt lehetséges a hid ügyeket úgy kezelni, mint ahogy ez Budapesten idáig történt. A Duna két partján elterülő egy város határán belül nem szabad a város polgáraitól adót szedni, azért mert átmerészel mennj, a város egyik részéből a másikba. Manapság az ilyen vámszedés lehetetlen állapot és minél több jövedelme vanebből a kincstárnak, annál lehetetlenebb és annál igazságtalanabb, mert minden bevételi fillértöbblet azt kell, hogy bizonyítsa előttünk, hogy ez a város immár teljesen eggyé fonott, immár ШИШ/ r kötvények a legelőnyösebbek elet-, tűz-, baleset, szavatossági-, betöréses- lopáselleni, üveg-, jég- és állat-biztosita soknál Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a UDGÄßiff Általános Biztositó R.-T. igazgatósága Budapest, IV. kér., Károly-körut J. szánt. Telefon : 153-98,2-11,2—12. Kartellen kívül és a társaság képviselőségei Részvénytöke 6.000,(Ю0 korona. áss ország mindert részében. Összes biztonsági alapunk 21 millió К FEST,TISZTIT! (ivűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es föüzlet: Budapest, VIL, Szövetséi$-utcza 35-3? Képviseletek a vidék legtöbn városában. Teleion .»S—12S-13
