Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-21 / 29. szám
Nyolcadik évfolyam Ш13. Julius 21. 2t). szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő varos-politikai es társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 4§~as part. U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek Ш1 I VATAL OS LAP & Mnijjelenik minden hétfőn, a szükséghez kénest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... _. ... ... 10 korona Eél évre ................ ... ... ... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőséi? és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a la^ - tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : N.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóliivataii telefon 169—38 щ- A nyári szünet alatt lapunkhoz mellékletet nem adunk, A „Nagy ^iüdapestfiS-et szeptember* hó elejét öS kezdje ismét rendesein mellékeljük laposiklíoz» ““ÄS Kommunalizálás. A jelenlegi városházi rezsim legkiemelkedőbb és legjellemzőbb ténykedése a városi politika szocializálása, vagyis a községi szocializmusnak a gyakorlati életben való alkalmazása. Tartalma pedig e községi szocializmusnak az, hogy a legfontosabb közérdekű és közforgalmi tevékenységet a város magának foglalja le és az összesség, a polgárság érdekében hatósági utón végzi el azokat a funkciókat, amelyeket annakelőtte a magán- vállalkozás látott el. Ezáltal a város mind sűrűbben lesz magánvállalkozási alanynvá, amelynek háztartását mind sűrűbben járják és szövik át magánüzleti elemek és vállalkozásból eredő kiadások és bevételek. És minthogy a kommunálissá tett megánvállal- kozásból a városnak nemcsak bevételei van- I I nak. hanem kiadásai is; belőle nemcsak üzleti nyereség, hanem kockázat is háramlik a községre: természetes, hogy a zsíros üzleteiben veszélyeztelett magántőke ezen a ponton támadja meg legélesebben a kommuna- lizáló politikát. Kétségtelen, hogy azok között az üzletek között, amelyeket a főváros évek sora óta csinál, akad olyan, melyekre a város ráfizet. Csakhogy a rentabilitás szempontja rendszerint másodlagos jelentőségű a kommuna- lizáló tevékenységnél. Számos olv közérdekű ténykedést vállal magára a község, amely nem jó üzlet, de amelynek városi ellátása a lakosság nagy érdeke. Általában véve — és ezt ne engedjük egy pillanatra sem elhomályosítani — a kommunalizálásnál főszempont a szociális érdek; a financiális tekintetek csak másodsorban esnek a latba. Sok olyan funkciót vállal magára a község, amelyek üzletnek nyilvánvalókig rosszak, vagy rosszak az első időkben, mindaddig, áruig a nagy befektetések az illető üzem normális működése révén megtérülnek. Ezeknél a nyilván közérdekből végzett kommunális vállalkozásoknál egyáltalán nem jő számításba a rentabilitás. így például a hatósági kenyérgyárat akkor is meg kellett volna csinálni, ha a főváros bizonyosan ráfizetett volna. Avagy kinek jut ma eszébe azt feszegetni, bogy a Városi Villamos részvényvásárlása rossz üzlet volt, mert a főváros az árfolyamcsökkenés folytán milliókat veszített ? Ugyebár ez a veszteség egészen mellékes, mert a főváros ezzel a részvényvásárlással nem üzletet akar csinálni, hanem a közlekedésre irányitó befolyást nyerni. E cél pedig megéri az anyagi áldozatot. De továbbhaladva a kommunális magántevékenység során, azt kell mondanunk, hogy a főváros bérházépítkezése is minden rentabilitástól eltekintve, indokolt és szükséges volt, mert a tűrhetetlenné vált lakásínségnek és lakbéruzsorának egyetlen ellenszeréül kínálkozott. A kommunalizáló ténykedésnél irányadó szempont az, hogy az összeségnek segítségre leginkább szoruló rétegei: a szegényebb és alsóbb néposztályok általa jobb életviszonyok közé kerüljenek, még ha e szociális gondoskodás árát a közösség, az összpolgárság vagyonosabb rétegei fokozottabb mérvben lesznek kötelesek is hordozni. A kommunális szociálpolitika ekként megvalósítja — bár közvetve — a progresszív adózásnak alapgondolatát, hogy í. i. a tehetősebbek fokozott mérvben járuljanak hozzá a közterhekhez; a fogyasztási adózás az alsóbb néprétegeket amúgy is túlságosan sújtja. Ez igazságtalanság korrektivuma az, hogy a kommunális üzemek esetleges pénzáldozatai nagyobb mértékben nehezednek a községi teherviselésben a ház- és telektulajdonosokra, valamint általában a tehetősebb osztálvokra. Persze, a virilistagondolkodás és a tőkepénzes érzület ebbe nem tud belenyugodni és minden alkalommal nekirugaszkodik a kommunalizáló törekvéseknek azzal az ürügygyei, hogy a város már megint egy rossz üzletet csinál. Pedig ez a vád általában sem áll meg, mert eddigelé a kommunális üzemnek mérlege határozottan nem passzív, sőt a gázmüvek révén mindig fokozódó rentabilitásra nyújt kilátást. De még ha finan- cialiter közvetlenül rosszul is alakulna a kommunalizálás mérlege, ne tévesszük szem elől, hogy az a haszon, amelyet a magán- vállalkozás élvezne egy-egy ilyen vállalkozásból vagy üzemből: az összeségnek, a polgárságnak nagyobb megterheléséből eredne, úgy hogy a közönség olcsóbb és jobb kiszolgálása révén egy-egy üzem kommunális kezeléséből eredő kisebb eredmény bőségesen megtérül az összeségre rótt áldozat kisebb voltában. Ez a szociális gondolkodás alapigazsága, amelyet a dupla könyvvitel rideg számadataival lerontani és kiszorítani nem lehet, Tanulják meg végre a magánvállalkozás érdekszószólói, hogy a kommunális kezelés kérdése nem a rentabilitáson fordul meg. Fővárosunk fmanciáinak kétségtelen leromlását nem a községi üzemek, hanem a nem jövedelmező beruházások és a városrendezési és osztályozási luxus idézi elő. A kom- munalizálásból deficit erre a városra nem szakadna. Ne ráncigáljuk elő a deficit rémét a kommunális szocializmussal szemben, hanem iparkodjunk mérsékletet és takarékosságot gyakorolni oly téren, ahol a lakosság közérdeke nem kíván meg okvetlenül milliós fényüzési kiadásokat. A kommunalizálás diadalát kétessé semmi se teheti többé. Nem annyit jelent ez, hogy már most minden lehető és lehetetlen vállalkozást a főváros maga csináljon meg, hanem csak annyit, hogy ahol a fősáios másként nem hídja biztosítani a közérdek érvényesik lését, ott maga lássa el ezt a fontos közszolgáltatást. Újpesti bűnök. így hátráltatják Nagy-Budapestet. Úgy látszik, mintha Budapesten is, Újpesten is következetesen azon dolgoznának, hogy Nagy-Budapestet ne lehessen megcsinálni. Mind a két város közigazgatása olyan könnyelműségeket követ el, amelyeket egy- általaban nem lehet következetleneknek mondani. Ezekben a hanyagságokban és lelkiismeretlenségekben bizonyos cél van: Nagv- Budapestnek minél messzebbre, talán a lehetetlenségbe való eltolása. Még Újpest részéről értenők ezt a szándékot, hiszen Nagy- Budapest az újpesti kupak-tanács halálát jelentené. De Budapest részéről érthetetlen, hogy nem kiséri nagyobb figyelemmel ennek a Budapesttel összeépilett városnak közigazgatását s nem akadályoz meg olyan törekvéseket, amelyek egyenesen Nagy-Budapest megalakulása ellen irányulnak. Már annak idején szóvátettük, hogy Újpest városa az «Ister» részvénytársasággal építtette meg vízvezetékét: Budapestnek és Eltörhetetlen :: 75°/o ái'amot takarít meg. Csak az Osram felírás az üvegen szavatol az Osram drótlámpa eredetiségéért Deutsche Glasglühlicht A.-G. Képviselet és raktár Magyarország részére : FINGER ES FIA, Budapest, VI. kér., Hajós-utca 4L szám.
