Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-21 / 3. szám

Nyolcadik évfolyam ___________________________Iliid, január ‘21.__________________________________________________d. szám.

Bu

dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap

U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek

Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is

Előfizetési ára :

Egész évre ... ... 10 korona

Pél évre ... ... . ... ... 5

Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

SzerKesztöség és kiadóhivatal:

Budapest, V., Visegrádi-utcza 40.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: V., Visegrádi-utcza 40.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38

Terv nélkül.

Fejetlen pénzügyi politika

A főváros költségvetését már tárgyalja a közgyűlés. Mindenki sejti, sokan már tudják is, hogy a községi pénzügyek körül bajok vannak, hogy csak nagy erőfeszitéssel sikerült a deficitet a költségvetésből száműzni, de hogy a papirosegyensuly a valóságban fentart- ható alig lesz. A bajt, a veszedelmet felismerték .többen, de az orvossággal senki sem törődik. A pénzügyi bizottság komoly financtudósai csaknem kivétel nélkül komolyan ítélik meg a helyzetet, csak a polgármester kezeli továbbra is' megfoghatatlan jovialitással és bohém- séggel a főváros financiáinak fenyegető problémáját. De nem akadt senki, aki felállana és azt mondaná:

— Baj van uraim, tovább így nem mehet. A költekezés utján álljunk meg és addig. egy tapodtat se tovább, amig rendbe nem hoztuk a község megbolygatott háztartását. Ezt pedig így meg így, a következő utón és módon gondolom elérhetőnek.

Nem. így senki sem szólt a pénzügyi bizottság nagytekintélyű férfiai között. Mindenki kiragadott egy-egy pontot, egy-égy csekély detailt és ekörül kérődzőt!. Kerületi óhajok és különvélemények hangoztak el, panaszok és sérelmek és még a pénzügyi bizottság szakszerű tárgyalásaiban sem a finan- ciák szerepelnek legtöbb szempont gyanánt, hanem az úgynevezett városi politika intimitásai. Már a pénzügyi bizottság összeállításában is az a negatívum volt az irányadó, hogy e bizottságban nem szárazon a pénzügyek tárgyaltatnak, hanem, hogy itt dől el az egész városi politika. Innen az, hogy a bizottságban - tisztelet a csekély kivételeknek — a legkiválóbb pénzügyi vezérférfiak, akik értenek a financiákhoz, — egyáltalán soha sem foglaltak helyt.

Csak természetes hát, ha még a pénzügyi bizottság sem produkált semmi- fél:. pozitív eredményt. Ahelyett, hogy

az urak összeültek volna és megtárgyalják, hogy miként lehetne a fenyegető deficitet eltörölni, mely célt egyrészt a kiadások restringálásával, másrészt uj bevételi források javaslatba hozá sával lehetne elérni: már a pénzügyi bizottság hosszadalmas szócséplései is a teljes tanácstalanság sivár képét mutatják. Semmi ötlet, semmi terv. Csak szó, csak beszéd gyakorlati eredmény nélkül.

Pedig a költségvetések kezelésének régi divatja ma már teljesen lejárt. Ma már nem lehet úgy elintézni a főváros előirányzatát, mint hajdanában, hogy a jó urak elővették a kiadási prelim inárét és egyszerűen itt is töröltek — ott is, leütöttek egy-egy kiadási tételt, csak meggondol ómra. Ma Budapest nagyvárosi léte mellett a kulturális, szociális és egyéb közszükségletek elemi erővel kikényszerítik a maguk kielégítését és nem lehet egy-egy ceruzavonással százezreket vagy milliókat kitörölni a kiadások sorából. Ma a főváros finánciához nem elég a szűkeidü krajeároskodás, a takarékosság, a nyárspolgári bej ráérünk mégí Ma nagy pénzügyi koncepció kell ide, az óriási közélet igényeinek és teljesítő képességének áttekintése, uj források megtalálására való látó- képesség, egy mindent átfogó és a jövő alakulásával és fejlődésével számitó nagyszabású financterv, amely a napról- napra való tengődés, az evickélés és vergődés helyébe céltudatos és eredményes financpolitika kereteit tűzze ki.

Ilyen terv pedig nincs. Senki' se tudja, mit hoz a holnap és a holnapután. Hozzáértő pénzügyi emberek már figyelmeztetik a fővárost, hogy a beruházási akció, úgy folytatva, mint eddig, roppant deficitbe sodorja a várost. De azért komoly törekvés egy kommunális financ- programm megfogalmazására sehol sem jelentkezik. Pedig e nélkül csak vurstlizni lehet még egyideig, de igazi, erős, egészséges és a siker zálogát magában viselő pénzügyi politikát csinálni nem.

Mindezeket nagy keserűséggel kell leírnunk, mert látjuk, hogy az idei

költségvetést is az ötletszerűség és tervnélküliség jegyében darálja le a közgyűlés. Óhajtjuk, hogy a pénzügyi bizonytalanság érzete ébressze fel végre az illetékes köröket letargiájukból. Ami-való, hozzáértő férfi van elég a városházán. Álljanak össze és csinálják meg végre a pénzügyi tervet, amely irányt fog szabni a főváros jövendő gazdái ко dúsának.

Mi lesz a Nemzeti Színházzal?

A Nemzeti Színház épületére való pályázat ügyét úgy, ahogy elintézték: szőkébb körű pályázatot írtak ki s így meg van a lehetőség arra, hogy rövid idó'n belül megkezdik építeni az új Nemzeti Színházat. Arról a mű botrányról, amelyet a döntés kapcsán érdekelt építésnek rendeztek, mert a kitűnő és nagy tehetségű Meclgyaszai István nyerte el az első díjat, nem akarunk beszélni, hiszen ebbe alig van beleszólása a fővárosnak, hanem fel akarjuk kelteni a közgyűlés ügyeimet arra, hogy most már csakugyan itt az ideje a Nemzeti Színház környéke rendezésének.

Bizonyos, hogy az új Nemzeti Színház környékének szépnek keli lennie s a fővárosnak minden erejével oda kell jutnia, hogy az új színházépület a legkitűnőbben érvényesüljön. Ennek elsősorban a Pannóniaszálló épülete állja az útját, amely új frontot fog kapni a Muzeum-körút felé. Nincs kétség tehát aziránt, hogy a Pannóniaszállót le keli bontani s a fővárosra nézve egyáltalán nem közömbös, hogy az új szállóépület miképen fog festeni. Erre már most kell gondolni s ezt az ügyet még ma kell tisztázni, hogy az új Pannóniaszáíló együtt épüljön fel az új Nemzeti Színházzal.

Az új színházzal szemközt két régi épület áll. Az egyik a Vigyázó-palota, a másik pedig a Fehér Hattyú szálló. Mindakettő megérett már arra, hogy lebontsák s most itt az alkalom, hogy a főváros siettesse az eltüntetésüket. A Vigyázó-palota az a nevezetes telek, a melynek négyszögöléért tizenhárom- ezer koronát kínáltak már s tulajdonosa még sem adta oda, de a fővárosnak a cél érdekében megvannak azok az eszközei, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ez az egyemeletes ház ne rontsa el a Nemzeti Színház környékét. Lehetetlenség, hogy a Vigyázó-palota s a Fehér Hattyú-szálló épülete megmarad-