Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-13 / 19. szám
1915. május 15. IS. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGO IGNÁC, TOMA SZILARD, VERBOI ÁRMIN, VUKOVÁRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 40 Kölcsön kell a városnak. Már hónapok előtt törtük Bárezy István fejét azon, hogy mi lesz júniusban, amikor vissza kell fizetni az 50 milliós frank és dollárkölcsönt. Ezt a példánkat az illetékes tényezők — úgy látszik —* nem követték és csak most, hogy rémes közelségbe került a fizetés ominózus határnapja, kezdenek kapkodni a városházán. A kölcsön dolgáról autentikus közlés nem történt. A város sorsának intézői ugyancsak belekapaszkodnak abba az elvbe, hogy folyamatban levő kölcsön- tárgyalások nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé, ami nem is csoda akkor, amikor akad demokrata városatya is, i aki a város vagyoni ügyei számára a legnagyobb titkolódzást kívánja. Autentikus közlések híján azonban ez a közvélemény. mely végre is kiváncsi a sok milliós terhek miként való alakulása iránt s amely nem tud belenyugodni abba, hogy róla-nélkiile evezzen be az ő városa a deficit örvényébe: lázas kíváncsisággal várja a kölcsön viszontagságos | dolgának egyes fordulatait és a lapok, ismervén a pénzügyek nagy horderejét, a legkülömbözöbb híradásokkal iparkodnak kielégíteni a publikum teljesen jogos kíváncsiságát. Ha e híradások túlnyomó része kombináció és okoskodás: úgy ezért vessen magára a fővárosnak az a vezetősége, amelynek kötelessége volna a polgárságot ily nagy fontosságú ügyben tájékoztatni. A nagy titkolódzás közepette nem lehet kihámozni, hogy e pillanatban miként áll a kölcsön ügye. Csak egy dolog bizonyos előttünk: az, hogy a júniusban lejáró 50 milliós kölcsönt meg kell hosszabbítani, ha lehet. Pozitív értesülésünk van arról, hogy a külcsön- üzletet egy év előtt már akként kötötték meg, hogy lejáratkor egy további esztendőre meghosszabbítható a kölcsön. Kérdés már most, hogy a meghosszabbításért minő ellenszolgáltatást köt ki magának a francia és a new-yorki hitelező? Egy esztendei meghosszabbításnál a kölcsönösség minden százaléka félmilliót jelentene. A mai pénzviszonyok mellett ki van zárva, hogy a hitelező a 41A°/o-os, a tőkéből történt 0'4%-nyi levonás után 4-9°/°-os kölcsönt ily kamatozás mellett tovább meghagyja akkor, mikor a piaci magánkamatláb állandóan 5V2% körül mozog és az államok hitelszükségletüket csak igen súlyos feltételek és magas kamatozás mellett, nagy kínnal tudják fedezni. A kölcsön meghosszabbításáért legjobb esetben 1%-nyi jutalékot vagy kamatemelést — vagy akárminek nevezzük ezt a prolongációs árat — kellene fizetnie a fővárosnak, de egyáltalán nagyon kétséges, liogy^ ezzel az 1%-kal beérnék a hitelezők. És mégis ragaszkodnunk kell ahhoz a felfogáshoz, hogy a függő kölcsön meghosszabbítása szükséges, egyszerűen azért, mert teljességgel kizártnak tartjuk, hogy a székesfőváros a mai viszonyok között ennél a prolongált kölcsönnél kedvezőbb kölcsönt kaphasson. Persze ez számítás dolga. Ha a főváros tud olyan pénzt kapni, amely csak egy hajszálnyival is olcsóbb, úgy vissza fogja belőle fizetni a függő kölcsönt. De erős meggyőződésünk, hogy erre nincsen kilátás. Azonban a függő kölcsön visszafizetésével vagy prolongálásával még koránt sincs elintézve a főváros egész kölcsönszükséglete. Ugyanis a beruházások folytatásához a fővárosnak további pénzre van szüksége. Végzetes politika volna, ezt a szükségletet ismét függő kölcsönképen — rövid fix lejárattal — felvenni. Égy város nem gazdálkodhatik a tékozló fiú módjára, hogy ide azt a pénzt, a visszafizetésről majd később gondolkozunk. Holmi egy esztendős váltókölesön — aminő alapjában véve a frank — dollárkölcsön volt, - újabb kés volna a főváros torkán. Ilyen kényszerhelyzetbe dönteni a fővárost többé nem szabad; ha akad hitelező- és biztos hitünk szerint fog akadni, úgy azzal legalább is két esztendei lejárat mellett szabad csak szóba állani egy újabb függő kölcsönt illetőleg. Egyébiránt nincs kizárva, hogy a főváros kötvénykölcsönt tudjon kapni. E részben első alapfeltétel, hogy — úgy mint a magyar és az osztrák állam tette — a főváros áttérjen a magasabb kamatozású 4V2%-os típusra. Az eddigi 4°/o-os kamatozás ugyanis legalább 20%-os tőkeveszteséget jelentene, ami a főváros mai pénzszükségletének égetően sürgős volta mellett még csak nem is diskutálható. Négy és fél százalékos kötvénykölcsön netto 887»—89°/0-os kurzus mellett talán el lesz érhető. Ennél jobb feltételekre Budapest alig számíthat a jelenben. Ha ily feltétel mellett ki tud eszközölni Bárezy egy 100—120 milliós kölcsönt, úgy bele kell majdharapnunk a savanyú almába. E kölcsönből az 50 milliós frank frank—dollár függő adósság ki volna fizethető, a maradék pedig elég lenne a főváros egy esztendei további szükségletének fedezésére. Talán a jövő év második felében már jobb pénzviszonyok állanak be. Mindenesetre egy ily kötvénykölcsön egészségesebb volna, mint a függő kölcsönökkel való operálás. Az persze más lapra tartozik, hogy a kölcsönpénzek folytonos drágulása mellett miképen módosul a beruházások pénzügyi effektusa. E részben semmi vigasztalót nem lehet jósolni. De a főváros mai szorult helyzetében ott kell a segítség után nyúlni, ahol kínálkozik. A kölcsön ügyében tehát ez a teendő : lehetőleg prolongálni afüggő kölcsönt; uj függő kölcsönt két évnél rövidebb lejáratra nem szabad kötni; ha lehet, 472%-os kötvénykölcsönt felvenni, melyből a függő kölcsön visszafizetése után fennmaradó felesleg legalább egy esztendőre fedezze a beruházási szükségletet. A függő kölcsön tekintetében pedig a teendő ez: ha a prolongálás dijával együtt a kölcsön olcsóbb, mint egy újabb függő kölcsön, úgy a kölcsön prolongálandó. Kötvénykölcsön esetén a függő adósságtól való megszabadulás céljából oly összeg veendő fel, amelyből az 50 millió visszafizethető. Tervek és remények. A főváros ügyosztályai a tervek egész tömegéhez várják már a megvalósuláshoz szükséges uj fővárosi kölcsönt. Annak a lehetősége, hogy föl vehetnek egy uj, nagyobb kölcsönt, tömegestől gyűjtötte össze a terveket és reménységeket s csupán a mindent megvalósító pénzt várják. Azok a tervek, amelyek a polgármester előtt tetszenek, legalább 250 millió koronába kerülnének, ha mind végre akarnák hajtani, de legjobb esetben csak 70 millió fog a főváros rendelkezésére állani, mert a 120 milliós uj kölcsönből okvetlenül ki kell fizetni a tavaly felvett 50 milliót. A sok terv között persze vannak olyanok, amelyeket az ügyosztályok halaszthatatlanoknak deklarálnak. Ilyen mindenekelőtt egy uj járványkórház építése, mert a Szent László kórház állapota immár tarthatatlan. De nem csak a járványkórház az, amely már tultö- möttségénél fogva és reformra szorul, hanem a többi kórházak is. Persze, uj kórházak építéséről egyelőre nem lehet beszélni, de a meglévők kibővítése okvetlenül szükséges, így, mint halaszthatatlan munka van tervbe véve a Szent István-kórházban egyuj pavilion építése. A szociálpolitikai ügyosztálynak az a véleménye, hogy a kislakásos építkezéseket energikusan folytatni kell. A mai viszonyok ismét rosszak, a lakásdrágaság és a lakásszükség az építési tevékenység szünetelése folytán ismét nő s ami az építkezés folytatása mellett szól: a főváros építkezései amortizálják a befektetett tőkét, tehát jó befektetések. A tervek szerint kétezer uj lakást a karnak építeni, legnagyobbrészt egyszobásat.
