Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-28 / 17. szám

Nyolcadik évfolyam НИЗ. április 28. _____ 1>. szám. Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek ЕЕ X VATALi <3ö LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ..................... 10 korona Fé l évre ... ... ... ......................... 5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA.- Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Az aktuális kórház-botrány. Ha Dr. Preisich főorvos rettenetes vádjaiból egyetlenegy szó sem volna igaz, akkor is köszönettel kellene adóz­nunk neki, hogy megírta a tanácshoz nevezetes memorandumát. Mert ez a memorandum volt az, amely végre aktuálissá tette a budapesti kórházak rettenetes állapotait, s olyan visszhangot keltett a nagyközönségben, hogy ezt immár Ígéretekkel és soha végre nem hajtott tervekkel elcsititani nem lehet. Az egész város hangos a rémületes vádaktól, s cselekvést követel a fővá­rostól; cselekvést, még pedig őszintét és becsületeset. Ha végigtekintünk a kórházi mizériák történetén, konstatálnunk kell, hogy báró Müller Kálmán igen-igen régen megmon­dotta az igazat. Sürgette a reformokat, terveket és memorandumokat dolgozott ki, s amikor látta, hogy hiába minden, hogy csupán Ígéreteket kap, de pénzt nem, akkor nem vállalta többé a fele­lősséget és otthagyta a fővárost. Az ő terveit meg kellett volna valósítani, s ha akkor áldoznak rá pénzt, ma már javulóban lennének a mizériák. De azóta, amióta Müller Kálmán elment, nem tör­tént e téren semmi. És ez a semmitevés most egyszerre megbosszulta magát. Heltai Ferenc fő­polgármester volt az, aki az elnöklete alatt tartott közigazgatási bizottság első ülésén már szóvátette azt a jelentést, amelyet a főváros közegészség! álla­potáról terjesztettek he s megígérte, hogy ankétet fog összehívni a ragadós betegségek dolgában. A közönség, amely­nek bőséges tapasztalata van a kórházak rettenetes állapotairól, erre már figyelni és érdeklődni kezdett s nem kellett más, mint Preisich főorvos memoranduma, a maga kegyetlen megállapításaival és döbbenetes adataival, hogy a kórház- reform legyen az az első teendő, amelyet a fővárosnak el kell végeznie. A napisajtó bőven ismertette Preisich főorvos vádjait a főváros járványkór­háza iról, amelyek maguk terjesztik a ragadós betegségeket, s mindezekre elég azt megjegyeznünk, hogy a főpolgár­mester Preisich memorandumáról kijelen­tette, hogy a benne foglalt vádak mind igazak. A közönség tapasztalatának adott kifejezést a főpolgármester, amikor min­den kertelés és magyarázgatás helyett egyszerűen megerősítette a főorvos meg­állapításait, s ez mindenesetre nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nyugodtan és minden nagyobb izgalom nélkül fogják keresni a módokat, amelyekkel — leg­gyorsabban segíthetnek a bajokon. De van ebben a dologban valami, ami mindenesetre tisztázandó, mert eddigelé is igen sok aggodalomra adott okot. A kérdés az: állami. vagy községi feladat-e a kórházak építése ? A kormány részéről azt hangsúlyozzák, hogy a fő­városnak magának keil a kórházakat felépítenie de ezzel szemben a főváros rámutat arra, hogy az ápoltaknak igen tekintélyes százaléka — vidéki illetőségű. Semmiesetre sem szabad, hogy ez a vita akármilyen kis időre is eltolja a cselekvést, de a külföldi példákkal szem­ben meg kell állapitanunk, hogy Buda­pestnek egészen speciális a helyzete. Nem szabad hivatkozni a német váro­sokra, amelyek maguk építették föl a kórházakat s nem szabad hivatkoznunk Parisra sem, mert a francia vidéki városokban mindenütt vannak kitűnő kórházak. Magyarországon azonban csak egyetlen egy nagy város van: Buda­pest. A fővárosi kórházak mellett nem jöhetnek számításba a vidékiek; minden súlyosabb beteg Budapestre hozatja fel magát, mert csak az itteni kórházakban bízik, illetve az itteni orvosoktól remél gyógyulást. Budapest kórházai egész Magyarországnak szólallak, hogyan lehet tehát felállítani azt a tételt, hogy a kórházak építése tisztára községi feladat? Ne említsünk mást, mint az ország második városát, Szegedet, amelynek kórházi botrányait ismeri az egész ország. A több, mint százesztendős kórházépület omladozik — nemrégen egy leszakadó fal „majdnem agyonütötte a főorvost s a gondnokot — a betegek aludni sem tudnak a férgektől s a roskadozó, bete­gekkel tultömött épületet lehetetlen úgy kitakarítani, hogy ne terjessze a ragályt. Ha az ország második városában ilyen borzalmasan elrettentők a viszonyok, természetes, hogy aki csak megtudja tenni, Budapestre jön s az itteni kór­házakban ápoltatja magát. Ilyen körülmények között nevetséges a kórházépítésről, mint tisztára' községi feladatról beszélni. Az elv lehet teljes, de akkor tessék azt megkezdeni a vidéken, hogy eképpen a fővárosi kór­házakat tehermentesítsék. A fővárosnak kell pénzének lenni arra, hogy e téren reformokat valósítson meg, de annyi pénze sohasem lesz, hogy Magyarország összes betegeit ápoltatni tudja. A választási névjegyzékek. Megint pártpolitikai szempontok érvényesültek Az országgyűlési választók összeírása már befejeztetett és a névjegyzékek ellen a fel­szólamlás május 5-től május 15-éig történik. A névjegyzékek átfutása meggyőz arról, hogy az összeírásnál ismét a pártpolitikai szem­pontok voltak irányadók, mert a klikkek ex­ponensei által vezetett összeírás folyamán ismét kimaradt számos választói jogosultság­gal bíró polgár pusztán azért, mert ellenzéki érzelméről ismeretes. Különösen megtörtént ez most sok olyan választóval, aki értelmiségi czenzusa alapján választó, de valamely okból nem fizet adót. Ezt a körülményt hamar felhasználták a gutgesinnt klikkek arra, hogy a névjegyzékből kisikkasszák az illetőt. A kormánypárti választáscsinálók takti­kája igen átlátszó. Ők már a névjegyzékek összeállítása alkalmával meg akarják nyerni a csatát azzal, hogy az ellenzéki választókat tömegesen kihagyják. És a számítás rend­szerint be is válik. A polgárok nagy része nem is gondol arra, hogy a választói jegy­zékbe felvétetett-e vagy sem és többnyire csak a képviselőválasztás alkalmával ébred a tudatára annak, hogy nem szavazhat, mert nem vették fel, a névjegyzékbe. Ennek az indolencziának és nemtörő­dömségnek köszönhetik csak a klikkek, hogy választási csalásokra alapított taktikájuk min­dig beválik. Csak a polgárság önsegélye vál­toztathat ezen a szégyenteljes állapoton. Min­denki érdc'klődjék, vájjon neve benn van-e Eltörheieilen :: 75% áramot takarít meg. Csak az Osram felirás az üvegen szavatol az Osram drótlámpa eredetiségéért Deutsche Glasglühlicht A.-G. Képviselet és raktár Magyarország részére : FINGER ÉS FI.V, Rudapest, VI. kér., Hajós-utca, 41. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom