Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-13 / 2. szám
Második évfolyam. 19i5. január 13. 2. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: В VIRÁGH GÉZA, BORBÉLY JÓZSEF, GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, PÖSSEL GUSZTÁV, SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 40 Budapest —Nagybudapest. A székesfőváros belépett a milliós városok sorába, Budapest máról-holnapra Nagybudapestté lépett elő. Ezt a csodát nem valamely hirtelen bevándorlás avagy a születések számának hirtelen megnövekedése idézte elő, hanem az egyszerű, józan emberi ész. De nem a mi eszünk, a mi logikánk és józanságunk. Dehogy. Mi még mindig ott tartunk valahol a 890.000 lakos körül. Egy nagy német világlapnak: a Frankfurter Zeitungnak kellett jönnie, hogy felfedezze az igazságot, mely ekképen szól: te, szép Budapest, milliós város vagy. Igenis, lakosaid száma meghaladja a milliót. Hiába szabadkozol, hiába tiltakozol, hiába kicsinyited magad, te nagy vagy. Milliós város vagy, bármennyire erőlködöl is azon, hogy mesterséges határok közé szorítsd magad. Ha nem is akarod, mégis úgy van, hogy a te lakosaidhoz kell számítani a józan ész szerint azt a majdnem kétszázezer lelket, aki a veled már-már összeépített szomszédos községekben lakik; amely községek már annyira összeforrottak veled, hogy a te rendőrséged vigyáz bennük a lakosainak biztonságára; amely községek polgárai a te polgáraid, mert benned, a te gyáraidban, üzleteidben keresik meg kenyerüket, nap nap után a te területeden élnek és dolgoznak és viszont, amely községek gyáraiba ezrével járnak dolgozni Budapest polgárai. Minek tehát a képzelt határvonal, a mesterséges válaszfal, mely a valóságban nincs meg. A tény az, hogy Budapest megnőtt Nagybudapestté, mert Kispest, Újpest, Erzsébet- falva, Rákospalota ma már nem egyéb, mint Budapest külső részei; a tény az tehát, hogy Budapestnek nem 800 és annyi ezer lakosa van, hanem egy milliónál is több a lakosainak száma. A Frankfurter Zeitung ránk oktrojálja tehát a mi nagyságunkat, amelyet hihetetlen kicsinyességgel eddig nem akartunk elhinni. Köszönet érte a német vüáglapnak. Mert már megtudtuk illetékes forrásból, hogy Nagybudapest van, él és virágzik a milliós világvárosok sorában. Már most ennek a belénk diktált igazságnak le kell azonban vonni az összes konzekvenciáit. Ha igaz, aminthogy igaz, hogy Budapest már egységet képez a szomszédos községekkel, hogy ezek csak külvárosai, helyesen külső kerületei a magyar székesfővárosnak, úgy nem állhatunk meg a rendőrségnek reájuk való kiterjesztésénél, hanem jogilag és közigazgatásilag is ide kell őket kapcsolni, organikus egésszé kell őket forrasztani a főváros testével. Más szóval közigazgatásilag meg kell teremteni a Nagybudapestet. a rohanó élet által megteremtett tényleges állapotot szankcionálni kell jogilag is. Semmi ok sincs arra, hogy a mesterséges elkülönítés továbbra is fennmaradjon. A közlekedés révén, közgazdaságilag, a lakosság keresetét és munkáját tekintve, Nagybudapest már élő valóság. Legyen hát azzá a szervezet és a kormányzat szempontjából is. A milliós Nagybudapest ime bevonult a külföld tudatába is. A Frankfurter Zeitung állítja ki róla a milliós nagyváros bizonyítványát. Nem vagyunk elég hatalmasak és nagyok ahoz, hogy továbbra is kicsinyítsük magunkat. Örüljünk, hogy a sors kegye Budapestből rövid nehány évtized alatt Nagybudapestet csinált és ne csináljuk vissza emberi butaságból és kényelem szere- tetből azt, amit a természet és a fejlődés kedvezésének köszönhetünk. Örömmel és büszkeséggel üdvözlünk hát, országunk szive: Nagybudapest ! Fock tanácsnok: Mért nem jók az utak? A közgyűlés, a bizottságok s a költség- vetési tárgyalások állandó, régi témája: mért nem jók a budapesti utak? Most megkérdeztük Fock Ede tanácsnokot, aki nemcsak a kövezési és útépítési ügyosztály vezetője, hanem európai szaktekintély is ezen a téren; mondja el ő a véleményét. íme a válasz: — Rohamosan fejlődő városokban, amilyen Budapest is, külterjes építkezés és terjeszkedés mellett nem tud a fejlődéssel lépést tartani az újonnan keletkezett és nyitott utcák burkolása és csatornázása. A főváros hosszú ideig nem rendelkezett az utak burkolásához szükséges pénzösszeggel, mert a már megépített utak fenntartása olyan nagy költségbe került, hogy az uj burkolásokra aránytalanul kis összeg jutott. — Első feladat mindenkor a meglévőnek fenntartása s másodsorban jön újaknak létesítése. Sajnos nálunk a régi utcák rosszul, rossz anyaggal Inirkoliaitak s a város fejlődésével, a forgalom növekedésével először a régi hibákat kellett és kell kiküszöbölni. Amikor Budapest régi utcáit burkolták, ismeretlen volt a modern útépítés, nem voltak a mai burkoló anyagok mind ismeretesek, de nem is állott rendelkezésére akkor az a sokféle burkoló anyag, amellyel ma építjük utainkat. A kereslet teremtette csak a kínálatot. Csak akkor nyitottak nálunk uj, szilárd burkoló anyagot termelő kőbányákat, amikor a külföldi anyagok beözönlése kézzelfogható bizonyítékot adott arra, hogy az itthon termelt, sok esetben jobb anyag elhelyezhető és értékesíthető. Eddig az ideig a gyönge trahit- kövekkel kellett — mint egyedüli hazai termékekkel — megelégednünk. A verseny hiányában ki voltunk szolgáltatva az üzemben lévő egynéhány bányának s kénytelenek voltunk átvenni és felhasználni a kevésbé jó és silányabbul megdolgozott anyagot is. Ez természetesen a burkolási munka és a burkolat jóságának rovására történt. Ennek a következményét sínylettük évtizedeken át s még nem küszöbölhettük ki utainkról teljesen ezeket az anyagokat. — A főváros jövedelmi forrásai olyan szerények voltak sok évtizeden át, hogy a szükséges dolgokon a megfelelő költség nem telt s e mellett épen az útépítés volt mindig a legmostohábban ellátva. A forgalom növe- kedtével az igények is fokozódtak s a főváros bevételei emelkedvén, körülbelül egy évtized óta az utak burkolatának létesítéséről és fenntartásáról is megfelelőbben lehetett gondoskodni. A vezető körök is belátták, hogy mit vár tőlük joggal a főváros közönsége s lehetőleg iparkodtak eleget tenni a követelményeknek. — De nehéz volt hosszú időnek mulasztását hamarosan pótolni. Nemcsak a város belső részében kellett a régi utakat újból burkolni, hanem a keletkezett nagyon sok külső utat is el kellett látni első Ízben burkolattal. A régi burkolatok megújítására szolgált az úgynevezett 20 milliós burkoló- programm, amely 8 évre elosztva, iparkodott a város belső részében jelentkező tűrhetetlen állapotokon, ha nem is teljesen, de nagy részben segíteni. S ekkor újabb nehézségek támadtak. A régi mérnöki hivatal személyzete kevésnek bizonyult a rohamosan megszaporodott munkaelvégzésére, a munka végrehajtására nem volt elegendő vállalkozó s a kőbányák nem voltak képesek az összes szükséges anyagot szállítani. Óriási ugrások voltak az első évekre
