Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-07 / 14. szám

3 PÉNZÜGY к KERESKEDELEM NAGY BUDAPEST PÉNZ ÉS HITELÜGY MEZŐGAZDASÁG к IPAR A hitelválság és a jegybank Budapest, április 7. Több, mint másfél éve szedegeti áldozatát a gazdasági válság, amely idő alatt gazdasági fejlődésünk elakadt. A nagy pénzinség minden vonalon érezteti hatását, s a súlyos meg­próbáltatások elé állított kereskedelem és ipar érzékeny veszteséget szenvedett. A hitelkrizis okai ösmeretesek, s az egész válság alatt a baj legfőbb okának a külföldi tőke kivonu­lását emlegettük. A magyar gazdasági élet mint alkalmunk volt tapasztalni a külföldi tőke segítsége nélkül nehezen boldogul, sépen azért önkénytelenül fölvetődik a kérdés, hogy az egyetlen pénzforrás, az Osztrák-Magyar Bank hogyan töltötte be hivatását. Ha kronologikus sorrendben vesszük az eseményeket, akkor első sorban az úgynevezett fináncváltókról kell megemlékeznünk. Finánc­váltok gyűjtőneve alá szokták összefoglalni mindazokat a hitelpapírokat, amelyek illegitim kereskedelmiüzletbőlszármaznak. Az Osztrák- Magyar Bank ezeket afináncváltókat mostohább elbánásban részesítette, megrostálta őket s természetesen nagyobb mennyiségben tagadta meg a leszámítolásukat, mint a legitim keres­kedelem papírjainak az eszkompíálását. Annak idején a jegybankot ezért támadások érték, de a későbbi események beigazolták, hogy az Osztrák-Magyar Bank jogosan helyezkedett rigorózusabb álláspontra a fináncváltókkal szemben. A jegybank őrködik a paritás fönntartása fölött s ennek egyik eszköze helyes deviza- politika folytatása. Az Osztrák-Magyar Bank 1892. év óta folytat devizapolitikát, s ha eddig a devizapolitikájáról sok szó nem esett, az egyedül abban leli magyarázatát, hogy nem vonultak el fölöttünk annyira válságos napok, amelyek olyan élesen terelték volna a köz­figyelmet a jegybank deviza politikája felé, mint a hosszú hitelválság idején. A fizetési mérleg állandó passszivitása is növelte a kül­földi fizetési eszközökben előállott nagy keres­letet, ami szintén megnehezítette a helyes devizapolitika kultiválását. A jegybank az egész hitelválság alatt adott devizát a piacnak, s a másfél éves krízis idejében több mint 150 millió korona összegű külföldi fizetési eszköz piacra adásával csökkentette a keresletet. Hogy ennek dacára állandóan magasak a | devizakurzusok, s a felső aranvpont felé álla­nak, arról a jegybank nem tehet. A jegybank kamatlába a hitelválság alatt állandóan a külföldi, különösen a német jegy- bank kamatlábához simult. Amig a Német Birodalmi Bank kamatlába öt százalék voll, s a jegybankokkal szemben kisebb volt az igény, addig a mi jegybankunk is öt száza­lékos rátával operált. Amint azonban az őszi hitelszükségletek a szokottnál is nagvobb igé­nyeket támasztottak a jegybankokkal szemben, hirtelen 572, majd 6 százalékra szökött föl a kamatláb, amely majd az állandóan magas devizakurzusok is siettettek. A devizakurzusok ha átlépik a felső aranypontot, a bank érc készlete veszélyeztetve van, s épen ezért kénv- telen a jegybank a kamatláb csavarhoz folya­modni, valahányszor érckészlete veszélyez­tetve van. HÍREK. Az uj kölcsön kibocsátása. Hosszas találgatások után végre nyilvánosságra került az uj kölcsön kibocsátási árfolyama, mely külö­nösen azokat lepte meg, akik különös előszere­tettel szégyen kölcsönnek bélyegezték az uj 300 milliós kölcsönünket. A 90 60 százalékos kibocsátási kurzus a mai viszonyok közölt elfogadható, mert csak 0T százalékkal hoz nagyobb kamatot, mint 82‘20 koronán álló négyszázalékos járadék. Bécsi laptársaink — hivalkodva jól értesültségükkel — 89-50 koro­nára tippelték az aláírási kurzust, s balkáni árfolyamnak tilulták. Épen ezért kelt teljes megnyugvást a kibocsátási árfolyam 90 GO százalékban való megállapítása, mert látnivaló, hogy teljesen simul a mai viszonyokhoz. Elis­merjük, hogy a kölcsön rossz, de az általános, nemzetközi pénzügyi helyzetet tekintve, jobb kölcsönt nem leheteti kötni. A magyar köl­csönhöz viszonyítva az uj német kölcsönt, a mi állami kölcsönünk feltételei jobbak a német­nél, amit az április 10-iki nyilvános aláírás is igazolni fog. Egy csőd körül. Addig tanácskoztak a nagy tóvárosi intézetek a Kobrák gyár sorsa felöl, amig ezt a virágzó és igazán jobb sorsra érdemes vállalatot sikerült csődbe kergetniük. A gyárnak ötöd fél millió korona a passzívája, amelyből pénztartozás három banknál másfél millió korona, a fennmaradó bárom millió koronával pedig árukért tartozik. Dacára ennek az aránynak, a vállalat szanálása körül meg­indult tárgyalások során a pénzintézeteké volt a döntő szó, az ö akaratuk érvényesült a csőd kimondásánál s az áruhitelezők, akik arány­talanul több kockázatot viselnek, csak másod­sorban jöttek számításba. Ez is világosan mu­tatja azt a fonák helyzetet, ami minden ilyen alkalomkor pénz és áruhitelezők között kialakul. Az áruhitelezönek, a kereskedőnek szerényen meg kell húzódnia a sarokban, s nem szabad addig onnan előjönnie, amig erre a pénzfeje­delmektől, a nagy bankoktól engedelmet nem nyer. Ha a pénzintézetek saját érdekeltségükre kellő fedezetet látnak, s követelélésüket biztosí­tották, többé nem törődnek azzal, hogy az áruhitelezőket milyen károk érik, s maradt-e alap az ő követeléseik biztosítására. A keres­kedők érdekeit a különböző kereskedelmi és gyáripari egyesületek védik; ezeknek az egye­sületeknek volna elsősorban hivatásuk a keres­kedők érdekeiért küzdeni, s akkor az ilyen Kobrák gyári esetnél nem a három pénzintézet dominálna, hanem a kereskedők és a gyárosok, akik nem olyan körültekintők és gyorslábuak, hogy a követelésük jelzálogos és egyéb módon tudnák biztosítani. Ä íextilkartell vajúdása. A gyárosok nélkülözhetetlennek és a textilipar érdekének nevezik a kartell létrejöttét, ami ellen a gyárak vásárlói, a kereskedők kézzel-lábbal tiltakoznak. A kartell tárgyalások középpontjában a Magvar általános hitelbank áll, amely természetesen a gyárosok érdekeit szeretné diadalra juttatni és a kartellt megvalósítani. A kartell központi iro­dáját ugyanis a Hitelbank vezetné,-de a kartell megalakulásához szükséges az összes gyárosok beleegyezése. A textil kereskedők a kartelltól azért félnek, mert a piac teljes monopolizálásá. tói tartanak, s a különben is beteg textil keres­kedelem bajait szaporítaná. A Hitelbank nehéz szerepet tölt he a kartelltanácskozások során- Tulajdonképen ő közvetíti a gyárosok és nagy­kereskedők üzenetváltozásait s neki kell az érdekellentéteket összeegyeztetni. A kartell — a mostani tanácskozások után ítélve — létre fog jönni, mert a bécsi gyárak nagy pressziót fej­tenek ki a megvalósítása érdekében. A keres­kedők félelme kissé túlzott, mert a kartell monopolisztikus helyzetet nem fog teremteni, hanem egységes árral fog a piacra lépni. Vidéki bankbukások. A hitelkrizis elején sorra dőltek ki a vidéki bankok s mintegy ötven pénzintézet tűnt le a pénzpiacról. Egy idő óta kevesebb volt a bank bukás, sőt csa k elvétve fordult elő egy-egy vidéki pénzintézet fizetésképtelensége, mig most a bankbukás ismét soron van. Ez arra vall, hogy a piac helyzete ismét rossz, s a megvont hitel miatt aktuális a bankok inzolvenciája. A pénzinté­zetek bukása csak rövid ideig lesz aktuális, mert a férgese elhullott, s a tisztulási folyamat is véget fog érni. Jellemző, hogy az év első három hónapjában összesen 17 vidéki bank szűnt meg, részint fúzió, részint felszámolás és csőd folytán. Tekintélyes szám, s kívánatos, hogy a bankbukások sorozata lezáruljon, mert nem használ hiteléletünknek a folytonos bank­bukások hire. Közgazdasági közlemények. „Unió" élet- és gyermek’oiztositó-intézet mint szövetkezet (ezelőtt: Első Leányki házasító Egylet) Budapest, VI. Teréz-körut 40—42. Alapit- tatott 1863. Folyó évi március havában 1,223.300 К értékű biztosítási ajánlat nyujlátott be és 1,177.800 К értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosítási össze­gek fejében 167.630 К 46 fül. fizettetett ki. 1913 január 1-től március 31-éig bezárólag ■3,749.500 К értékű biztosítási ajánlát nyujtatott be, és.3,032.000 К értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosítási összegek fejében a f. évben 456.295 К 64 fill, és az intézet fennállása óta 20,881.589 К 10 fillért fizettetett ki. Ezen intézet az élet- és gyermek- biztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és a legelőnyösebb feltételek melleit. Az urikány-zsilvölgyi magyar kőszénbánya r.-t. szombaton délelőtt tartotta Ullmann Adolf elnöklésével rendes közgyűlését, a mely elhatározta, hogy a 276.462 koronányi alapszabályszerű leírások után fenmaradő 2,033 574 korona tiszta nyereségből 167.688 kor. a tartalékalapba helyeztessék, 1,440.000 korona az 1912. évre 9%-os osztalék kifizetésére fordittassék, 240.000 korona az értékcsökkenési alap rendkívüli alap javadalmazására, 10.000 korona az alkalmazottak nyugdíjalapjára használtassák fel és a szabályszerű jutalékok után fenmaradő összeg uj számlára vitessék elő. A 200 korona névértékű rész- í vények 22. sz. szelvénye április 7-től kezdve 18 koronával kerül beváltásra. A jelentés megemlíti, hogy a társaság a múlt évben érdekeltséget vállalt a Hitelbank áltat a Brennebergi bányamüvek átvé­tele céljából alakított Sopronvidéki kőszénbánya részvénytársaságban és annak üzletvezetését is ellátja. A társasági alaptőkének a múlt évi közgyűlés által elhatározott, 9 millió koronáról 16 millió koronára való felemelését a társaság teljes sikerrel keresz­tülvitte. A befolyt felpénzből a felmerült költségek és leírások fedezése és a társulati nyugdíjalapnak 100.000 koronával való javadalmazása után 3,321.294 korona tartalékalap gyarapítására fordittatott. A közgyűlés a jelentéseket tudomásul vette, a felmen­tést megadta és a felügyelő-bizottságba a régi tago­kat újból megválasztotta. A közgyűlés után tartott igazgatósági ülésen gróf Bellescize Fernand az igaz­gatóság elnökévé és Ullmann Adóit alelnökké újból megválasztattak. A Wiener Bank-Verein ma tartotta rendes közgyűlését az igazgató-tanács elnökének, Schenk Adolf lovagnak elnöklete alatt. Az igazgató-tanács javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy a bruttó nyereségből, amely a múlt évi áthozatta-1 együtt 27.6'<4.804-80 koronára rúg, a költségek és egyéb kiadások levonása, továbbá a banképület tartalék- I alapjának rendkívüli javadalmazása, valamint az ingatlan tartalékalapjának 1 millió koronával való dotációja és végül az alapszabályszerü levonások eszközlése után 772%, vagyis részvényenként К 80’— fizettessék folyó évi április hó б-tói kezdve, a fen- maradó 593.877 51 koronapediguj számlára vitessék át

Next

/
Oldalképek
Tartalom