Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-29 / 30. szám
2 F'ÜGGETEEN BUDAPEST és modernebb, tehát kényelmesebb és czél- szerübb berendezéssel megépítette a „Sas“, ..Sirály“ és „Turul“ hajókat, melyek rövid ideig mint büszke magyar sasok, turulok és sirályok metszették a szó'ke habokat itt Pest és Buda között, amig azután a Bécsben székelő „Direction“ gondolt egyet, a három büszke szép és jó hajót felrendelte a bécsi vizekre, ahol most, az óbudai hajógyárban történt álkeresztelésök után volt magyar nevükhöz méltó ékes német Battenberg stb. nevek alatt teljesítenek szolgálatot; nekünk budapestieknek pedig reactiválta a társaság a víziló lassúságával mozgó „Szt. István* és „Mátyás király“ nevű hajókat, amelyek ma már olyformán mozognak a Dunán, mintha tényleg abban a korban készültek volna, amikor ama jeles uralkodóink éltek, akikről elneveztettek. Merem állítani, hajbárhofmásutt egy társaság hasonló módon járt volna el, nem kapott volna abban a városban kikötője számára partot, ahonnan hajóit kivonta. Mi budapestiek pedig nyeltünk egy nagyot, sőt a kormány ezt a sikerült csínyt követő- leg lénvegesen fel is emelt az említett társaság szubvencióját, amelyet az a budapesti helyi hajózás fentartása címén élvezett. " Az átkelési forgalom képe bár nem ilyen megdöbbentően szomorú, mégis messze alatta áll annak a nívónak, amit a közönség joggal felállíthat mértékül az ilyen vállalatokkal szemben. Itt mégis lát az ember bizonyos igyekezetei a tekintetben, hogy a közönség igényei kielégittessenek. Hiba azonban itt is akad bőven. Lényeges hibája a vállalatnak pl. az a topographiai csalódása, amely abban a téves hiedelemben nyilvánul, hogy Budapest északi határát a Margit-hid vonala képezi. A Margithidtól lefele van csavargőzös közlekedés, fölfelé azonban nincs. Pár év előtt ugyan sikerült kierőszakolni a társaságtól az azóta üzleti szempontból fényesen bevált Óbuda-Hungária-uti járatot, ez azonban csupán a társaság szempontjából jelezhető közlekedésnek, mert ami ezen a vonalon folyik az esupán paródiája a közlekedésnek. Képzeljünk egy rozoga, szurtos, tisztítás alá talán csak évente kerülő, bizonytalan menet- sebességű u. n. propellert és hozzáfűzve (kötelekkel fűzve) egy még rozogább, még piszkosabb kompot (Budapesten vagyunk és nem Pakson), akkor megvan a képünk ennek a társaságnak a Margit-hid vonalától északra levő forgalmáról, de egyúttal arról az üzleti politikáról is, amely ennek a társaságnak a vezetőségét áthatja. Merem állítani, hogy a Duna budapesti északi részében létesítendő rendes járatoknak csupán egy vasár- és ünnepnapi forgalma annyit tenne ki, hogy nemcsak az üzemi költség volna fedezhető, de megmaradna még ama u. n. tisztes polgári haszon is. Ha már most figyelembe vesszük, hogy egyik társaság sem tesz úgyszólván semmit sem, hogy az u. n. hajókirándulási sportot meghonosítsa, megkedveltesse, akkor vázlatosan képet adtam helyi hajózásunk mostani állapotának. Ha helyesen állapítottuk meg a bajokat, akkor már a munka nagyrészét el is végeztük, hiszen a további feladat már nem lehet más, mint ezek eltüntetése, kiküszöbölése. És közlekedési ügyeknél igenis lehet a bajokat orvosolni. A „Közúti“ elharapódzott, elhanva- golt betegségét szemünk láttára gyógyítják. Miért ne lehetne meggyógyítani a helyi RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PA РЕК JÓZSEF császári és kir. udv. szállító bőrárugyártónál, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15. =■ Telefon 65-39. — hajózás bajait ? Szinte hallom az ellenvetést, hogy igy is csaknem deficit van, sőt a helyi hajózásnál tényleges üzleti ráfizetés esete áll fenn, hátha még a költségeket, hajókat, járatokat stb. szaporítjuk! Ez az ellenvetés-azonban nem komoly. Mert természetes, hogy az ilyen helyi hajózás csak minimális haszonnal. vagy deficittel járhat csupán. A hajón való közlekedés szép, kényelmes, lehet olcsóbb is mint a többi közúti közlekedés, ami szállításra pedig feltétlenül alkalmasabb bármelyiknél, de ez még mind nem elég; fejlődőidnek, korszerűnek kell lennie. Lehetetlen állapot, hogy valaki ha elkési a hajóját félóráig esetleg óra hosszáig kell másikra várnia! Századunk embereit már percnyi különbségek is izgalomba hajtják, félórákat és órákat pedig senkisem veszte getbet, mert idejét mindenki ki óhajtja használni, csak a D. G. H. T.-nak vannak elvesztésre szánt megszámlálhatatlan félórái és természetesen ennek folytán elmaradó százezrei. Első és legfontosabb feladat tehát a járatok szaporítása. A kényelmes utazásért 10—15 percet nagyon sok ember nem fog sajnálni s a hajózás egy csapásra verseny- kepes közlekedési eszközzé lesz Budapesten. A járatok szaporítása megköveteli természetesen a lassan mozgó dunai-lajhárok lomtárba tevését vagy más célra való felhasználását és ajkunkra adja a felhívást, hogy: hozzátok vissza a mi sasunkat, turulunkat, mert nekünk a Dunán végre valahára modern közlekedés kell! Bele kell kapcsolni a forgalomba az eddig elhanyagolt, de már kiépített és fejlődött parti városrészeket úgy helyi hajózási, mint átkelési viszonylatokban. A tömegszállitásra való figyelemmel megfelelő, a jelenleginél lényegesen olcsóbb tarifát kell megállapítani már az üzleti verseny miatt is. Ezeken kívül pedig hajózási vállalatainknak rendszeres propagandát kellene kifejtenie, hogy a maguk hasznára, de a mellett a polgárság és a városunkat látogató idegenek szórakoztatására végre-valahára aknázzák ki ezt a gyönyörű panorámát, amely szebb a velencei Canal- grande képénél, de eddigelé megfelelő alkalmatosság nélkül, „étel, ital és dal“ nélkül csupán nehány konok különc számára van ezen a világon. Miért ne lehetne a mi Dunánkon is u. n. vizi élet, a társaságokkal, tanulókkal, gyermekekkel, egész iskolákkal kiránduló hajók egész serege? Szakítsanak végre-valahára a társaságok az üzleti elvek nélkül ezelőtt egy emberöltővel megállapított s azóta meg nem változtatott ósdi felfogással és üzletvitellel. Foglalja el ezek helyét a modern üzleti szellem, amely első rangút nyújtva, a hatalmas tömegforgalomban találja meg a számítását. Hiszen a városi közönség általában, különösen a budapesti szinte lesi, várja az alkalmat, hogy kivegye a részét mindabból, ami szép és jó. Hát miért hevertetjük mi ezt a mi nagy kincsünket, ezt a mi hatalmas szép Dunánkat parlagon. Megfelelő dunai közlekedés mellett több hódolója lesz a dunai életnek, mint ma van a dunai korzóknak. És ha a hajóstársaságok maguktól nem szánják rá magukat, hogy a fejlődés útjára lépjenek, a városnak kell irányító kézzel megfognia ezt az ügyet isi Az én hangom egynek az óhajtása a százezrek közül. Hiszem, hogy mindig többen fogjuk óhajtani a fórumon is, hogy végre-valahára meglegyen az, aminek e téren már régen meg kellett volna lennie. És egy kívánság annál erősebb, mentői több ember ajkán hangzik az fel s ekkor már nem is kívánság, hanem tömegakarat, követelés, amely elől kitérni nem lehet s amely azért már születése pillanatában is félsikert jelent. Lényegesnek Ítéltem, hogy megkisérel- tessék ennek a meglehetősen elhanyagolt kérdésnek napirendre való hozatala és az első lépést megtéve, most már ‘ nem fogunk pihenni addig, mig- sikerről nem számolhatunk be! A hétről. Széditő és kápráztató az a komédia, amely az autotaxi körül folyik. Legelőbb a városházán ültek rá erre az ügyre s most, amikor végre elintéztek mindent, ami elintézhető, akkor a kereskedelmi miniszter maka- csolja meg magát néhány kijáró nekibuzdulására. S ez most már csakugyan az autonómia kéidése kezd lenni. Hiszen igy az a legegyszerűbb, ha bizottsági, tanácsi meg közgyűlési tárgyalások nélkül egyenesen a belügyminiszter határozza el, hogy mi történjék és hogyan történjék Budapesten. Minek akkor ide sok hosszadalmas tanulmányozás, tárgyalás, ha a miniszter nem úgy határoz, a hogyan a közgyűlés? S ennél az egy kérdésnél valóban el lehet mondani, hogy a közgyűlés exponálta magát. Yázsonyi okos, világos, fensőbbséges beszédben magyarázta meg a kérdés lényegét s azok a szavak, amelyek Bárczy polgármester szájából hangzottak el, mindenkit megnyugtattak. De ne beszéljünk fővárosi érdekről, mert a közönségnek valóban nem túlságosan fontos, vájjon a főváros részesedik-e az autotaxi jövedelmében. A közönségnek az a fontos, hogy az autotaxik jók legyenek, tiszták legyenek, a soffőrök ne kövessék a kocsisok példáját. Ezt pedig más vállalkozóval, mint a Városi Villamossal nem lehet és nem szabad megcsinálni. Ismerjük már a pesti vállalkozókat, akik leszorítják az árakat, hogy megkaphassanak valamilyen üzletet, azután pedig csak kint, csak kellemetlenséget és bosszúságot szereznek a közönségnek. A Városi Villamost ismerjük. Tudjuk, naponta látjuk azt a kitűnő rendszert, amely a vállalat vezetésében megnyilvánul s azt akarjuk az autotaxiknál is. A közönség tudja, hogy ha panaszszai fordul a Városi Villamos igazgatósághoz, nem tesz eredménytelenül. Mi pedig ezt akarjuk az autotaxinál is. Rendet, tisztaságot és szolidságot óhajtunk s erre a Városi Villamosban látjuk a garanciát. Mennyi por és mennyi piszok van ezen a nyári Budapesten! Talán azok, akik kénytelenek itt tölteni a nyarat s unottan mennek végig a pokoli hőségü utakon, nem is veszik észre. De az, aki külföldről érkezik, telivér pesti létére is csodálkozva csapja össze a kezét, láttára ennek a hallatlan piszoknak. Mindenki guuyjára papit* és szemétkosarak állanak néhol s mig a kosarak ragyognak a tisztaságtól, addig a járda tele van szeméttel, csak egy kis szél kell s táncot jár a rongy az eldobott újságpapír. Imitt-amott boldog lakmározások emlékei húzódnak meg: alma- héjjak, körte csutkák, egy kis dinnye maradék meg még tudja isten micsoda. Ha végignézünk a kocsi utón, meglepetve tapasztaljuk, hogy az sokkal tisztább mint a gyalogjáró. Pedig a gyalogjárón néhol szemétkosár is van. De ezekre a szemétkosarakra az a párbeszéd a jellemző, amely a drezdai egészségÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke: 6.000,000 K. Elnök : Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tííz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositns, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó (Újak! Modernfeltételek.' Kartellen kívül! T.TISZTIT Gyár es föüzlet: у ш ш шии m m m m Budapest, VII., Szövetség-utcza 35-3? Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében —Képviseletek a vidék legtöbb városában. Teleíon 58-45 128-15.
