Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-29 / 30. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ......................... 10 korona Fé l évre ... ... ..............................5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38. Közbizonytalanság Budapesten. Nem múlik el nap anélkül, hogy a lapok valamely vérláziló rendőri brutalitás hírét ne közölnék. Maholnap ott tartunk, hogy a pesti ember mindennapi imájába fohászként beleillesztheti : „Uram Isten, óvj meg engem a budapesti államrendőrségtől 1“ Rettenetes tudat az egy nagy városban, hogy az ember soha sem biztos a rendőrségtől. A maga igazát az utcai élet forgatagában senki se merje érvényesíteni, tanuul a más hajához senki se merjen szegődni, mert nyomban megjelenik a rend őre nyílt utca során, százak szemeláttára összekötözi a kezed, oda-vissza ráncigái, lökdös, ha ellenszegülsz, kardjával lyukat hasit a fejeden, hogy azután a rendőrszobába cipelve, ott jó magyarosan eldöngessen és lepedőben való szállításra kikészítsen. Rendőrszoba ! Mily borzalmas fogalommá vált e szó a magyar székesfővárosban. Már hallattára is végigfut a hideg a békés pesti polgár hálán és a spanyol inkvizíció összes borzalmai jelennek meg képzeletünk előtt. Pofon, rúgás, gúzsbakötés, kardlapozás iszonyú nyomai jelzik a rendőrszoba áldozatainak szörnyű szenvedéseit és hivatalos orvosi látleletek tanúsítják mind sűrűbben a budapesti rendőrcsizma és rendőrkard szörnyű elhatalmasodását. Hát hol vagyunk tulajdonképen a huszadik század második évtizedén? Teheránban, avagy az arnauták közt? Hiszen itt egy valóságos Bakonyt restaurálnak az ország szivében, amelyben a rendőr a zsivánv, aki nap- nap után a békés polgárság életére tör. És ne regéljenek nekünk szegény agyoncsigázolt rendőrlegények pillanatnyi felhevüléséról. Itt rendszeresen belenevelik a rendőrbe a közönség gyűlöletét és szabadjára eresztik a paraszt brutalitást és a hivatali hatalommal .való visszaélést. A rendőri tisztviselői kar előljár a rossz példával. Valahányszor alkalma nyílik az úgynevezett rendcsinálásra, a rendőr- tisziviselő funkcionáriusok végzik a legbrutáli- sabb vérlázitó műveleteket és mintát szolgáltatnak arra, miként kell a közönséggel „elbánni“. És ha a rendőrbasákat valaki felelősségre meri vonni, annak nyomban kijár a rendőrszoba a maga borzalmaival. Ez nem mehet igy tovább. Ha a rendőri tisztikar azt hiszi, hogy nálánál nincs nagyobb ur_az országban és krakélerségében és elbizakodottságában odáig megy, hogy a király nevében Ítélkező bíróságok szabályszerű döntéseivel szembehelyezkedni és ezeket felülbírálni merészkedik: úgy a kormány kötelessége e magáról megfeledkezett rendőrhordát kötelességeire és jogainak határaira figyelmeztetni. Ha a kormányhatóság ezt nem teszi, ugy nemsokára be kell állania. Budapesten is annak a texaszi állapotnak, hogy a polgárság fegyverkezni lesz kénytelen a saját rendőrei ellen és egy-egy tömeges csoportosulásnál a hatalmi túlkapásban szenvedő rendőrlegénveket és tiszteket a saját szervezett erejevel fenyitse meg és téritse és2re. Mert ne felejtse el a rendőrség : hivatalos hatalma gyakorlásában csak addig terjed a rendőrség immunitása is, amíg jogszerűen jár el és hivatalos hatalmával vissza nem él. A testi fenyíték alkalmazása pedig nem hivatalos joga a rendőrségnek és ha mégis ezt igénybe veszi, ugy a rendőr ellen érvénybe lép a jogos önsegély elve. Mii fog szólni a rendőri tisztviselői kar, ha egy-egy megkínzott polgár önvédelemből lelövi az öt bántalmazó rendőrt és az esküdtszék felmenti a magát védő polgárt? Ugy-e hogy az erőszak alkalmazása következményeinek e logikus végiggondolása egyenesen az anarchiára kell, hogy vezessen ! Nem marací tehát más bátra, mint hogy a rendőrség tisztikara térjen észre és szálljon magába. Lássa be, hogy a rend, csend és béke fentarlása nem ugy biztosítható, ha mentői brutálisabban járnak el ők maguk és legényeik, hogy végre is nem hatalmi tul- tengés a rendőrség feladata, hanem a köz- biztonság fenntartása. És jaj az olyan köz- biztonságnak, ahol épen a rendőr legveszedelmesebb ellensége a polgárságnak! A közigazgatás államosítás barátainak pedig figyelmébe ajánljuk ezt a megfontolást: nem százszor nagyobb garancia-e a polgárságra nézve, ha a rendőrség felett az autonómia rendelkezik, mely a rendőrség magatartását a polgársággal szemben irányíthatja, mint az olyan állami felügyelet, melyet egy kormány gyakorol, amely politikai szolgálatokra való készség fejében a rendőrséget reáereszti a békés polgárságra és amely szó nélkül tűri a rendőrszoba borzalmait pusztán azért, hogy ez a rendőrség alkalom adtán politikai vészbíróságul a kormány rendelkezésére álljon? Ä budapesti helyi hajózás reformjáról. Irta : Szilágyi Károly íöv. törvhat. bizottsági tag. A rekkenó nyári napok vágyat keltenek bennünket egy jobb, modernebb helyi hajózás után. Szinte csodálatos nemtörődömséggel megy el e mellett a kérdés mellett nemcsak a hivatalos világ, de — a közönség óhaját — megértő sajló is, pedig ez az ügy szerintem elsőrangú városi érdek. Régi igazság, hogy az ember mindig az után vágyik, ami még nincs meg. A meglevő kincset pedig észre sem veszi, így vagyunk mi budapesti magyarok, a mi hatalmas, gyönyörű szép és hasznos Duna folyamunkkal is. Hiszen csak ne szelné át ezt a várost a Duna, micsoda hatalmas csatornázási akciók ostromolnák a polgárok eszét és zsebét. így azonban alig-alig törődünk vele. Természetes, hogy itt van a Duna s ezzel a dolog el is intéztetett. Nem beszélek azonban én most arról, hogy milyen nemtörődömséggel kezeltetett sőt kezeltetik mostanság is pl. a fővárosunkra nézve oly nagyjelentőségű uj Duna-Tisza csatorna ügye; arról sem beszélek, hogy mennyire nem hasznosított eddigelé ennek a nagy folyamnak hatalmas ereje az ipari technikában, hanem csupán a helyi hajózási ügyét veszem ez alkalommal szemügyre. Mi az állapot ma ezen a téren? Fővárosunkban a helyi hajózást, amint tudjuk, az „/. Csász. kir. szab. Dunagöz- hajózási Társáság“ az átkelési forgalmat pedig •a „Budapesti csavargözös átkelési és hajózási részvénytársaság“ bonyolítja le. A helyi hajózás ezidőszerint a legszomorubb stagna- ciót sőt visszafejlődést mutatja. Mert addig, mig ez a mi gyönyörű városunk hatalmas erővel fejlődik minden vonalán és évről-évre újabb és újabb beépített területek, szinte városrészek jelzik ennek a fejlődésnek az útját, addig a helyi hajózás kikötő állomásai egg emberöltő alatt lény égőkben sem nem változtak, sem nem szaporodtak. Helvi hajóink egy állomástól eltekintve, ma is csak ugyanott hötnek ki, mint 30 évvel ezelőtt és azóta kifejlődött hatalmas városrészek (pl. a Margithidtól Újpestig terjedő rész, Margitsziget pesti oldala, Óbuda északi része stb.) ma sincsenek bekapcsolva a helyi hajózási forgalomba. A járatok sűrűsége ugyancsak évtizedek óta nem változott, mert az egyes állomásokat ma is ugy, mint valaha, régen félórai időközökben érintik az egyes hajók, sőt Újpestre csupán óránkint mehet az * utas. Fokozta sebességét az idő haladásával majd minden közlekedési eszközünk, csak a helyi hajók járnak ma is abban a tempóban, mint valaha a gőzhajózás őskorában járhattak. A „D. G. H. T.“ helyi-hajóparkja pedig nem hogy fejlődött volna az idők folyamán, hanem ellenkezőleg: visszafejlődött! Es itt el kell mondanom egy mesébe illő dolgot: Néhány év előtt a társaság ugy látszik megérezte, hogy tennie kell valamit! Az érzést tett követte és a mi vizünkön most is forgalomban levő „Fecske“, „Hattyú“ és „Sólyom" helyi hajók typusán, de erősebb gépekkel BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és iiditőviz ! .. Me grendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
