Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-01 / 13. szám

VII. évfolyam 1912. április 1. 13. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ........... ... .................. 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... ... 5 , Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 A főváros és a politika. Szép és lélekemelő manifesztáció szín­helye volt a főváros legutóbbi közgyűlése. Vúzsonyi Vilmos határozati javaslatban szállott sikra a nemzet alkotmányos jogaiért és az általános választójogért és a közgyűlés le­írhatatlan lelkesedéssel tette magáévá ezt az állásfoglalást. Vúzsonyi szónoki sikere egy­behangzó vélemény szerint felülmúlta mind azt, amit a közgyűlés termében eddig láttunk. Konstatálván ezt a sikert, és magunk is megállapítván, hogy teljesen kiérdemelt volt: nem hallgathatjuk el még sem, hogy a fővá­rosnak a nagy politikába való beavatkozása ezúttal sem volt szerencsés, ami ismét csak igazolta azt az álláspontot, hogy a közgyűlés lehetőleg tartsa távol magát a politizálástól. A főváros szerdán délután odakapcsolta magát ahhoz a politikához, amelyet csütörtökön a kormány elejtett és pénteken a nagy kormány­tábor máris megtagadott. A főváros politikai manifesztációja tehát egy elkésett támogatás volt az akkor már elbukott politika javára, úgy, hogy egy hatalmas beszéd emlékén kivül a főváros manifesztációjából nem maradt meg egyéb, mint az a kevéssé szimpátikus tény, bogy a székesfőváros a maga nagy reputációjával és nimbuszával támogatására sietett egy bukófélben lévő kormánynak, amely máról-holnapra cserben hagyta a fő­város által is helyesnek vallolt politikát és a jogos nemzeti követelményeket. Ezekután tulajdonképpen az volna a konzekvens eljárás, ha a főváros a kormány- válság elintézésével szemben egy ujabbi állásfoglalásával ragaszkodását jelentené ki a kormány által elejtett rezoluciós politiká­hoz, avagy pedig ha szintén azt tenné, amit a nemzeti munkapárt tett: hogy tűzijátékot és hódoló felvonulást rendezne az uralkodó személyének, akinek kedvéért lemond a helyesnek és szükségesnek vélt politikáról. Hogy a főváros ezt, vagy amazt meg fogja-e tenni, nem tudjuk, mert ki tudhatja mit főz­nek ki a nagyfejüek tanácsában ? Mi csak úgy érezzük, hogy a székesfőváros ezúttal bölcs maradt volna, ha a politikáról hallgatott volna. Igaz, hogy egy nagyszerű beszéd alkalma elmaradt volna, de viszont egy hatalmas fiaskótól megóvta volna magát ez a politizáló és rendszerint rosszul politizáló székesfőváros. Nehéz idők. (b.) Nap-nap után riasztó hireket olva­sunk a pénzpiac nehéz helyzetéről, a gazda­sági állapot nyomasztó alakulásáról. Gyors egymásutánban két fővárosi pénzintézet jutott az anyagi romlás szélére és a viszonyok is­merői attól tartanak, hogy a bankbukások sorozata Színák Imre pisztolylövésével még korántsincs lezárva. Azt olvassuk a lapok közgazdasági rovatában, hogy a zálogleveleket nem lehet elhelyezni, sőt hogy ezek a papí­rok a külföldről nagyobb mennyiségben visszaözönlenek, és ezáltal a pénzszükség még súlyosbodik. Természetes, hogy ily kö­rülmények között az épitési hitel is lényeges megszorítást szenved, aminek következménye máris jelentkezik az építkezési tevékenység hirtelen ellankadásával. ns ez az a pont, ahol a nehéz pénzviszonyok bekapcsolódnak a főváros kommunális életének a menetébe. Kétségtelen, hogy az utóbbi két esztendő folyamán beállott nagy építkezés még nem volt képes azt a roppant nagy lakáshiányt teljesen fedezni, amely az évtizedes épitési pangás során támadt és amely a gyakran forradalmi jelleget öltött lakásnyomornak oko­zója volt. Építettek sokat, de még mindig nem eleget, mert az uj lakások nagy része a le­rombolt épületekben volt lakások helyébe épültek; a többprodukció pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy Budapesten ismét nor­mális lakásviszonyokat teremtsen. Egy olyan nagy városban, mint Budapest: a lakáspiac egészséges alakulásához legalább is 4—5000 üres lakásnak kell lennie, mert különben a lakásdrágaság elháríthatatlan. Budapesten pedig az üres lakások száma az ezret is alig éri el, ami határozottan egészségtelen állapot. Ha tehát az építkezési tevékenység most hir­telen véget ért: ez közgazdasági és szociális szempontból egyaránt sajnálatos. Szociális szempontból azért, mert a roppant nagy lakás­drágaság, mely egyenesen lakbéruzsorává fajult, ily viszonyok között egyhamar meg­szűnni nem fog; közgazdasági szempontból pedig azért, mert mint a francia szállóige tartja: „ha az építkezés jól megy — minden jól megy“. És csakugyan: az építkezések csökkenése máris igen érezhetően mutatkozik az építő­iparban. Erre nézve beszédes számokat kö­zöltek mostanában a téglagyártás vissza­fejlődéséről. A budapesti téglagyárak az utolsó két évben 400 millió darab tégla gyártásához rendezték be üzemüket és az elmúlt évben ezt a maximális produkciót el is érték. Ezzel szemben a most folyó évben a főváros területén mindössze 180 millió darab tégla rendeltetett meg és e megren­deléseknek körülbelül a fele máris vissza­vonatott. Ha csak hirtelenül meg nem válto­zik a pénzpiac helyzete — amire azonban alig van kilátás — ellehetünk arra készülve, hogy a téglaszükséglet a múlt évinek még a felét sem fogja elérni és hogy tehát az épít­kezések száma igen nagy visszaesést fog szenvedni. Már pedig az építkezési ipar rossz menetele visszahat a vasiparra, faiparra, a kőszénbányászatra, tehát éppen azokra az iparokra amelyeknek virágzása előfeltétele egy ország közgazdasági boldogulásának. De nemcsak általános közgazdasági szem­pontból válik károssá a pénzpiac mostani nehéz helyzete, hanem ez visszahat egyúttal a főváros financiális állapotára is. Tudjuk, hogy a főváros kölcsönpénzét az elvégzett beruházási munkálatok, valamint az eredeti beruliázó-programmban nem is szerepelt vá­rosi villamos részvényvásárlás és a nagy telektranzakció felemésztették, úgy hogy a székesfővárosnak — ha a beruházási mun­kálatokban szünetet tartani nem akar — csakhamar ismét kölcsönről kell gondoskodnia. Ez pedig a mostani viszonyok között csak­nem lehetetlennek látszik, legalább is oly feltételek mellett, amely méltó a székesfő­város hiteléhez és reputációjához, a közel­jövőben kölcsönhöz jutni nem igen van kilá­tás. A külföldi tőkepiacokat saját szükségletük teljesen igénybe veszi és alig képzelhető, hogy a főváros mostanában méltányos kölcsönhöz tudjon jutni, annál kevésbbé, mert a francia kölcsön feltételei újabb kötvénv-kibocsájlás­nak gátat vetnek. Nem marad tehát más hátra, mint a drága folvószámlakölcsön expedien- sébez folyamodni, ami lényegesen befolyásolja a beruházások és létesítmények financiális mérlegét. A sötét kép dacára nincs ok a csiigge- désre. A főváros alapjában egészséges, pénz­piacunk szilárd és biztos, amit legjobban tanúsít nagy pénzintézeteink egyre javuló üzleteredménye. Az élet, a forgalom és a munka ebben a városban fennakadás nélkül folyik tovább és ha a fejlődésmenete lassubbá vált is egy időre: azért a főváros természetes gyarapodásában fennakadás nem áll be. A sötét felhők mögül jobb idő reménysugara tör elő és sem a mostoha pénzviszonyok, sem a politikai élet ziláltsága a főváros rohamos fellendülését megakasztani nem fogják. RIDIKÜL ÉS FINOM BÖRÄKU gyári árban PÄPEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15. --- 1 Telefon 65—39. -1 1 • ■ ■ ­BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! Megrendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom