Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-15 / 2. szám
о FÜGGETLEN BUDAPEST ennek a milliomos városnak az élelmiszerjkeres- kedelme néhány egyén kezében összpontosul. Hogy azután ez a maffia, az élemiszer- kereskedelemnek ez a fekete-kéz társasága mit müvei velünk, mint zsarol és rabol ki bennünket, szegény fogyasztókat, annak — sajnos — részesei vagyunk minden nap. Odáig jutottunk ezeknek az embereknek a kapzsisága folytán, bogy asztalunkon kezd ismeretlenné lenni a hús és sok főzelékfajta és arra a tapasztalatra kellett ébrednünk, hogy mi tulajdonképpen ezért a néhány emberért dolgozunk, ezért a néhány emberért verejtékezünk és adjuk oda csontunkból a velőt. De hát ez elvégre is a mi élhetetlenségünk, és annak a néhány pénzéhes ember — bár lelketlen és lelkiismeretlen — üzleti élelmességének a jele. De mit szóljunk a hatósághoz? Alit a főváros közélelmezésének legfőbb őreihez, akik tétlenül nézik ezt a zsarolást és akik nem képesek bennünket megvédeni ezeknek az uzsorásoknak a lelketlensége ellen ? A főváros egy külön nagy ügyosztályt tart lenn, amelynek semmi más feladata nincsen, mint ennek a városnak a közélelmezését irányítani, az élelmiszeruzsora ellen cselekedni és üldözni a hamisításokat. Azt kérdjük, mit tett ez az ügyosztály az utóbbi években e téren; azt kérdjük, milyen rendszabályokat léptetett életbe, hogy megakadályozza e város agyonsanyargatott lakosságának kiszipolyozását Alert az a néhány bódé, talán csak nem eredmény és érdem ? Vagy ha az, úgy kiváncsiak lennénk megtudni, mennyivel lett olcsóbb a bódék felállítása óta a marhahús, a borjúhús, mennyivel szállt le az ára a zsírnak, a hüvelyes veteménveknek. Semmivel. Alaradt minden a régiben, csak az történt, hogy rossz szagu birkahúst ehetünk. Úgy tudjuk, hogy a főváros elhatározta, hogy legfeljebb négy millió korona alaptőkével élelmiszer részvénytársaságot alapit. A határozat óta körülbelül két hónap telt el, de nincsen tudomásunk, hogy az illetékes ügyosztály csak a legkisebb előkészületet is tenné ennek a részvénytársaságnak életbeléptetésére. Nincs meg a miniszter jóváhagyása? Ugyan, ugyan ! Hány esetben történt már, hogy az „utólagos jóváhagyás“ reményében vittek keresztül valamit. Ebben a kérdésben elvárhatnék, hogy legalább előkészítő lépéseket tegyenek az „utólagos jóváhagyás“ reményében. Ezzel szemben azonban csak azt látjuk, hogy az ügyosztályban nem történik semmi, ami a mai tarthatatlan állapotokon segíteni volna hivatott. Gondolkodnak ezen, de tettet hiába várunk. Valóban itt volna az ideje, hogy az ügyosztály, amelynek elvégre is olyan vezetője van, aki hosszú évek tapasztalataival rendelkezik ezen a téren és akiből nem hiányzik a tudás sem, tegyen már valamit. Ha már a nép gyomrának korgása nem rázta fel a letargiából, úgy a miniszteri leirat talán végre cselekvésre bírja. Ä hétről. A konfliskocsik rozogák, mondják az j emberek. És ha az emberek mondják, akkor valószínűleg nekik van igazuk. Aminthogy igazuk is van. Sőt megállapíthatjuk, hogy nagyon enyhe szót használnak annak a közlekedési eszköznek a jellemzésére, amelyet általában a „konflis“ neve alatt ismerünk. A valóság az, hogy az egy foga lu bérkocsi Budapesten egy rázós, piszkos, összetákolt láda, amelybe valahogyan még csák be lehet menni, de kijönni alig, mert belülről az ajtó nem nyitható. Nem mintha nem csináltak volna a kocsira uj korában olyan belső eltolói, amelynek mozdítására engedett az ajtó, hanem, mert az évek, illetve évtizedek során ez az eltoló, vagy minek hívják, letörött és a kocsitulajdonos dehogy is csináltatott volna reá újat. Minek is?! A pestieknek igy is jó. Es ebben megint a kocsi tulajdonosának volt igaza. Mert türelmesebb, félszegebb, félénkebb publikumot a pestinél sehol a világon nem találni. Ennek minden jó. Még a Közúti közlekedése is jó . . . De múltak az időkés hosszú vajúdások után megszületett a taxaméter. És ez a kis óraszerkezet amilyen mértékben ártott a kétfogatuaknak, éppen olyan mértékben fellendítette az egyfogatuakat. Ezek az egykor lesajnált, gebéket hajtó emberek álmodni sem merték, hogy egyszer igy fel- virrad nekik. És amióta nekik olyan szépen és olyan állandóan virrad, azóta nekünk, szegény közönségnek folyton alkonyul. Mert a konflis most is rázós, most is piszkos, most í is ebédlőnek használja azt a kocsis, a ló most is gebe, szóval minden a régi, dacára annak, hogy ma egy konflis a rendőrség megfigyelései szerint naponkint átlag 22 i koronát keres. így állván a dolgok, joggal kérdhetjük, nem volna-e a rendőrségnek, í amely ezeket a kocsikat ellenőrzi, kötelessége gondoskodni arról, hogy végre tisztességes kocsiban utazhassunk drága pénzünkért. Nem volna-e ideje rákényszeríteni a kocsisokat arra, hogy jó karban lévő lovakat fogjanak a kocsijuk elé s ne olyanokat, amelyek még virslitölteléknek is rosszak. Alert, hogy is mondja a nóta? . . . mindenféle türelemnek vége szokott lenni. A szeméíkérdés lassan, de biztosan halad azon az utón, hogy szemétkérdés legyen belőle. A város nagy előtanulmányok és hosszas és lelkiismeretes számítgatások után végre olyan megoldást ajánlott, amely teljesen megfelel az igényeknek és amelyet a közgyűlés is megnyugvással elfogadott és akkor egyszerre, az utolsó percben felbukkan gróf Károlyi László és mindenféléket odamondogat, mert nem az ő területét vette ál a főváros. Hogy mennyire alap nélkül valók mindazok az állítások, amelyeket a nemes gróf felebbezésében megkockáztat, arra e helyütt nem sok szót kell vesztegetnünk. Az a polemikus cáfolat, amely a felebbezés hírére napvilágot látott, elég világosan rámutatott a felebbezés adatainak tarthatatlanságára, De hogy mennyire könnyű nálunk minden jó ügyet, ha az véletlenül keresztezi egyesek érdekeit, diszkreditálni, arra mindenesetre jó példa volt az a felebbezés. Mert akadt egy újság, amelynek tudósítója nem átallotta e felebbezéssel kapcsolatban meggyanllsitani az egész sajtót, amiért ez ebben a kérdésben a főváros álláspontjára helyezkedett és nem arra, amelvet ő talán felsőbb parancsra annyi naivitással és oly sokoldalú tájékozatlansággal képviselt. A Gschwindt gyár rövidesen eltűnik mostani helyéről és a József-körut és Üllői ut sarkán, a gyár helyén egy egész; kis városrész fog keletkezni. Hatalmas bérpaloták kerülnek a telektömbre, amelynek parcellázása minden bizonnyal kitűnő üzlet. De hát ez a része a dolognak nem érdekel bennünket. Ami csodálatba tjt, az a középitési bizottságnak az a határozata, amelylyel annak a megengedését javasolja, hogy ott, ahol a telektömb szükebb utcára nyílik, beugrásokat lehessen teremteni. Ez azt jelenti, hogy az építtetők az utca megállapított szabályozási vonalánál néhány méterrel beljebb emelik a faiakat. De nehogy azt méltóztassanak hinni, hogy talán azért, hogy az utca szélesebbé, levegősebbé váljék. Dehogy is! Azért, 'mert ez a néhány méternyi beugrás egy emelettel magasabb ház építését teszi lehetségessé. A városépítési osztály élén Harrer Ferenc dr. tanácsossal küzdött ugyan a beugrások engedélyezése ellen, mert nem volt hajlandó az ilyen trükknek felülni, de hát a bizottság leszavazta. Ugyanaz a bizottság, amely ugyanabban az ülésében két másik „beugrási“ kérelmet kegyetlenül visszautasított, a Gschwindt tömbnél kitűnőnek találta az eszmét. Ebben az ügyben különben még nem hangzott el az utolsó szó és mi hisszük, hogy Gschwindté- kat majd visszaugratják a szabályozási vonalba. Megszűnik a Belváros, kipusztulnak a hires és valamikor rettegett „sasok“ a főváros kormányzatából, ha valóra válik az a terv mely már a legközelebbi községi választásokra Budapestet uj választókerületekre akarja felosztani. Legutóbb még arról volt híradásunk, hogy Budapestet a közigazgatás decentralizációjának és ezáltal az egyes kerületi elöljáróságokra háruló túlságosan felszaporodott munkaanyag megosztásának okából tizennégy közigazgatási kerületre fogják felosztani, ma pedig már, mint komoly tervet tárgyalják illetékes tényezők, hogy Budapestet uj választó- kerületekre osszák fel. Kétségtelen, hogy e tervvel kapcsolatban a külterületeknek egységesítése külön választókerületekké, a választások eredményét a mainál igazságosabbá leheti, mert a kültelki független, a klikkek táborától távol álló polgárság meggyőződését a belső részek szavazatai eddigelé érvényre nem juttathatták. Sokkal fontosabb ennél Ű r ÁLTALÁNOS fflWGARIA biztosító W I—щи HU .....иг • RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Bu dapest, IV.; Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök : Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak ! Modern feltételek ! Kartellen kívül! 5? SZÉN, KOKSZ sö»“ T$A BUDAPEST, V„ EfiZSÉBET-TÉH 5. SZÁM. ÉS {= Telefonszámok: 73-96,73-97,73-98,73-99. Gyár és föüzlet: Budapest, VII-, Szövetség-utcza 3?, Gvűj tőtelepek a székesfőváros minden részében •— Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 5S—45.
