Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-18 / 11. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS L.AP JA. Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre .... ................................ 10 korona. Fé l évre .................................................. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GBZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169 — 38 Polónyi alkonya. Nagyon sokan vannak ebben a városban és az egész országban is, akik roppantul örülnek azon, hogy Polónyi Géza, a magyar közéletnek ez a mindig előtérben állott alakja, egyre jobban kikopik a hatalomból, befolyásból és szereplésből. Hogy sok ellensége van, hogy bukása nagyon sokaknak gyönyörűség, hogy üldözésében kíméletlenek : értjük. Ő sem dolgozott sohasem keztyüs kézzel, kíméletet ellenfeleivel szemben nem ismert. Talán egyenesen ő volt megalapítója annak a speciálisan magyar közéleti harcmodornak, mely a személyek egyéni gyengéit aknázta ki ellenfeleinek buktatására, mely belegázol az emberek legbensőbb ügyeibe: az embervadászat nemtelen sportjának ő volt a megteremtője és most csak az erkölcsi világrend igazságszolgáltatása, ha a vadászból üldözött vad lesz. Az emberi gyengeségek közé tartozik, hogy mindenki örül, amikor a hóhért akasztják/ Mindezek pedig abból az ötletből tolulnak a toliunkra, hogy Polónyi Gézát a városházán már egyáltalán nem akarják végighallgatni és hogy a saját vérei: a Sasok is kiütötték kezéből a vezéri pálcát. Elkövetkezett a perc, amelyben Polónyi, a kommunális élet egykor féltett vezére, a mindenható városatya, a közgyűlés diktátora, aki nélkül a városházán semmi nem ment, akinek vétója nagy kérdéseket dugába döntött, piacetje lehetetlen ügyeket diadalra segitett: hogy ez a Polónyi nem tud magának a közgyűlés termében meghallgatást biztosítani. Ellenségei és ellenfelei, akiknek tábora egész tenger a közgyűlés padsoraiban, céltudatosan, következetesen, szemmelláthatólag megbeszélt terv szerint nem engedik szóhoz jutni és bármennyi a mondanivalója, bármily nagyszerű szónok és erős, kemény legény még öreg napjaira is, Polónyi Géza megszűnt a főváros kommunális éleiében faklor lenni. Senki sem kérdezi meg, senki sem hallgat rá, 6 már nem oszt és nem szoroz Budapesten. Sorsát, igaz, maga idézte elő s a harcos, aki folyton támad, kénytelen eltűrni, ha alul marad. És mégis minden agresszivitása, harcmodorának kíméletlensége, egyéniségének diabolikus hatása, működésének robbantó jellege, gyűlöletének féktelensége és a harcban való irgalmatlansága mellett is, amelyeknek Polónyi ellenségeinek légióit tulajdoníthatja, nem tudunk örülni. Mert nem lehet tagadni, hogy nagy, hatalmas intellektus, erős gyakorlati érzék, sok tapasztalat, tengernyi tudás szorul le vele a kommunális küzdőtérről, és bizonyos, hogy fővárosunk közélete egy erős, nagy egyéniség munkájával lett szegényebbé. Nem vagyunk oly gazdagok intellektuális értékekben, hogy a Polónvi-féle kalibereket pazarló módjára tétlenségre kárhoztathassuk. És valljuk, hogy a városházából való kiszorítása nemcsak a saját maga vesztesége, de kára és vesztesége a városnak is, amelynek fejlődésében, naggyá- válásában az ő kezének is jutott szerep. Legyünk igazságosak és a gyűlölet magasan tornyosuló hullámai közölt is ne veszítsük el teljesen a tárgyilagos bírálat fonalát. És hogy az őszinteségben még tovább menjünk, ki kell mondani, hogy Pölónyit kommunális kivégeztetésében ugyanaz teszi némileg szimpatikussá, ami ellene a nagy gyűlöletet felidézte, hogy t. i. az ő ellenségei ugyanolyan kíméletlenséggel, ugyanazokkal az eszközökkel, mondhatnám polónyiás kegyetlenséggel vetették reá magukat, mint ahogyan 6 cselekedte mindenha. A sok apró törpe, kiknek szavazata csak számit, de sulival nem bir, aki egy-egy nagy, befolyásos vezér árnyékában és kegye folytán került be a közgyűlés termébe, vad kegyetlenséggel veti magát a magános, párt nélkül álló, a maga izoláltságában is nagyszerűen verekedő gyűlölt ellenségre, és valóban nem esztétikai gyönyörűség a kopók seregének vad rohanását látni, rikoltozó csaholását hallani. A Polónyi kiüldözése bármily igazságos lenne is, erkölcsi értékét veszíti és anti- patikussá válik azzal, hogy ismét csak a sok kicsi győzött le egy nagyot. Ne ujjongjunk tehát a győzelmen. Az ellenséget kiüldözhetik, de a kommunális élet ezzel sem lesz gazdagabb. Nem nyereség a fővárosnak az, ha Polónyi Gézát végleg kiszorítják a közgyűlésből. Ezt az igazságot ki kell mondani, ha nem is népszerű ! A főváros pénzügyei. Bizonyos rendszerességgel visszaíérőleg felmerül a lapokban az a hir, hogy a székesfővárosnak elfogyott a pénze, már meg van szorulva, mert elköltötte a francia és angol milliókat és most már igazán nincs egy garasa sem, úgy, hogy megint adósságcsinálásra van utalva. É napokban pláne azt olvashattuk, hogy a szegény tékozló főváros annyira megszorult, hogy zálogházba kell vinnie a tulajdonát képező városi villamosvasúti részvényeit. A fővárosnak ez a rettentő megszorult- sága igazán szivfacsaró, mert végre igazán nem tréfadolog, hogy Budapestnek ekkora anyagi gondokkal kell küzdenie. S a nagy bajt csupán az enyhíti, hogy a péniiyyi kalamilás mese, amelyet vagy rosszakaratú, vagy naiv hirhor- dozók találtak ki az emberek riasztására, minekutána minden egyéb támadási anyaguk a főváros ellen elfogyott. Igaz, senki sem tagadja, hogy a főváros a kölcsönpénzeknek vége felé jár. De ez a tény semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy a főváros a kölcsönpénzeket arra a célra fordította, amelyekre felvette, hogy tehát ezek az összegek programmszerü rendeltetésükre felhasználtattak. Talán azért vette fel a főváros a londoni 50 milliót és a párisi 100 milliót, hogy betegye a takarékpénztárba és többet fizessen érte kamatban, mint amennyit a betétekért kap? Hát takarékbetétgyüjtő intézet e Budapest székesfővárosa, hogy kölcsönbevett pénzekkel, takarékbetétkönyvekből csináljon magának könyvtárat. Persze, hogy elfogytak a kölcsönbevett milliók, mert hiszen az volt a céljuk, hogy elfogyjanak, hogy segítségükkel a főváros építkezzék, iskolát létesítsen, gázgyárat csináljon és más egyéb, részletesen megtervelt beruházásokat alkosson. Ugyan mi hiba van abban, ha a főváros végrehajtja programmszerüen a beruházási programot, melynek minden egyes pontja a közgyűlés által elfogadtatott és a közvélemény állal is helyeseltetett. Ezt a programmot kell megvalósítania a fővárosnak a kölcsönpénzekből, mely kimondottan beruházó kölcsön, előre megállapított részletes programm szerint, melyet épen a felhasznált kölcsönösszegekből fokról-fokra megvalósított a főváros. Ez a beruházási kampány teljesen az előirányzat szerint folyik. Egyetlen egy olyan nagyobb kiadás volt, amely nem szerepelt az eredeti tervekben, t. i. a városi villamos vasút részvényeinek a megvásárlása. Ezzel azonban olyan vagyonértéket szerzett magának a főváros, amely már ma is — az árfolyamemelkedés révén — nyereséget jelent a székesfővárosnak. A fővárosnak ez a részvénybirtoka ma csaknem egymillió koronával ér már többet, mint amennyibe került a városnak. Ez az üzlet tehát minden egyébtől eltekintve már csak ezért is kitűnőnek bizonyult és a főváros pénzügyi helyzetét ez a részvényvásárlás nem ronthatta meg, sőt ellenkezőleg, javította, mert általa a háztartás gazdagodott. Mi történt tehát a székesfővárosnál, amiből a kommunális financiák magántudósai egyszeribe a községi háztartás romlását, a fővárosi gazdálkodás hibás voltát, Budapest pénzügyi helyzetének komollyá válását diagnosztizálják ? Semmi sem történt. Elfogyott a pénz? Jó, elfogyott, de nem a levegőbe szórták, nem veszett el, hanem az előirt munkálatokra váltóRIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAPEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15. ■;■■■= Telefon 65—39. ■ BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! Megrendelhető : A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
