Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-11 / 10. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST 3 megállapítjuk, hogy sógoruk Hartmannak, akinek a sapkaszállitlást ítélte oda a bizottság drágább ajánlata dacára s Ledernmnnról és Hermann Ödönről ehelyütt jegyezzük le, hogy Ehrlich G. Gusztáv parancs-szavára hétrét györnyedve cselekszenek. Lederman- nak, aki ezidószerint Vázsonyi jóvoltából foglal helyet a törvényhatósági bizottságban, háza és üzlete a VII. kerületben van, itt aspirál a jövőben bizottsági tagságra, és erre előre érdemeket akar a klikkvezérnél szerezni, Hermann Ödön pedig nagyon vigyáz arra, hogy a városi szállításainak háborítatlan birtokosa maradhasson. A közszállitási szabályrendelet értelmében, de a főváros anyagi érdekében is a bizottságnak tehát akként kellett volna döntenie, hogy a legolcsóbb ajánlattevőnek adja ki a munkát. A pályázók közül a Szabóiparosok hitel- és termelőszövetkezete állami támogatást élvez, a közterhek alól mentesítve van: szemben a magánvállalkozókkal, aminek természetes következménye az lenne, hogy a szövetkezet ajánlata legyen valamennyi között a legolcsóbb. Hogy ez még sincs igy, annak az a magyarázata, hogy a szövetkezet kezelését a túlságos személyi és igazgatási költségek drágítják és végeredményben az ipar szempontjától teljesen mindegy, akár a szövetkezet igazgatása, akár a magánvállalkozó kezén marad az esetleg megmaradó vállalkozási haszon. A jelen esetben a szövetkezeti tagokra az eredmény teljesen irreleváns, mert a 3 pályázó közül bármelyik nyeri el a szállítást, egy és ugyanazok a kisiparosok végzik a szállítással járó munkál, a fennálló kollektiv árszabályban megállapított munkabér mellett. Minthogy tehát itt kisiparpártolásról beszélni nem lehet, annál kevésbbé, mert nem csupán a jelen esetben érdekelt pályázók, hanem az összesfővárosi egyenruhaszállitóknak ugyanazok a kisiparosok végzik az összes munkát, mostmár csak a főváros érdeke lehet irányadó, mely egyenesen azt követeli, hogy az kapja meg a munkát, akinek ajánlata a legolcsóbb. Kriszháber indítványát sem tesszük tehát magunkévá, hanem azt kívánjuk mi és azt kívánja a közérdek, hogy minden egyes pályázati tétel annak adassék ki, aki abban a legolcsóbb volt. Kortesszolgálatokat közpénzzel jutalmazni nem lehet és nem szabad! Az uj városháza A „Független Budapest“ már régebben megírta, hogy a főváros munkaprogrammját ebben az esztendőben a szabályozási és városrendezési kérdések fogják uralni. Ez a prognozis-legalább eddig teljes mértékben bevált. A Tabán szabályozása után most az Erzsébet sugárút kérdése nyumult előtérbe s az erre vonatkozó előterjesztés e napokban fog nyilvánosságra kerülni. Ezzel az uj sugárúttal kapcsolatban fog — minden valószínűség szerint — az uj központi városházának a kérdése is megoldást nyerni. Az uj városháza kérdése nem uj, legalább nem az, mióta Bárczy István áll az ügyek élén. Polgármesterségének első ideje óta úgyszólván folyvást napirenden volt ez a kérdés, sőt már többféle terv is merült fel a városháza elhelyezésére. Hogy ne említsünk mást, itt volt a Hegedűs-féle terv, amely a mai városháza helyén tervezett egy nagyszabású gyönyörű épületet; és másik, amely az Er- zsébet-teret akarta tönkretenni az uj városháza kedvéért. A legújabb terv a városházát azon az óriás területen kívánja felépíteni, amely a Deák-tértől a Bazilikáig terjed. Monumentális nagy városházát kontemplál ez a terv, amely a Fürdő-utcán át boltív, vagy alagutszerüen óhajtja megoldani a kérdést. A terv az első pillanatra igen tetszetős. Tessék csak elképzelni egy városházát, amely Deák-tértől a Bazilikáig húzódik, amelynek helyén tehát ma körülbelül hét-nyolc nagy bérkaszárnya áll. Ennek a tervnek azonban nagy hibája az, hogy rengeteg pénzbe kerül. És ebben a meggyőződésünkben nem ingat meg az az állítás, illetve feltevés sem, — mert egyébnek nem mondható, — hogy a szükséges telkek ára bő fedezetei nyer a majd a mai központi városháza telkének értékesítéséből. Igaz, a központi városháza telektömbje egyike a legszebb és legértékesebb telektömböknek e város területén, de annyit a mi véleményünk szerint még sem fog hozni, amennyit a fenti terület megszerzése igényel. Úgy tudjuk, hogy a kormány az uj városháza építésére négy millió korona hozzájárulást helyezett kilátásba. Semmi kétségünk sincsen az iránt, hogy bármilyen kormány jöjjön is, egyik sem fog elzárkózni a hozzájárulás elől, mert hiszen országos érdek is, hogy a székesfővárosnak olyan székháza legyen, amely méltó nemcsak a főváros világvárosi jellegéhez, hanem az ország fővárosához is. Egyszóval, ha már a kormány ilyen tekintélyes összeggel járulna hozzá az uj városháza építéséhez, talán mégis jobb volna olyan megoldást keresni, amely lehetségessé tenné, hogy a mai városháza helyén épüljön az uj városháza is. Ez a megoldás olcsóbb is? de meg van olyan szép is, hasznos is, mint bármely más, mert ezzel a megoldással azt is el lehetne érni, hogy a Belváros felé újabb közlekedési eret nyitnának meg, emelyre pedig égető szükség van. A hétről. Ä vámpolitika, Becs és Budapest. A nagy drágaság mindenfelé a kommunális feladatok sorába utalta az élelmiszerek drágaságának a kérdését. Budapesten már a hatóság is elismerte annak a szükségességét, hogy az élelmiszerek olcsóbbá tétele érdekében a székesfővárosnak cselekednie kell. A husdrágasággal kapcsolatban a mi kommunális intéző köreink is rájöttek arra, hogy a vámpolitika és a közélelmezés között igen szoros kapcsolat van és abban a felterjesztésben, amelyet a főváros a kormányhoz az élelmiszer-drágaság ügyében felterjesztett, ott szerepelt a balkán-szei ződések kérdése is és főleg a szerbiai husbehozatal. Ekként kapcsolódott bele a nagyvárosok kommunális politikájába a vámpolitika, amely annakelőtte kizárólag az államférfiak és a parlamentek domíniuma volt. A községi képviselet terme mind gyakrabban lesz szinterévé alapos köz- gazdasági és vámpolitikai vitáknak és ma már mindenki tudja, hogy a városi hatóság az állam vámpolitikájával szemben hasztalan fárad és dolgozik a megélhetés olcsóbbá tételén. Bécsben is kialakult már ez a tudat és ott a legnagyobb energiával iparkodik a község befolyást nyerni a kormány vámpolitikájára. Legutóbb a községtanács e célból egy külön bizottságot küldött ki, melynek feladatává tétetett, hogy tanulmányozza a város lakosságát érdeklő vonatkozásait az 1917-ben megújítandó kereskedelmi szerződéseknek. Bécs városa el van tehát arra határozva, hogy a majdan meginduló vám- politikai tárgyalásokon a maga kommunális érdekeit a leghathalósabban képviselje a kormánynál. Talán ez esetben kivételesen üdvös volna a bécsi példát nálunk is követni, már csak azért is, mert hiszen bizonyos, hogy Bécs ezúttal is a mi bőrünkre akar magának előnyöket kivasalni. A Tavaszi Vásár, mely a jövő hóban nyílik meg, teljesen beékelődött már a magyar ipar és kereskedelem szervezetébe és évről- évre nagyobb és tekintélyesebb eredményeket produkál. A székesfőváros ez üdvös köz- gazdasági intézménynek szubvenciót nyújt, amelyet most emel fel majd a közgyűlés a tanács és a pénzügyi bizottság javaslata alapján 4000 koronáról 10000 koronára. Tekintettel a Tavaszi Vásár idegenforgalmi és gazdasági jelentőségére, a főváros részéről való segélyezése teljesen indokolt. A nagy külföldi empóriumok kereskedelmi jelentőségüket többnyire az ilyen időszaki vásároknak köszönhetik és Budapest kereskedelme és ipara is nagy hasznát látja ennek az intézménynek, mert a vidéki kereskedők megszokják, hogy áruszükségletüket e vásár alkalmával fedezzék a magyar fővárosban, ahelyett, hogy e célból az osztrák ipart vegyék igénybe. A személyes érintkezés, a mintakiállitások megtekintése, az uj árukkal való megismerkedés egyre újabb összeköttetések létesítésének útját egyengeti és a Tavaszi Vásár hatalmas növekedése igazolja, hogy ez az intézmény jó kezekbe van letéve. Kőbányán bizonyára nagy az öröm és vigasság. Végre tehát mégis feloldják potom 450.000 koronáért a sertésszállástelkeket terhelő korlátozást és szabad teret engednek a telekspekulációnak. De hát az ügyben még nem hangzott el az utolsó szó és mi csöppet sem csodálkoznánk, ha a szerdai közgyűlés elvetné a tanács javaslatát, amely meg nem érdemelt, semmivel sem indokolt és — ezt különösen hangsúlyozzuk — nagy értéket képviselő ajándékhoz juttatná a szállástelkek tulajdonosait. Arról nem is szólunk, hogy a főváros majd egyszer keservesen meg fogja bánni, hogy a területet szabaddá tette anélkül, hogy előzőleg annak végleges szabályozási tervét elkészíttette volna. Ez még igen sok konfliktust fog felidézni. Mi most csak illusztrálni akarjuk, hogy mekkora az az ajándék, amelyhez a „szegény“ és „nyomorgó“ telektulajdonosok, akiknek legnagyobb része igen gazdag ember, jutnak. Nevekkel fogunk szolgálni. Rauchbauer, akiknek telkei az értékesebbek közül valók, százötven koronát kér négyszögölenkint a telkéért, mig egy Ludwigh nevezetű ember, akinek a trágyagyár felé fekszenek a telkei, hatvanat. Minden kommentár nélkül egyszerűen csak felvetjük a kérdést: hihető-e, hogy az államvasutak csak harminc Rl DiKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PÄPEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító bö’rárugyártónál, Budapest, VIII., Rákőczl-ut 11 és 15. 1 eleien 65-39. ------------
