Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-26 / 8. szám
VII. évfolyam 8. szám. 1912. február 26. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATAL OS LAPJA. Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre .......... ........................- 10 korona. Fé l évre ... ... ... .......................... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Budapest — tőkepiac. Az ország fővárosa már régtől fogva középpontja a nemzet gazdasági életének, a kereskedelemnek, iparnak, a hiteléletnek. Ez a centrális jelentősége Budapestnek az évek folyamán egyre nőtt, és ma már odáig fejlődött, hogy fővárosunk emporium jellege az országban époly kétségtelen és szembeszökő, mint akár Párisé Franciaországban, vagy Londoné Angliában. Újabb időben a fővárosnak pénzügyi szempontból való jelentősége is igen nagy mértékben kidomborodik. A hitelélet terén nálunk egészen a legutóbbi időkig nagyfokú decentralizáció uralkodott. A vidéknek igen sok nagy, szolid takarékpénztára van, amelyeknek összessége a nemzetvagyon túlnyomó részét kezelte. A főváros nagy pénzintézetéinél a nemzeti takaréktőkének csak kisebb része volt elhelyezve és a-kölcsönüzlet összeségéből a vidéki intézetekre a legutóbbi évekig a nagyobb kontingens esett. A jelzáloghitel, a váltó — a kölcsönnek hazánkban e legelterjedtebb két formája — a vidék pénzintézeteinél is megfelelő kielégítést nyert és a helyi tőke elegendőnek bizonyult számos országrész hiteligényeinek kielégítésére. Most ebben is lényeges átalakulás állott be. A főváros hatalmasan fejlődő nagy pénzintézetei egyre jobban felszívják a nemzet- vagyont. A folytonos tőkeszaporitások révén olyan nagy bankok alakulnak ki Budapesten, amelyek úgy saját tőkéiknél, valamint az általuk kezelt idegen vagyonnál fogva központi gyüjtőmedencéi lettek a nemzeti tőkének. Hat budapesti nagy intézet : a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank, az Egyesült Budapest Fővárosi Takarékpénztár és az Országos Központi Takarékpénztár az ország összes takarék-betéteinek több mint egy harmada felett rendelkezik. Ugyanezek az intézetek legalább egy harmadrészét látják el az ország váltókölcsön- szükségletének és a visszleszámitolás révén tőkével alimentálják az ország legtávolabb fekvő vidékeit. Pénzügyi szempontból tehát a főváros domináló szerepe ma már kétségtelen, és ennek roppant nagy horderejét Budapest jövőjére és fejlődésére nézve félreismerni lehetetlen. A nemzeti tőke egvre nagyobb tömegekben özönlik a központi gyűjtőcsatornákba, és ennek a tőkének gyümölcsöző kezelése iparoknak ád éltet, táplálja a kereskedelmet, ébreszti a vállalkozási szellemet, alimentálja az építkezést és mindezek folytán keresetet és munkát ád sok százezer embernek. Budapest pénzügyileg is az ország szive lett, innen intézik és vezetik az ország egész hi télé leiét, a főváros igazi gazdasági gócpont, amelynek fellendülése és boldogulása fokmérője az egész ország gazdasági felvirágzásának. A nagyvárosi létnek egyik alapfeltételét szerezte meg magának a főváros azzal, hogy pénzügyileg is leghatalmasabb faktorrá küzdötte fel magát az országban. Gyáripar, nagykereskedelem, nagytőke jelenléte a fővárost empóriummá avatja, melynek szolgáltatási képessége az államfinanciák szempontjából is elsőrendű fontosságú. Pedig, ha az utóbbi évek eseményeit nézzük, lehetetlen észre nem venni, hogy az országos politika bizonyos ellenszenvvel nézte a fővárosnak ezt a nagy fellendülését és egészen bizonyos, hogy a nagy fejlődés előidézésében az államhatalomnak az utóbbi időkben igen csekély része volt. A törvényhozásban leplezetlen ellenszenv nyilatkozott meg Budapesttel szemben, valahányszor csak arról volt szó, hogy valami nagyot, hasznosat alkosson a székesfőváros; a kormány mindig odaállott kerékkötőnek, a főváros nagy kezdeményezéseit a minisztériumokban következetesen hátráltatják, a felterjesztett határozatokat hevertetik, a minthogy például a községi takarékpénztár alapszabályai már két esztendő óta nem nyernek elintézést. A mi Budapest lett, a mi haladás az utolsó lusz- trumban mutatkozott, azt nem az országos politika és a kormány támogatásának köszönheti, hanem ezek ellenére küzdötte ki magának. És honnan Budapestnek ez a hatalmas fejlődésképessége, mely az ellenséges hatalmakkal szemben is megnyilatkozott. A természet erőivel szembehelyezkedni hiábavaló, a gazdasági evolúció, a nagy szervek növekedése pillanatnyilag talán késleltethető, de végleg feltartóztatni nem lehet. Ha Budapestnek tőkepiaccá való kialakulását nézzük, fel kell ismernünk, hogy sem törvényhozási intézkedések, sem az állam és kormány politikája ezt a fejlődést nem mozdították elő, hanem egyesegyedül a gazdasági élet vastörvényei okozták. A tőkeszaporodás törvénye, hogy mind újabb és újabb tőkék járulnak a már meglévő nagy tőkéhez, és és ez a tény az, mely a nagybankok rendszeréhez vezetett világszerte. Nálunk is minden decentralizáló és partikuláris törekvés mellett, mely a pénz- és hitelélet terén mutatkozott, be kellett állania ennek a fejlődésnek. És mert az ország centruma a közgazdaság tekintetében is Budapest, ahová a gazdasági termelés és értékesítés szálai összefutnak, csak természetes, hogy a tőke is ide özönlik, ahol a kedvező gyümölcsözésre legkedvezőbb miliő és legtöbb a lehetőség.. Ha az állam nem akar szembehelyezkedni a természetes fejlődésnek ezzel a vaserejü törvényével, úgy politikájában szakítania kell a féltékenység és jelszavak által sugalt szükkeblüséggel, amely mindig szembeállítja az ország fővárosát a vidékkel. Hiába próbálják például Budapestnek, mint forgalmi csomópontnak kikapcsolását az uj zónatarifában : ezzel a főváros jelentőségét leszorítani a vidék javára nem lehet. Azért a kereskedelem, forgalom és vállalkozás középpontjának Budapest megmarad, mert a közgazdaságban a modern kapitalisztikus termelési rend mellett a nagyüzem dominál, és bármennyire iparkodjanak is a vidéki lokális érdekeket szembehelyezni a főváros igényeivel és szempontjaival: Budapest minden ellenséges politikával szemben kiküzdi a maga érvényesülését. Sokkal nagyobb erők működnek és dolgoznak ez irányban, semhogy a természetes fejlődést feltartóztatni lehetséges legyen. Budapest az ország első tőkepiacává lön, és a pénz tudvalevőleg oly hatalom, amely mindent legyűr. Örüljünk neki, hogy végre van magyar tőke, melynek a pénz minden kozmopolitizmusa mellett is kell, hogy magyar érzése is legyen. És van is. Mindenesetre inkább van, mint annak a régebbi tőkének, amely csak idegen, főleg osztrák segítséggel tudta az ország hiteligényeit szolgálni. A nemzeti tőke nagy gyüjtőmedencéi, a budapesti nagy bankok ma már nem szorulnak az idegen mankókra. A maguk lábán járnak, r T~> /ЛТЛ O ^7 ITT a természetes szénsavdus ásványvizek királya! l3\ /I\ Ё Elsőrendű gyógy- és üditőviz! ^======= Megrendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
