Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-12 / 6. szám
1912. február 12. (>. szám. VII. évfolyam Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS L.APJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... _ _ — ... ... 10 korona. Fé l évre ... ............................. ... 5 Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—58 A felekezetek segélyezése. A főváros pénzügyi bizottságában legutóbb egy kis kulturvita kerekedett, melyhez alkalmat a hitoktatók fizetésrendezésének kérdése szolgáltatott. A tanács e célra 14.000 korona többlet megszavazását kérte és ez inditványnyal szemben Vázsonyi Vilmos javaslatára a bizottság- úgy határozott, hogy az ösz- szes felekezeti segélyek revízió alá vonassanak. A diszkusszió során kidomborodott az az álláspont, hogy a főváros a íelekezetek segélyezése terén túlságosan bőkezű és ezzel a munificenciával szemben nem biztosít magának semmiféle ingerenciát a hitoktatásra, holott pedig a tanítás ügyére egyébként teljes befolyást gyakorol. Nem szándékozunk e helyütt annak az egyházjogi kontroverziának a megvitatásába belemenni, vájjon a római katholikus hitoktatást csakis lelkészek végezhetik-e, avagy csak tanítók. E tekintetben a vélemények a főváros illetékes tényezői között is megoszlanak, mert amíg Festetlek tanácsnok nézete szerint a hitoktatást akár másvallásu községi tanítók is elláthatják, addig Déri tanácsnok úgy vélekedik, hogy a törvény értelmében a felekezeteknek kell a hitoktatást ellátniok. Ezt a vitát döntsék el maguk között a felekezetek. De viszont a főváros le nem mondhat arról a jogáról, hogy az oktatásnak — már amennyiben annak költségeit ő viseli — irányításába befolyjon. A székesfőváros amúgy is túlságosan nagyrészét vállalta magára a közoktatásügynek és e téren oly feladatokat lát el, amely a dolog természete szerint nem a íővárost illeti meg. A középfokú oktatást, valamint a felsőfokú tanitást nálunk részben a főváros látja el, holott ez mindenütt állami feladatnak tekintetik. Épen ez a bőkezűsége a fővárosnak, amellyel az iskolaügyi kiadások terén pazarlással határos bőkezűséget tanúsít, egyik oka a tőváros büdzséje nagyarányú megnövekedésének és a főváros háztartásának egyensúlyát az iskolaügyi kiadások tultengése nagyban veszélyezteti. Elsősorban a pénzügyi tekintet javasolja tehát, hogy az iskolaügyi kiadások terén nagyobb mérséklettel és takarékossággal dolgozzék a íőváros. Valóban elérkeztünk az áldozatkészség- legszélsőbb határához s ezen tűim enni igen nagy financiális hiba volna. Már ebből a szempontból is ellenezni kell azt, hogy a felekezeti jellegű hitoktatás céljaira a főváros újabb terheket vegyen a vállára. Érdemben vizsgálva pedig a felekezetek segélyezésének a kérdését, egy óriási falzummal találkozunk e segélyek megindokolásában. Azt mondja a közkeletű felfogás, hogy a segélyezés a felekezeti béke záloga és ára. Hát szépen köszönjük az olyan felekezeti békét, amely azon alapul, hogy az egyes felekezetekhez tartozó városatyák belenyugosznak az összesség megterhelésébe a többi felekezet javára! Ez a felfogás annyit jelent, hogy az izraeliták és protestánsok megvásárolják a maguk békéjét a katholikus egyháztól a főváros pénzén és viszont, hogy a katholikusoknak a maguk igényeinek érvényesülését meg kell vásárolniok az izraelitáktól és protestánsoktól, megint csak a főváros pénzén. Ez egy olyan felekezeti béke, amely nyitott tenyérrel várja az adományt és ha ez elmarad, ökölbe szorul és fenye- getődzni kezd. A főváros zsebén való e megbékülése a felekezeteknek hazug és inmorális és ha a felekezetek közötti jóviszonynak egyedül ez a kommunális pumpolási lehetőség az alapja, úgy köszönjük szépen az ilyen békességes megférést! Másik oldala a kérdésnek a főváros felügyeleti joga. Magától értetődő és természetes alapelv, hogy az ískolaten- tartónak legyen beleszólási joga az oktatás ügyébe még akkor is, ha bármely speciális oknál fogva olyan oktatás íorog szóban, amely külön szempontok szerint igazodik. Már egymagában az is abszurdum, hogy a község iskoláiban bármely olyan oktatás folyjék, amelynek irányítását nem a főváros, mint közoktatásügyi hatóság intézi. A vallásoktatás tantervét, órarendjét és belső ügyeit a felekezetek döntik el és ezzel a kommunális iskolában a főváros mellett egy idegen tényező nyer befolyást. Mily joggal történik a felekezeteknek ez a betörése a község pénzén fentartott iskolákba? Jogcím erre nincs. A főváros egyszerűen tűri a dolog kényes voltánál fogva ezt a behatolást. A tetejébe pedig még viseli is az idegen beavatkozás költségeit és ez az a pont, ahol az abszurdum kezdődik. Vagy megengedik a felekezeteknek, hogy a hitoktatás a a község iskoláiban is nekik fentartott privilégiumuk legyen, de akkor a felekezetek e külön gusztusnak költségeit viseljék maguk, vagy pedig a hitoktatás költségeit is viselje a város, de akkor ő legyen az ur is a maga portáján. Am az olyan abszurd állapotot, hogy a főváros csak fizessen, diktálni pedig a megfizetett vendég: a felekezet diktáljon, sehol a világon rendezett jogállamban nincsen. A teendő tehát egészen világos. A főváros a maga hozzájárulása és segélyezése fejében biztosítson magának szigorúan megállcipitott hatáskört a hitoktatásba, bármilyen felekezetű legyen is. E felügyeleti jog, e beleszólás és intézBORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! Megrendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Szabadság-tér 10.
