Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-05 / 5. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST 1895-ben beköszöntött a katasztrófa. Sertésvész lépett fel, amely a kőbányai sertéspiacot alapjaiban támadta meg és olyan sebet ejtett rajta, amelyet azóta kiheverni nem tudott. 1895 óta átszállások, amelyek eddig- elé szinte szűknek bizonyultak a sertésanyag befogadására, úgyszólván teljesen üresen állanak. Közbevetóleg itt megjegyezzük, hogy 1895 óta a telkek értéke a fővárosban általában óriási mértékben emelkedett, hiszen a város rohamos és főleg külterjes fejlődése ezt természetszerűleg maga után is vonta. A szállástelkek vidékén is nagyon felszökött a telekérték és a szállástulajdonosok csakhamar azt vették észre, hogy az 6 telkeik üresen állanak, pedig körülöttük minden beépül, és a telkek ára gyönyörűen szökik fölfelé. Nosza, megindult a nagy sürgés-forgás, a protektor-keresés, a sirás, a panaszkodás, az elkeseredés a piac elvesztén, csak nem jutott az eszükbe, hogy a telekkönyvi korlátozás törléséért, a fővárosnak ellenszolgáltatással tartoznak. A szállástulajdonosok a fővároshoz fordultak és azt kérték, hogy miután a piac jelentősége teljesen megszűnt, a főváros a telkeikre nehezedő korlátozást már most oldja fel, mert hiszen ők a telkeket annak idején teljes értékükben megfizették. A szálíástelkek ma legalább 20—40 koronát érnek négyszögölenként, vagyis a főváros több milliós ajándékot adna ezzel a telektulajdonosoknak, ha a korlátozást minden ellenérték nélkül töröltetné. Sőt még úgy is milliókat ajándékoz, ha a tulajdonosok a mostani előterjesztés értelmében az időközben beállott értékemelkedés 1Г035 százalékával -— kerekszámban 380.000 koronával fizetik meg a korlátozás törlését. Azoknak, akik a megoldásnak ezt a módját ellenzik és sokan vannak olyanok — azt mondják, hogy hiszen a főváros azóta bőven kamatoztatta a telkekért kapott összeget és igy nem fizet rá az üzletre, igen ám, de akkor ne tessék megfeledkezni arról sem, hogy a szállástulajdonosok viszont használták a telkeket és azok ára bizonyára nekik sem hozott rossz kamatot. Ne ámítsuk hát egymást. Mondjuk meg nyíltan és őszintén, hogy ez az üzlet a fővárosra nézve rossz és hátrányos. E tárgy körül már sok szellemi munka, sok okos gondolat és eszme vált semmivé. Ennek a kérdésnek egyetlen helyes megoldása az, hogy a telkeket a város váltsa magához és ' a város váll j ék részesévé annak a nagy előnynek és értéknek, amely a telkek áremelkedésében rejlik. A város tanácsa hosszas és beható vita után magáévá tette ugyan az ügyosztályi előterjesztést, de úgy tudjuk a tanácsban is elhangzott egy hosszabb beszéd, amelv a javasolt megoldást aggályosnak és a főváros érdekeinek meg nem felelőnek mondotta. Mi a magunk részéről annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a főváros törvény- hatósága arra az álláspontra fog helyezkedni, amely a város érdekeinek legjobban megfelel és amely nem lehet más, mint a szállástelkeknek a város által leendő megváltása. A nyílt piacok. A nvilt piacok ügyével e helyütt is kell foglalkoznunk. Budapestnek, mint más nagyvárosnak, szintén vannak úgynevezett nyílt élelmiszer- piacai, amelyeken rendszerint a szegényebb néposztály szerzi be a konyhára valót. Ezeken a piacokon az élei miszerek valami vei olcsóbbak, mint a iedett vásárokon, köznyelven: a vásár- csarnokokban, de ezzel szemben a nyílt piaci áruk nemcsak silányabbak, de rosszabbak és tisztátalanok is. De ez nem újság, és nem is lep meg senkit. Sőt talán inkább a megfordi- tottja lepne meg. Mert lássuk csak, hogyan kerül az áru minden hatósági ellenőrzés és szigorúság dacára, erre a piacra? Az árusítók, akik többnyire szegényebb emberek és minden vagyonuk az a néhány koszorú hagyma, kalarábé, káposztafej, s mi egyéb, amit a vásáron kínálnak; áruikat rendszerint vagy szabadon álló asztalkán, egy olyan nagy Ernyő alatt árusítják, a'melyet a pesti közönség a gesztenyesütők révén igen jól ismer. Arról, hogy a nap folyamán minden korom, ami a piac levegőjében röpköd és minden por, amit a kocsik felvernek az árukra száll, arról nem is akarunk beszélni. De hogy hová kerülnek ezek az élelmiszerek éjszakára, amikorra ezeket az árukat eltakarítják, arról már érdemes egyet és mást feljegyezni. Amint már említettük, a piaci árusok szegény emberek, akiknek nincsen pénzük arra, hogy raktárt tartsanak, ahová áruikat éjszakára elhelyezzék. Kénytelenek tehát az este összepakkolt árukat vagy a lakásukra szállítani, vagy valamely piszkos, bűzös pincében elhelyezni. A lakás persze nem nagy. Ha külön szobája és külön konyhája van, úgy már igazán elsőrangú; legtöbbnyire azonban a konyha a szobában és megfordítva a szoba a konyhában van, vagy hogy minden szójáték nélkül mondjuk meg az igazat, az egész lakás egyetlen lakosztályból áll, ami konyha is, szoba is, előszoba is, raktár is és minden egyéb. Szóval idekerülnek a piacról az élelmiszerek, amelyeket — hiszen mást tenni sem lehet — az ágy alá gyömöszölnek, az asztalra felraknak, vagy, ha a kis poront}' már kinőtt a gyékényből font kocsikából, abba tömik bele. Vagyis az élelmiszer és hüvelyes vetemények, hogy úgy fejezzük ki magunkat, lakótársaivá lesznek az árusító családjának. Persze ebből egyiknek sincsen semmi haszna. Mert az áruk szaga megrontja a levegőt, és a különben is fülledt szobalevegő, az áruk frisseséire és tisztaságára van káros befolyással. A másik expediens, a pincében való lerakása az áruknak, még ennél is rosszabb, mert ezeken a helyeken az is megesik, hogy az összegyülemlett zöldségetegyszerüen fekvőhelynek használják fel azok szerencsétlenek, akiknek a sors nem juttatott jobb lakást egy bűzös pinceodunál. Ilyen körülmények között kerül azután az élelmiszer másnap a piacra, ahol a mit sem sejtő emberek megvásárolják. Már most azt kérdezzük, nem volna-e időszerű, sőt parancsolóan szükséges, hogy a nyílt piacok ügyét egyöntetűen és végérvényesen rendezzék. Mert ez az állapot továbbra fenn nem maradhat. Nézetünk szerint valami módon, talán árubódék felállításával, uniformirozni kellene a nyílt piacokat. Oly bódékat kellene felállítani, amelyek lecsukhatok, s amelyekben az áru állandóan megmaradhat. Ezzel azután egyszerre megszűnne a nyílt piacok sokat felpanaszolt tisztátalansága is. ' ÁLTALÁNOS nUDűMB/A Biztosító # Ti ...........i..... i....un§ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Bu dapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modernfeltételek! Kartellen kivül ! A hétről. A Margitsziget sorsát most pecsételi roe8 egyrészt a Közmunkák tanácsa, másrészt az a francia pénzcsoport, amely a szigetet hosszu-hosszu időre birtokába veszi. Úgy látszik megint éleire kapott az a szépnek látszó, de alapjában erkölcstelen terv, melynek megvalósítását az elmúlt nyáron sikerült megakadályoznunk és amely egyszerűen azt célozza,^ hogy a Margitszigetből a Magyar Monte-Carlo létesüljön. Hiszen ne higyjen bennünket senki sem annyira naivnak, mintha a Margitsziget világfürdővé való fejlesztésének és közel húsz millió koronányi uj beruházásoknak jelentőségét a főváros fejlődése szempontjából értékelni nem tudnók. Igenis, teljes tudatában annak, hogy a Margitsziget a francia konzorcium sok milliós beruházásaival hamarosan világfürdővé lesz és ez idegenforgalmi szempontból a fővárosra kiszámíthatatlan előnyöket rejt magában: mégis tiltakozunk a közerkölcs nevében, hogy a Közmunkatanács akár tudva, akár csak hallgatólag is megengedje, hogy a Margitszigeten játékbarlang létesittessék. Amikor az elmúlt esztendőben ez a terv először felmerült, a cáfolatok egész özönével és hangos tiltakozásokkal fordultak ellenünk azok, akik most ezt az ügyletet nyélbe ütik. Egy képviselőházi interpelláció kapcsán még a miniszterelnököt is megszólaltatták, aki a képviselőház ülésén jelentette ki, hogy játékbarlang létesítését a szigeten soha, semmiféle körülmények között megengedni nem fogja. Attól tartunk, hogv a Közmunkatanács dezavuálni fogja a miniszter- elnököt. \ igyázzon hát a miniszterelnök — aki elnöke a Közmunkák Tanácsának — hogy érvényt is szerezzen annak a felfogásnak, melynek már egyszer — nem is olyan régen — határozott módon kifejezést is adott. f Pffv Wcerlöl* által biztosan meg- fog győződni,^ I WJJJf ludUltvt hogy legjobb a szabályozható i I nyakböségü férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén j Budapest, Muzeum-körut 15. I A tanítói választásokra végre mégis rákerül a sor. Nem ugyan olyan rövid időn belül, amint ezt egyesek szeretnék, de — ugv hisszük -—- legkésőbb júniusban mégis választani fog a tanács. A dolgok természetében rejlik, hogy előbb ez aligha lesz lehetséges. Ha ugyanis a közgyűlés már megszavazta az uj állások szervezését, a határozat kormányhatósági jóváhagyásra szorul. Ha ez leérkezik — és az a kérdés, mikor érkezik ■— akkor a tanács kiírja a pályázatot, azután az ügyosztály megejti, a hármas jelölést, amelyet a közoktatási bizottság letárgyal. Ennek a javaslatával kerül végre az ügy a tanács elé, amelyik azután kitűzi a választás idejét. A leggyorsabb eljárás mellett sem valószínű, hogy a választás júniusnál előbb megejthető legyen. A fontos elvégre is az, hogy meglesz. De már ez alkalommal is hangsúlyozzuk, hogy végre „tiszta“ választást szeretnénk látni. Azt szeretnők, hogy a tanács se jobbra, se balra nem tekintve, semmiféle protekciónak nem engedve, azokat válassza meg a megürült állásokra, akik eddigi működésűkkel, rátermettségükkel arra rászolgáltak. A fővárosi tanítói állás ne legyen a jövőben protekciósok menedékhelye. Ennek a rendszernek igazán meg kellene már szűnnie. RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAPEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító bőrárugyártónál, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15 j - Telefon 65 —39. Jí SZÉN, KOKSZ ШSALAMON JAKAB e$T SA BUDAPEST, V„ ERZSÉBET-IÉR 5. SZÁM. Telefon számok: 73-96,73-97,73-98,73-99. Я FEST,TISZTÍTS Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es tóüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37, Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telelőn 5S—45.
