Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-24 / 25. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST Tultengő bürokratizmus. Régi panasz, hogy a fővárosnál túlságosan bürokratikus gazdálkodás folyik. Bizonyára nem ok nélkül él a közönség képzeletében az a hit, hogy nincsen nagyobb csapás, mint a főváros hivatalaiban valaminek az elintézéséi bevárni. Ügyosztálvról- ügyosztályra, hivatalszobáról-hivatalszobára kell bolyongania a kifáradt pesti embernek, ha valamely dolga akad a városházán. Minden ügyet többször iktatnak, számtalanszor nyilvántartanak, egy-egy aktának tudj isten hány referense van, és mindegyik külön- külőn munkát végez, amig az ügydarab kezéből kikerül. Ezért gyökeresedett meg a közvéleményben az a felfogás, hogy a főváros a legfélelmetesebb bürokráciának a melegágya. Számos örvendetes jelből az utóbbi időben arra lehetett következtetni, hogy ebbe s a sajnálatos állapotban most már javulás fog bekövetkezni. A főváros hivatalaiban mintha élénkebb tempóban kezdtek volna dolgozni, mintha tekintettel lettek volna arra, hogy az ügyes-bajos közönség nem vesztegetheti drága idejét a hivatalos szobákban. A hosszadalmas közigazgatási procedura egyszerűsítése vezethetett volna csak erre az üdvös eredményre. A kevesebb, kisebb procedura következménye a józan ész szerint az lenne,hogy a főváros végre szakit a folytonos személyzetszaporitásnak azzal a politikájával, amely a személyi kiadások összegét évről-évre rengetegül meg- duzzasztotta. Végre is indokolt dolog, ha folvton létesülő uj iskolákba uj tanszemélyzetet választanak, aminthogy a főváros tulajdonába átmenő üzemek személyzete a fővárosi alkalmazottak létszámát szaporítja. De az már egyáltalán nem természetes, hogy a kezelési-, a számviteli-, pénzügyi- és egyéb kisegítő szakmákban rengeteg személyzet- szaporítással kell találkoznunk és a tanács egyre ujabb és újabb állások rendszeresítésével áll elő. Ha az ügyforgalom a város természetes fejlődésével megnövekszik, úgy ebből nem az következik, hogy már most minden bizonyos számú uj aktának elintézésére uj tisztviselő alkalmaztassák. Az ügyvitel egyszerűsítésével, modernizálásával és — mondjuk ki egészen őszintén — a munkaerők okszerűbb és megfelelői)!) kihasználásával el lehetne kerülni ezt az örökös személyzetszaporitást. A főváros személyzeti állománya akkora, hogy azzal sokkalta nagyobb ügyforgalmat rendesen és gyorsan le lehet bonyolítani. Csakhogy persze szaki tani kellene az eddigi bürokratikus módszerrel, meg kellene szüntetni a sok felesleges instanciát: aminek még az a haszna is meg volna, hogy minden egyes intézkedésnek meg volna a felelős gazdája, holott ma a felelősség a sok kéz között megoszlik. A legújabban tervbe vett állásszaporilás ötletéből tolulnak ezek a megjegyzések a toliunk alá. Amikor a főváros minden téren örvendetes módon modernizálódik, amikor a régi copfot dicséretes módon itt is, ott is lenyesegelik : a bürokráciának ez a tultengése fővárosunknál valóságos anakronizmus. Meg vagyunk győződve arról, hogy a főváros kiváló főtisztviselői gárdájában van annyi közigazgatási tehetség, hogy komoly akarattal meg tudnák oldani a közigazgatás komplikált gépezetének olyan egyszerűsítését, amely a túlságos irka-firka módszerével gyökeresen szakit és e meglévő tisztviselői anyag' okos kihasználásával feleslegessé teszi az uj állásoknak folytonos kreálását. Legyünk tisztában azzal, hogy a legimproduktivabb kiadás a főváros háztartásában annak a felesleges sze- mélvzetnek a javadalmazása, amely azamugyis rövidre szabott munkaidő alatt kedélyes pipafüst mellett élvezi a fizetését azoknak a buzgó és lelkiismeretes tisztviselőknek a rovására, akik a munka alatt görnyednek. A bürokráciának rákfenéje éppen abban van, hogy a sok tisztviselő nem jelent egyúttal sok munkát. A hétről. Elrémitő adatokat mondott a kórházi betegek táplálkozásáról Dr. Meisels Vilmos bizottsági tag a kórházi bizottság legutóbbi ülésén. Hát lehetséges az, hosv a betegeket rossz ételekkel, lefölözött lejjel s büdös hússal táplálják? Hiszen akkor jobb, ha egyáltalán nem mennek be a kórházba, mert akinek mindent meg kell ennie, amit a mi szállítóink adtak drága pénzért a fővárosnak, az uj betegségeket szerezhet magának a mi kórházainkban. Antal tanácsnok felemlítette, hogy igen sokszor megbírságolják a szállítókat, amiből az derül ki, hogy a Meisels adatai mind igazak. Ha mégis sikerül néha megbírságolni őket, vájjon mitket szállíthatnak napi ól-napra a főváros kórházaiba? Úgy kellene lenni, hogy a közgyűlés ezek után szigorú álláspontot foglaljon el a szállítókkal szemben. A közönség megnyugtatására követelje az erélyes vizsgálatot, amelynek ki kell derítenie, hogy kik azok a szállítók, akiket már több ízben büntettek meg azért, mert romlott vagy rossz árut szólítottak a kórházaknak. Követelnie kell a közgyűlésnek azt, hogv ezekkel a lelkiismeretlen, hanyag s egyenesen a betegek életére törő szállítókkal a tanács bontsa fel a szerződést, még pedig minél előbb. Ilyen borzalmak után keményen kell eljárnia a fővárosnak, mert azt mégsem tűrt hetjük, hogy a kórházakban fekvő betegeke- kiszolgáltassuk a lelkiismeretlenül nyerészkedő vállalkozóknak. Kicsi a Népszálló: ez volt Wildner tanácsnok válasza arra a kérdésre, hogy milyen eredményt ért el a Népszálló. Mindenki, aki csak látta — és igen sok külföldi nézte meg — a leghizelgőbhen s a legnagvobb elragadtatással nyilatkozott róla, a lakói jobb munkások és diákok, de egyetlen hibája, hogy — kicsi. Csak a második héten telt meg, mert éppen a jobb emberek bizalmatlanok voltak iránta, de amikor látták, hallották és tapasztalták, milyen kitünően van megcsinálva, egymás után jelentkeztek lakásért. Most pedig nincs már benne hely. Egyre-másra jönnek az emberek és helyet kérnek a fővárosnak ebben a nagyszerűen megcsinált szociális intézményében, de a hely szűk s a jelentkezők legnagyobb részét kénytelenek elutasítani. Aki helyet kapott a Népszállóban, az féltékenyen őrzi a magáét s ez a legnagyobb dicsérete ennek az intézménynek. Ilyen körülmények között bátran meg lehet állapítani már most, alig néhány hónappal a megnyitás után, hogy a népszálló nem c.alta meg azokat, akik bizakodtak benne. Határozottan nagy siker ez, amelynek az legyen a következménye, hogy a többi kerületekben is kezdjék meg a népszállók építését. Valóban nevetni való, ahogyan vállalkozók eljárni szoktak a fővárossal. Az utcai illemhelyek két vállalkozója a leghevesebb csatákat folytatta egymással. Súlyosabb és komolyabb csatát, mintha minden rosszat elmondtak volna egymásról: ők egymásra licitáltak, csakhogy kizárólagos bérletet kaphassanak Budapesten. Ami jó és a mi drága, mindent Ígértek: sok pénzt, ingyen földalatti aluljárókat s tudja isten még miféle sok előnyt és kedvezményt. Amikor aztán már belemelegedtek az egymásra való licitálásba, gondoltak egy merészet és — kartellt kötöttek* Ez a legegyszerűbb, a legcélszerűbb és a mi fő, a legolcsóbb. Mért legyen az ővetélke lésükből a fővárosnak haszna? Inkább békét kötöttek, hogy az üzletet közösen vállalják s olyan ajánlatot tegyenek a fővárosnak, amilyet nekik tetszik. S amint szent lett a béke. egyszerre igen-igen leszálltak az előbbi Ígéretek. S a főváros ahelyett, hogy nyilvános árlejtést irt volna ki erre a jövedelmező bérletre, bele akart menni a két vállalkozó együttes csapdájába, a pénzügyi bizottság nem látta át ezt a ravaszságot, hiszen nem ismerte az ügy előzményeit, de a közgyűlésnek most már módjában lesz, hogy megtanítsa a kartelltársakat, a közgyűlésnek állást kell foglalnia a nyilvános árlejtés mellett, annál is inkább, mert bizonyosan van több olyan vállalkozó is, akik jóval magasabb bért hajlandók fizetni az illemhelyekért. Nagy könnyelműség volna, ha a a főváros éppen azokat juttatná jövedelemhez» akik az ő érdekei ellen szövetkeztek egymással. A nagy nyári szünet előreveti már az árnyékát: a múlt pénteken nem kevesebb, mint öt bizottság ülésezett egy napon. Jönnek tehát azok a tárgyak, amelyeknek szükségük van a kánikula jóakaratára, a melegre, amely elhágyasztja az elmét s lustává teszi a nyelvet, amely talán máskor hevesen és gyorsan peregne. Ki ér rá ilyenkor komolyan foglalkozni a kötetekre menő előterjesztésekkel? Ilyenkor legfeljebb a vasúti menetrendet tanulmánvozza az ember s ha Pesten is és itt ALTALANOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytöke: 6.000,000 K. Elnök : Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejórváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó dijak .' Modernfeltételek ! Kurtellen kívül ! KOVÁID fest,tisztit! Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35-3? Gyűjtőtelepek a székesfőváros mmden részében — Képviseletek a vidék legtöbb váro&áoan. Telelőn 58—45 128—13
