Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-24 / 17. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. 3 városban szépnek, jónak, követendőnek ismerünk. Az efféle színművészet hősei a züllött alakok és valami furcsa pesti népköltészet alakul ki e »műintézetekben«, mely az ízlést elrontja, a lelkeket megmételyezi. Az inspek- ciós rendőrtisztviselő jelenléte egyáltalán nem gátolja meg e trágárságok terjesztését részint azért, mert a rendőrtisztviselók egyéni ízlése igen különböző és a copf és konzervativizmus szemrehányásától tartva az inspekciós tisztviselő igen gyakran szemet húny a legnagyobb disznóság előtt is, másrészt és főként pedig azért, mert az inspekciós urak egyáltalán nem veszik komolyan feladatukat, akárhányszor nincsenek jelen az előadáson, hanem fraternizálnak épen azokkal, akiknek szereplését meg kell birálniok. Mi korántsem vesszük rossz néven a rendőrtisztviselőtől, ha a szereplő művészekkel magánérintkezést tartanak fenn. De viszont tagadhatatlan, hogy az ellenőrzés szempontjából az efféle barát- kozás nem lehet üdvös. Úgy látszik a főkapitány, akit különben a közönség köréből is számos panaszban figyelmeztettek a viszonyoknak e téren való elfajulására — meggyőződött a kisszinpadok erkölcsrontó hatá sáról és belátta, hogy ez ellen erélyesen fel kell lépni. Már pedig a bajon másként segíteni nem lehet, mint ha a trágár és szemérmetlen műsorszámokat a rendőrség előre eltiltja. Ez a métely sem irodalmi sem egyéb kulturszükségletet nem szolgál és teljesen megérett az erkölcsrendészeti elbírálásra. A gondolat és sajtószabadság védi az irodalmat és a művészetet, pornográfia és szennyirodalom számára, amely a legalantasabb ösztönökre spekulál üzleti érdekből — nem vindikálhat senki sem szabadságot. A kültelki poézis kiirtása egyenesen kulturális érdeke ennek a fővárosnak. Ä csavargőzös társaság kritikán aluli működéséről utóbbi időben a partbérlet tárgyalása közben sok szó esett és a közgyűlésen is megemlítették e privilégiummal bíró vállalat botrányos indolenciáját a nagyközönséggel szemben. A tanács a közgyűlésen is felhangzott óhajhoz képest felszólította a társaságot uj hajójáratok beállítására. Ez alkalommal igen célszerű volna annak az anomáliának a megszüntetése, hogy Pestről Budára csak felfelé, Budáról pedig Pestre csak lefelé közlekednek csavargőzösök. Ha valaki az Árpád-utcából a Tabánig, vagy a Vigadótól a Rudasfürdőig akarna átkelni, ép oly kevéssé teheti meg ezt, mintha a budai Lánchídfőtől az Árpád-utcáig, avagy a Rudasfürdőtől a pesti Lánchídfőig akarna jutni. Lehet, hogy e járatok kevésbbé jövedelmezők volnának, de az ilyen nyilvános közlekedési vállalatnak kötelessége a közönség igényeit kielégíteni akkor is, ha egyik-másik menetben csak kisebb hasznot tudna elérni. Különben is a csavargőzösök menetrendje egyáltalán nem méltó fővárosunk színvonalához. Este 9 órakor az átkelés teljesen megszűnik. A forgalom gyalázatos lebonyolításáról pedig már igazán felesleges sokat beszélni, mert mindenki ismeri a botrányos állapotokat, aki csak egyszer reá fanyalodott hogy egy-egy rozoga propellerre szálljon. A tanácsnak nemcsak új járatokat kell követelnie, hanem általában a csavargőzös közlekedés javítását az egész vonalon. A törvénytelen gyermekek sorsa a modern társadalomban is szánalmas, mert a szülők vétkéért ők lakóinak ártatlanul. A budapesti árvaszék új elnöke Melly Béla szociális érzületének tanúbizonyságát szolgáltatta akkor, amidőn nyomban hivatalba lépése után feladatai közé sorozta ez ártatlanul sújtott, házasságon kívüli gyermekeknek védelmét. Két irányban szükséges e részben a hatósági beavatkozás. Az egyik az, hogy a törvénytelen gyermek anyja megkapja a tartásdijat, a másik pedig az, hogy a tartásdijat tényleg a gyermek élvezze és általa megfelelő neveléshez jusson. Az árvaszék elnöke e célból már a múlt év junius havában létrehozta a hivatásos gyámok intézményét és az azóta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az intézmény igen üdvös eredményt produkálhat, ha hivatalos közhatósági személyek végzik a gyámsági funkciókat. E tapasztalat alapján Melly Béla árvaszéki elnök most előterjesztést tett a tanácsnak, amelyben azt javasolja, hogy két tiszti ügyészt bízzanak meg a hivatásos gyámsággal. Ez a szervezés mindössze 14.800 koronába kerülne, amelynek egyrésze megtérül azáltal, hogy a törvénytelen gyermek eltartása nem fogja terhelni a fővárost. A hivatásos gyámsági intézmény meghonosítása óta 51 gyermeknek havonta összesen 936 korona tartásdijat sikerült a törvénytelen apákkal szemben biztosítani. Aki tudja, hogy a szegény, szerencsétlen törvénytelen anyáknak eddig ügyvédi kamaránál és bíróságoknál milyen kálváriát kellett járniok, amíg a tartásdijat részükre megítélték és hogy mennyi jogos igény ment veszendőbe az elcsábított nők tapasztalatlansága és jogi ügyekben való járatlansága miatt, az méltányolni fogja ezt az eredményt. Joggal lehet remélni, hogy a közgyámi intézményi hatósági ellátása esetén egyre több szánandó törvénytelen gyermek fog jogos igényének kielégítéséhez jutni és ezáltal akárhány fiatal gyermek fog a zülléstől megmenekülni. A pesti uzsora egyik leggyakoribb és legveszedelmesebb fajtája az, amelyet az úgynevezett beraktározó-vállalatok űznek. Tulajdonképen az volna e vállalatok hivatása, hogy őrizetbe átvegyék és beraktározzák a a vagyonosabb osztály bútorait és ingóit hosszab utazás, nyaralás alkalmával. Azonban a beraktározó cégér alatt a legveszedelmesebb pénzügyieteket művelik és tulajdonképen a zálogüzlet mindenféle fajtáját űzik. Kölcsönöket adnak bútorokra és egyéb ingóságokra nagy kamatok és költségek felszámításával és kiuzsorázzák a kezük közé kerülő szerencsétleneket. Üzleti tevékenységükből hiányzik az a garancia, amelyet a nagyközönségnek nyújt a kézizálogüzlet törvényes szabályozása. Rájuk nézve nincs maximális kamatláb, mert tetszésük szerint számítják fel a megőrzési díjat és az ingóságok értékesítése sem történik nyilvános árverés útján, úgy hogy potom összegen és színleg adják el a beraktározott vagyontárgyakat, amelyből alig kerül ki a kölcsönadott összeg és a költség. A főváros közgyűlésén egy alkalommal már szóvátették ezeket a visszaéléseket amelyek már-már állandó intézménnyé váltak a fővárosban és a beraktározás mint a speciálisan budapesti hitelszervezet számos kinövéseinek egyike él és virágzik. Az iparhatóságok ezekkel az uzsorásokkal szemben nem bizonyultak elég erélyeseknek és az állapotok már annyira elfajultak, hogy a belügyminiszter szükségesnek látta reájuk a főváros tanácsának figyelmét felhívni. A tánács felhívta az elöljáróságokat, hogy a beraktározási vállalatok működését a legszigorúbban ellenőrizzék és minden visszaélést kíméletlenül toroljanak meg. Az efajta uzsoratelepek elharapózásának csak azzal lehetne gátat vetni, ha az elöljáróságok megtagadnák a jelentkezőktől az iparengedély kiadását. Minthogy közveszélyes üzletről van szó, erre meg van a jogalap. A már létező vállalatoktól pedig jogosult panasz esetén azon a címen lehet az engedélyt megvonni, hogy meg nem engedett kézizálog-üzletet folytatnak és ezzel súlyos kihágást követnek el. Szemérmetlen szegények A fővárosnak a Váci-úton barakkjai vannak, melyeknek rendeltetése az, hogy járványok idején szükséglakásokul szolgáljanak E barakkokban a múlt év őszén számos szegény család, melynek lakása nem volt —- hajlékot nyert. A fővároson most beigazolódik a régi igazság: »adj a tótnak szállást. . . .« A lakók betelepedtek a barakkokba és most onnan nem akarnak kimozdulni, pedig a székesfővárosnak a nyár közeledtével — amikor a járványok veszedelme rendszerint felmerül — a barakkokat készenlétbe kell tartania. A szükséglakásokat a lakók ingyen bírják és ez természetesen igen előnyös rájuk nézve. Legnagyobb részük a hírhedt Jancsics-réti bojkottrendezőkből került ki, akik hosszú idő óta megszokták azt, hogy nem fizetnek lakbért és most egyenesen jogot formálnak az ingyenes lakásra. A főváros már több terminust adott nekik a kiköltözésre, de hasztalanul. Most is május elsejére kellene a barakkból kimenniök, de erre nem mutatnak hajlandóságot. Rt is megpróbálkoznak holmi rezisztenciával és tüntető gyűlést tartottak, amelyen a fővárossal szembeszállnak. Minthogy nem munkaképtelen betegekről vagy koldusokról van szó, Hirdeimén Ezennel közhírré tétetik, hogy miután a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium ellenőrző közegei a Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték (XXVIII, sorsjáték) í. osztályára szóló sorsjegyeket felülvizsgálták, azok a főárúsítóknak árúsítás végett kiadattak. Az I. osztály húzása 1911 május hó 18. és 20-án tartatik meg. A húzások a Magyar királyi állami ellenőrző hatóság és királyi közjegyző jelenlétében nyilvánosan történnek, a huzási teremben. Sorsjegyek a Magy. Kir. Szab. Osztály sorsjáték valamennyi árúsítóinál kaphatók. Budapest, 1911. évi április hó 23-án. Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték Igazgatósága. Tolnay. Hasay.
