Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-06 / 10. szám
2 független Budapest hozzá a sült osztrák vállalat felhizlalásához. Évtizedek óta rendelkezésére bocsátja a társaságnak a Duna partjait és a helyi hajóközlekedés is az osztrákok privilégiuma. A főváros a Dunapart tekintélyes részét kikötó- és rakodóhelyül adja oda a Dunagőzhajózási társaságnak, amely ezért nevetségesen csekély partbérleti díjat fizet. A bérlet dolga a szerződés lejárta fol}rtán most ismét aktuális, és a főváros megint oda akarja adni egy tál lencséért az eddigi kedvezményeket a társaságnak. A főváros partbeosztóbizottsága mostanában foglalkozott e kérdéssel és ez alkalommal egy arra legilletékesebb szakférfiú a legélesebb szavakban tört pálcát a társaság működése fölött. Kenessey Kálmán miniszteri tanácsos a vasúti és hajózási főfelügyelőség vezetője vázoltaazokatatehetetlen állapotokat, amelyek a Dunagőzhajózási társaságnak a Lánchíd melletti rakodópartjain uralkodnak. A társaság a petroleumos- és benzinbordókat felhalmoztatja a rakparton és ezekből állandóan szivárog ki a bűzös és piszkos anyag. De ez egészségre kártékony anyagok tőszomszédságában vannak felraktározva a legkülönbözőbb élelmicikkek, liszt, kávé és cukor, valamint egyéb árú, amelyeket a petroleum- és benzinszag teljességgel megront. Valóságos benzin- és petroleumtóc«ák képződnek a rakparton, melyek útját állják a járó-kelőknek. Természetes, hogy ily körülmények között a tűzveszedelem is igen nagy a rakodópartokon. A vasúti és hajózási főfelügyelőség vezetőjének ez a kemény kritikája még mindig túl enyhe a Dunagőzhajózási-társaság botrányos működésével szemben. A budapesti hajózási személyforgalom oly magas díjszabások mellett bonyolódik le, amelyet sehol a világon meg nem tűrnének. A hajók rozogák, kényelmetlenek; a személyzet udvariatlan, goromba; a menetrend nincs tekintettel a forgalom igényeire. Igazán úgy bánik velünk az osztrák vállalat, mintha egyenesen rájuk lennénk utalva. Nem is értjük ily körülmények között, hogy a székesfőváros miért ajándékozza oda ismét hosszú esztendőkre, éppen ennek a társaságnak az oly értékes partbérletet. Hiszen ha a Dunagőzhajózási társaság nem kapná meg a főváros tulajdonát képező partokat, kénytelen volna valahol a kültelken, a Duna mentén telkeket e célra vásárolni, ami bizonyára sok milliójába kerülne. Éppen ezért a fővárosnak sokkal nagyobb bérösszeget kell követelnie a fővárostól, akik nem érdemlik meg tőlünk a legcsekélyebb előzékenységet sem. Bécsben az ördög háta megett van a rakodópartjuk, de azért próbálnák meg ott oly piszkot, rendetlenséget csinálni, mint amiket nálunk a főváros kellő közepében csinálnak. Meg kell végre értetni a bécsi Duna-hatalmassággal, hogy elmúltak azok a patriarchális idők, amikor a Dunagőzhajózási társaság nálunk is parancsolt. Még nincs késő, a partbérleti szerződésben még kikötheti a főváros mindazt, ami a közönség és a szállítók érdekében szükséges és ami fő: meg- megállapíthat oly bérösszegeket, amely arányban áll azzal az óriási szolgáltatással, amelyet az osztrák társaság élvez a fővárostól a partok átengedésével. _________ A szegénysegélyezés rejtelmei. Néhány hónappal ezelőtt a »Független Budapest« szóvá tette és adatokkal bizonyította, hogy a budapesti VII. kerületi elöljáróság egy úri nőt állandó havi segélyezésben részesített, aki arra reá nem szorult. Az illető hölgy: Koleszct Jánosné nemcsak, hogy nem volt nyomorban, hanem egyenesen fényűző és pazar életmódot folytatott ugyanabban az időben, amikor a szegénysegélyezést élvezte. Közleményünket a VII. kerületi elöljáróság vezetője Kiss Ferericz dr. elöljáró valótlannak mondotta, mire mi közöltük azoknak a tanuknak a nevét, akik az úrinő e pazar életmódját előttünk megerősítették. Az ügyből kifolyólag a polgármester elrendelte a fegyelmi vizsgálatot megelőző nyomozást, amelynek lefolytatása után az eljárás az elöljáró ellen beszüntettetett azon az alapon, hogy Kiss Ferenc elöljárót ez ügyben hivatali mulasztás avagy hiba nem terheli. Az elöljáró most már a »Független Budapest« ellen akart fellépni, és evégből kérte a polgármestert, hogy a sajtópör megindítására adjon felhatalmazást a tiszti ügyészségnek, Értesülésünk szerint a polgármester e kérést megtagadta azzal, hogy Kiss Ferencnek módjában áll a sajtófeljelentést mint magánembernek megtennie. Konstatáljuk, hogy ezidáig a feljelentés ellenünk nem tétetett meg és kijelentjük egyben, hogy állításainkért a sajtóbíróság előtt bármikor helyt állunk. Az a körülmény, hogy a polgármester nem állapított meg Kiss Ferenc terhére fegyelmi vétséget, az ügy érdemét egyáltalán nem érinti. Mi nem azt állítottuk, hogy Kiss Ferenc fegyelmi vétséget követett el, minthogy reánk nézve az elöljáró személye ebben az ügyben teljesen közömbös volt. Ha ő az iigv- ből személyes ügyet csinált, az nem a mi hibánk. Viszont magát az állított tényt egész terjedelmében fentartjuk ezután is, annál inkább, mert a fegyelmit megelőző vizsgálat során a kihallgatott tanuk beigazolták szórol- szóra mindazt, amit mi ebben az ügyben megírtunk. Bebizonyított tény, hogy egy gyé- mántbutonos elegáns divathölgy, aki nagyvilági életet élt, fiakkerezett, borravalókkal do- bálódzott: a VII. kér. elöljáróságtól a szegénv- alapból havi segélyeket kapott. Hogy ezért a tényért felelős-e Kiss Ferenc elöljáró vagy sem, annak megállapítása nem mi reánk tartozik. Mi ezt a tényt Kiss Ferenc hivatali működésével összeköttésbe nem hoztuk: ha az elöljáró maga keresi és állapítja meg ezt az összefüggést, úgy bizonyára érzi, hogy az elöljáróságában történő minden dologért ő a felelős! Mi respektáljuk az illetékes forum döntését, de ugyanúgy respektáljuk az igazságot, amelyet elhomályosítani senki kedvéért nem engedünk. Kiss Ferenc elöljáró személye egy kicsike pont ama nagy üggyel szemben, hogy a főváros szegénysegélyezését az ilyen esetektől purifikálni kell. Reméljük, hogy a felmentő Ítélettel a polgármester nem látja magát a problémát is elintézettnek, hanem lesz rá gondja, hogy a szegények részére rendelt fővárosi pénzek valóban a nyomorgóknak és a szűkölködőknek jussanak. Ezen a téren nincs helye protekciónak és kedvezésnek. A gyémántbuton és alamizsna e regényes találkozása váljék végre lehetetlenné! A hétről. Az iskolaszékek reformjáról szóló javaslatát terjeszti legközelebb a közgyűlés elé gróf Festetich Géza tanácsnok. A reform- javaslatot nem ismerjük, de már az is megnyugtató, hogy a legilletékesebb tényező végre belátja a reform szükségességét. A mai iskolaszéki intézmény egy életnélküli, hatáskör és jogkör nélküli lomha testület, melymek működése kizárólag társadalmi, jótékonysági tevékenységre szorítkozik. A kerületek hatalmasságai, kik az iskolaszéki tagsággal is kortesszolgálatokat jutalmaznak, maguk vallják, hogy az iskolaszéki tagságot gradus ad parnassum- nak tekintik a bizottsági tagság felé. Ma már csaknem az a helyzet, hogy önérzetes ember nem ambicionálja az iskolaszéki tagságot, mely legfeljebb az értelmiség alacsonyabb fokán állók hiúságát elégíti ki. Vagy adjanak az iskolaszéknek hatáskört, módot a tevékenykedésre, legyen beleszólása jeles tanerők kinevezésébe stb., vagy pedig szüntessék meg az intézményt egészen. Hogy a tanterem eléggé szellős, jól fütött, nem túlságosan poros, hogy a növendékek körmei tiszták, hajuk nem túlságosan hosszú vagy rövid: ezeknek az állapotoknak a konstatálása nem lehet komoly dolgokkal foglalkozó komoly férfiak kizárólagos foglalkozása az iskola körül. Éppen ezért kíváncsian várjuk a reformot, mely hivatva lesz életet önteni az iskolaszék mai enervált szervezetébe. Valóságos tippelés folyik akörül, hogy a polgármester és kísérete tulajdonképpen miért is utazott Párisba. Van egy kölcsönpárt, egy autotaxi-párt, és egy szórakozás-párt. Azok, az utazást kölcsönexpediciónak vallják, már részleteket is tudtak elárulni a párisi kölcsön tárgyalásokról, melyek állítólag már annyira előrehaladtak, hogy az átvételi árfolyam nagy titkát is le tudták leplezni. Hogy a polgár- mester tényleg tárgyalt Párisban a kölcsön ügyben az valószínű, mert hiszen alig múlik el nap, hogy itthon Budapesten is fezőrök és közbenjárók részéről külföldi ajánlatok ne tétetnének. És könnyen elképzelhető, hogv a párisi piacon érdeklődnek egy 100 milliós kölcsön iránt. A nagy kíváncsiságot azonban nem tartjuk üdvösnek, mert az ilyen kölcsön- tárgyalásoknál a főváros érdeke, hogy az alkudozások egyes fázisai csendben a nyilváElső magyar borotva-köszörülde! Az összes finom aczéláruk. Szolingeni borotva 3 K., Svéd 4 K., Angol 5 K., használatra kész, jótállás mellett, haj- és szakállvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészáros kések és kertészeti czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. Dreszmann Károly, Budapest, VIS„, Erzsébet-körut 24. sz. TVTISZTIT! Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetsés-utcza 3?. Gyfijtótelepek a székesfőváros minden részében - Képviseletek a v'dék nagyobb városaiban. Telelőn 58-44.