Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-20 / 8. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST 3 Közélelmezési monopólium. Sokféle zsíros üzletet kapartak ki maguknak mái Budapesten élelmes vállalatok a fővárostól és a főváros rovására spekulálók száma még mindig nem merül ki. Most egy részvény- társaság egyenesen monopóliumot kér a fő­várostól arra, hogy az egész közélelmezést a saját kezébe kaparinthassa. A zseniális ötlet szerzője a »Magyar élelmiszer szállító rész­vénytársaság«, amelynek a fővárosban van egy gyenge üzletnek bizonyult hűtőháza. Ez a dividendára éhes vállalat most egy be­adványában azt a luminózus ideát^ fejti ki, hogy a hűtőházának és a közelfekvő telkek­nek felhasználásával az egész élelmiszer- piacot centralizálja. Volna ott hús-,^ tojás-, baromfivásár, szóval minden, ami ehető, vadat, halat s mi jó falat: egyesegvedül Küszler úréklól — így hívják az élelmes élelmiszer­szállító részvénytársaság vezérigazgatóját — legyen kénytelen vásárolni a íőváros éhes gyomra. Hogy a furcsa beadványt maguk a szerzők sem vették komolyan, azt illusztrálja az, hogy sem magyarázatot, sem költség- vetést beadványához a társaság nem csatolt. A főváros illetékes fóruma, a közélelmezési ügyosztály egyszerűen ad acta teszi a feno­menális ajánlatot, mert sürgősebb dolga van, minthogy a monopóliumokra vágyó üzleti érdekek fészkelódésével bíbelődjék. Küszler úrék még várhatnak néhány esztendeig, amíg ők lesznek a főváros monopolizált köz- élelmezői. Nagyarányú városrendezési akció terve foglalkoztatja most Bárczy István pol­gármestert. Ez a terv kapcsolatba hozza a központi városháza uj palotáját az Andrássy-út torkolatának kérdésével és szervesen oldaná meg a főváros gócpontjának művészi kikép­zését. A központi városháza mai épülete, a régi Károly-kaszárnya teljesen lebontatnék és helyén a telkek értékesítése után nagy bérházak épülnének. Az a két nagy telek­tömb, amely a Deák-tértől a Bazilikáig a Váci-körút és Nagykorona-utca között ter­jed: expropriáltatnék és meghagyatnék ha­talmas térségnek. Az új központi városháza pedig a mai Erzsébet-téren épülne az An­drássy-út tengelyében mint impozáns monu­mentális palota. A Bazilika ezáltal egyik ol­dalán egészen szabad térségre kerülne. Ezt a tervet az építészek és mérnökök hónapok óta már igen élénken diszkutálják és most a polgármester, aki mindenben a radikális megoldások barátja, e radikális tervet ma­gáévá tette. Pénzügyi oldaláról tekintve a tervet, a punktum saliens az, hogy a kisajá­títandó két nagy épülettömb ára kikerül-e a régi Károly-kaszárnya telkének értékesíté­séből, ami — tekintettel arra, hogy a Károly- kaszárnya telke jóval nagyobb — több mint bizonyos. Az új központi városháza felépíté­sére fordítandó összeg egy része pedig meg­térülne azáltal, hogy a városházában üzlet- helyiségek volnának. A nagyszabású terv bizonyára még heves vitákra fog alkalmat szolgáltatni és nem fog egyhamar megvaló­sulni. Közben pedig vígan körülépítik palo­tákkal az Erzsébet-tér és a Deák-tér kör­nyékét, úgy, hogy a Károly-kaszárnya és Erzsébet-tér közötti rész fogja útját állani az egységes rendezésnek. A Deák-téri templom és iskola az egységes rendezés nagy akadá­lyaként ékelődik közbe és ezt a telektömböt mindenesetre bele kellene vonni a rendezés tervébe. A Deák-tér, Sütő-utca és Kígyó­utca közötti részen máris épülnek új hatal­mas bérpaloták, amelyek útjában fognak állani az egységes rendezésnek. A terv ellen máris jelentkezik oppozició azzal’ az indo­kolással, hogy inkább építsenek bérházakat, mint fényes városházát. Ez az álláspont egé­szen helytelen, mert elvégre impozáns vá­rosháza oly nagy városban mint Budapest nem felesleges és mert a főváros nem fe­ledkezett meg arról a kötelességéről sem, hogy hatalmas központi kórházat is létesítsen. A sorrend kérdése nem lehet vitás, ügy a városháza, mint a központi kórház épitése benfoglaltatnak a nagy beruházási programúi­ban és az, hogy a 25 millió korona befek­tetéssel létesítendő központi kórház nagyon sürgős, ma már egyáltalán nem vitás. Mi is azt a magunk részéről előbbre valónak és sürgősebbnek tartjuk a kórház létesítését, ez azonban még nem teszi feleslegessé azt, hogy a városháza kérdésének a megoldásával foglalkozzunk. Mi sem hisszük, hogy az uj központi városházát a most felveendő 100 milliós kölcsönből fogják felépíteni, viszont sajnál ttal látjuk, hogy az ebből fedezendő beruházásokból az úi központi kórház tényleg hiányzik. Példás szigorral büntettek meg egy tejhamisítót. Eddig az volt szokásban, hogy az ilyen méregkeverők néhány korona pénz- büntetéssel menekültek, amivel nem is tö­rődtek, mert hiszen a tej hamisítás nagyon jövedelmező üzletág és a pénzbírságokat egyszerűen hozzácsapták az üzleti költségek­hez. Nekünk már régtől fogva az az állás­pontunk, hogy a létező törvény módot nyújt a legszigorúbb büntetésre és most ez beiga­zolódik. Egy tejhamisítót, aki a tejszükség idején hihetetlen mennyiségben keverte vízzel tejszállítmányait, az illetékes elöljáróság el­ítélt k5 napi elzárásra és 1800 korona pénz- büntetésre. Az élelmiszerhamisítási judikatu- rában ez az ítélet kétségtelenül új korszak hajnalhasadását jelenti. Ily büntetésekkel szemben a hamisítás rizikója oly nagy, hogy a pancsolók és méregkeverők alaposan meg fogják gondolni, vájjon érdemes e még to­vább is folytatni gyalázatos mesterségüket. Ha az elöljáróságok e precedens alapján minden elébük kerülő esetet ily szigorral bírálnának el, a főváros közélelmezése rövid idő múlva lényegesen megjavulna. Szolgáljon tehát ez az ítélet követendő például és a közönség is ne átalja minden esetben, amely­ben tudomására jut egy-egy hamisítás, a fel­jelentést kíméletlenül megtenni. A főváros közélelmezésének ügye ma egy ügyosztályban intéztetik, amelynek hatáskörében nem csupán a közelemezés, hanem az összes közgazdasági ügyek is tartoz­nak. Amikor 25 esztendővel ezelőtt megálla­pították ennek az ügyosztálynak a hatáskörét, akkoriban képes is volt a reá rótt feladatnak megfelelni, azóta azonban a fővárosra a közélelmezés terén fontos hivatás és oly nagy munkakör hárult, hogy a közélelmezés intézése egymagában roppant szövevényes, nagy gondot igénylő feladattá vált. Egyenesen anomália tehát, hogy egy ügyosztályra ilyen rengeteg munkakör súlya nehezedik. A köz­gazdasági bizottság legutóbbi ülésén ezt az anomáliát Gerlei Lajos főv. biz. tag szóvá is tette és azt indítványozta, hogy a bizottság kérje a tanácstól az ügyosztály keltéválasztását akként, hogy külön ügyosztálya legyen úgy a közélelmezésé, mint a közgazdasági ügyek­nek. Az indítvány helyességét illusztrálja az a véletlen körülmény, hogy ugyanaz a hiva­talnoki apparátus, amely a közélelmezés ügyét, s vásárcsarnokok, a vágóhidak, a piacok adminisztrációjának ezerféle dolgát intézi, kénytelen volt óriási tanulmányokat folytatni a telefondíjak leszállítása érdekében, amelynek eredménye egy hatalmas munkálatban fekszik előttünk. Teljesen igaza van tehát az indít­ványozónak, amikor az ügyosztály túlterhe­lésének véget akar vettetni, mert bármily nagy munkaerő álljon is az ügyosztály élén, és bármily kiváló tisztviselők legyenek is a vezető tanácsnok munkatársai, fizikai lehetőség határt szab az egyéni szorgalomnak és telje­sítőképességnek. Úgy véljük azonban, hogy ez az átszervezés nem kiszakítva, hanem szervesen az ügyosztályok egészen új beosz­tásával kapcsolatban viendő keresztül, amire vonatkozólag a polgármesternek már meg van a programmja. Az új lóversenytér tárgyában készül a megegyezés a főváros és a lovaregylet kö­zött. A polgármester egy bizalmas értekezle­ten — amely néhány laptársunknak szemet is szúrt — a lovaregylet vezető férfiaival meg­állapította azokat a feltételeket, amelyek mel­lett a főváros az új lóversenytér területét át­engedi. A megegyezés pontozatairól semmiféle hivatalos közlés nem történt, annyi azonban kiszivárgott, hogy a lovaregvtet a fővárosnak a használat fejében az első évtizedben mint­egy 170.000; a második évtizedben 210.000’ a harmadik évtizedben mintegy 252.000 kor. bért fog fizetni. A 60 filléres helyen totaliza­tor nem lesz. Amennyiben a főváros feltételeit a lovaregylet elfogadja, a főváros hajlandó a mostani versenypályát 1915 május 12-ig meg­hagyni. A feltételeknek ezen utolsó pontja ellen bizonyára nagy oppozició fog támadni, mert semmi értelme sincs annak, hogy a mai lóversenytér még további négy eszten­deig fentartassék. A lovaregylet mindenesetre elkészíthetné új pályáját hamarabb, az épít­kezés és a pálya berendezése semmi esetre sem vesz négy esztendőt igénybe, igen nagy hiba volna tehát, ha a mai lóversenytér még négy évig állná útját a főváros fejlődésének. Közgazdaság. Az Általános bank részvénytársaság Fülöp Károly dr. társasági elnök elnöklésével, 39 részvé­nyes jelenlétében, kik 2851 részvényt képviseltek, tartotta XVI. évi rendes közgyűlését. A közgyűlés az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentéseit tudo­másul vette és elhatározta, hogy a 306.605 korona 58 fillérnyi nyereségből az alapszabályszerü levoná­sok után 50.000 korona a tartalékalap javára, 180.000 korona 6%-os osztalékra (részvényenkint 12 K), 5000 korona a hivatalnoki segitőalapra fordittassék és a fenmaradó 18.578 korona 24 fillér uj számlára iras- sék elő. A felmentvény megadása után az alapsza­bályok 29. §-a módosíttatott és a felügyelőbizottság tagjai újból megválasztattak. Végül 30 választmányi tagot választottak és elhatározták, hogy a szelvé­nyek február 5-től kezdve váltatnak be. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szom­baton délután tartotta LXVIII. közgyűlését az intézet dísztermében, Lánczy Leó főrendiházi tag elnöklé­sével. A közgyűlést Lánczy Leó elnök nyitotta meg és üdvözölte a megjelent részvényeseket. Ezután az igazgatóság jelentése került bemutatásra. Az igaz­gatóság megelégedéssel állapítja meg, hogy a múlt évben kifejtett megfeszített munkássága az idei rekord-mérleg eredményeiben megtalálja jutalmát. Ez az eredmény és annak részletes elemzése báto­rítja fel az igazgatóságot arra a javaslatra, hogy a négy éven át fentartott 16 százaléknyi osztalékot 17 százalékra emelje lel. Az igazgatósági jelentés végül közli, hogy az intézet mérlege 10,052.691 kor. 08 fillér tiszta nyereséggel zárul, ami az abban részesülő részvénytőke 23.93 százalékos kamatozá­sának felel meg. A közgyűlés az igazgatóság jelen­tését egyhangúlag tudomásul vette. A jelentés kap­csán Yciss Lajos dr. részvényes tolmácsolta a rész­vényesek köszönetét. Lánczy Leó elnök hálás köszönetét mondott a megemlékezésért. A nagy lelkesedéssel és zajos tapssal fogadott beszéd után Öszterreicher Samu dr részvényes szólalt fel. Húsz évvel ezelőtt a részvények kurzusa 1012 forint volt és 11 százalékot jövedelmezett, a részvények ma 4000 koronán felül állanak és 17 százalékot jövedel­meznek. Az esedékes részvényszelvényeket már mától kezdve beváltják a bank központi és fiók- intézeteiben. A Magyar Bank és Kereskedelmi Rész- vénytásaság szombaton tartotta huszadik évi rendes közgyűlését Herzog Péter báró elnöklésével. A köz­gyűlésen előterjesztett igazgatósági jelentés minde­nekelőtt utal arra, hogy az elmúlt esztendő köz- gazdasági viszonyainak általánosan kedvező alakulása a társaság sokoldalú tevékenységére is érvényesí­tette előnyös hatását. Az üzletek oly fejlődés irányába terelődtek, hogy szükségesnek mutatkozott a rész­vénytőkének újabb felemelése 25 millió koronáról 40 millió koronára. A banküzlet forgalma az összes ágazatokban lényeges gyarapodást mutat. A betétek az előző évi 23 millió koronáról 33 millió koronára emelkedtek. A társaság az elmúlt esztendőben meg­felelő arányban résztvett a különféle nagyobb bel­földi és külföldi közkölcsönműveletekben. A Buda- pest-székesfővárossal régebben kötött 20 milliós folyószámlakölcsönmiivelet lebonyolítást nyert. A je­lentéssel kapcsolatos zárószámadások szerint a mérleg 3,665.203 korona tiszta nyereséggel zárul. A közgyűlés az igazgatóság előterjesztései alapján határozatilag kimondta, hogy a tiszta nyereségből a tavalyi 36 koronával szemben osztalékul részvényen­ként 38 korona fizettessék ki február 20-tól kezdve, a tartalékalaphoz 482.803 korona csatoltassék ’s a fenmaradó 591.242 korona az uj üzletév számlájára vitessék át. A közgyűlés a társaság igazgatóságának uj tagjául megválasztotta Károlyt Imre gróf nagy- birtokost.

Next

/
Oldalképek
Tartalom