Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-20 / 8. szám
VI. évfolyam 1911. február 20. 8. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA, Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ................ — -......... 10 korona. Fé l évre ... ... ................................ 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Ä főváros kölcsöne. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy a fővárosnak már a közel jövőben gondoskodnia kell kölcsönszükségleteinek fedezéséről. És tényleg a kölcsön ügye máris az aktualitás stádiumába lépett. A pénzkészletek fogytán a folyószámlakölcsönt vissza kell fizetni és a nagy beruházási programm további folytatásához nagy összegekre van szükség. Számszerűen még nincs ugyan pontosan megállapítva az, hogy a legközelebbi étape mily tőkeösszegeket fog felemészteni, de hozzávetőleg már látható, hogy a programm legközelebbi részletének a keresztülvitele mintegy 100 milliónyi kölcsön felvételét fogja szükségessé tenni. Az egyes ügyosztályok már beterjesztették az előirányzatot, amelyek felett most a pénzügyi ügyosztály fog dönteni, illetve fogja javastatát a tanácsnak megtenni. Az ügyosztály vezetőjének: Dr. Bódy Tivadar tanácsnoknak kijelentéséből nagy körvonalakban megismerjük a kölcsön rendeltetését és hovafordítását. A felveendő 100 millió koronás kölcsön felhasználása nagyjában a következő: a gázgyári beruházásokra kell vagy 30 millió ; a kislakások építése folytattatik; csatornák építése; a káposztásmegyeri és a budai vízmüvek kibővítése; a Tabán rendezése; az új központi városháza felépítése, kapcsolatban az Andrássy-út torkolatának kiépítésével ; cselédotthon létesítése; bérházak építése a Rákóci-úton és a Kálvin-téren ; a szemétégetés rendezése; a központi vásárcsarnok és a marhavágótér kibővítése; új szegényház létesítése és a régi szegényház kórházzá való átalakítása ; a harmadik villamossági telep létesítése. Első látszatra is világos, hogy 100 millió koronából az imént felsorolt beruházások, amelyeket három év folyamán akarnak végrehajtani, ki nem telnek. Hiszen a 40 milliós folyószámla kölcsön visszatérítése és a gázgyárak beruházásai már 70 millió koronát vesznek igénybe. Hogy lehessen a fenmaradó 30 millió koronából a Tabánt rendezni, a Városházát felépíteni, bérházakat építeni, kórházakat, cselédotthont, szegényházat létesíteni, a villamossági telepet megcsinálni, és a többi nagyon költséges létesítményeket megvalósítani ? Világos tehát, hogy vagy ki kell hagyni és a jövőre halasztani a programmból egyes pontokat, vagy pedig 100 millió koronánál nagyobb összegű kölcsönt kell felvenni. Ami a kölcsön felvételének a módját illeti, erre nézve eleve ki kell kapcsolni a további függő kölcsönökkel való operálást, mert ez az expediens roppant költségesnek bizonyult, és nem illik egy rendezett háztartású város fináncpolitikájába. A függő kölcsön mindig abnormis viszonyokra és kényszer- helyzetre vall, már pedig Budapest székes- főváros hitele van olyan konszolidált, hogy reá ne szoruljunk az ilyen ideiglenes operációkra. A másik mód az volna, hogy főváros kötvénykölcsönének elhelyezését a külföldön kísérelje meg, erre azonban a nemzetközi pénzpiac jelenlegi helyzete nem nagyon alkalmas. Nincs ugyan kizárva, hogy jönnek majd újabb külföldi ajánlatok, de alig hihető, hogy méltányos és olcsó hitelt kínálnának fel. A főváros tehát ezúttal a hazai pénzintézetekre lesz utalva, amelyek nagy külföldi összeköttetéseik igénybevételével bizonyára képesek is volnának a 100 milliós kölcsön sima és gyors elhelyezésére. És mindamellett — számbavéve a jelenlegi viszonyokat — abban a nézetben vagyunk, hogy ezúttal a főváros csak lényeges anyagi áldozatok árán tudná kötvényeit a pénzintézeteknél fix elhelyezni. A budapesti piac ugyanis nagyon igénybe vétetett az utóbbi időben a folytonos tőke-szaporítások által, amelyeknek sorozata még koránt sincs befejezve. A pénzpiacon ennek következtében még mindig némi feszültség uralkodik dacára annak, hogy a külföldön a helyzet lényegesen javult. Ennek következtében a pénzintézetek bizonyára csak nagyobb nyereség-kvóta ellenében vállalkoznának most arra a feladatra, hogy a főváros ily nagyösszegű új kötvényeit átvegyék, ami végeredményben az átvételi árfolyam alacsony voltánál fogva a fővárosra nézve tekintélyes tőkeveszteséget jelentene. Epen ezért alaposan fontolóra kell venni azt, vájjon nem a leghelyesebb volna-e, ha a főváros közvetlenül nyílt aláírásra bocsáj- taná az új kölcsönt. Ez a módszer egyízben már fényesen bevált és megvagyunk győződve arról, hogy a tőkegyüjtő közönség ugyanolyan szívesen és tömegesen jegyezné a prima kötvényeket egyenesen a főváros felhívására, mint a pénzintézetek szindikátusának aláírási felhívására. Azt a lényeges összeget, amelyet a szindikátus keresne a kibocsájtáson, az átvétel és az aláírási árfolyam különbözetében, a főváros magának biztosíthatná. A direkt szubszkripció ellen csak az az egyetlen aggály szólhat, hogy netalán- tán nem jegyeznék az egész szükséges összeget, ami a fővárosra nézve kétségtelenül fiaskót jelentene; holott a bankok szindikátusa fix összegben venné át az egész új kölcsönt. Mi és velünk bizonyára mindenki, aki nem becsüli túl a nagyközönségnek a pénzintézetekkel szemben fennálló viszonynak a bensósé- gét, abban a meggyőződésben élünk, hogy a közönség akkor jegyez valamely papirt, ha azt jó befektésnek tartja, és hogy a főváros kölcsönkötvényei elsőrendű befektési papírok. Ha a bankok szindikátusa fixre átveszi az egész összeget, úgy biztos reményük van arra, hogy a jegyzésnek teljes sikere lesz; mert ha ez a biztos kilátásuk nincs, úgy ők is csak egy részét a kölcsönnek veszik át fixre, a többit pedig csak opcióba. Ez esetben pedig megint csak ott áll a főváros, hogy ki van téve az opcionált összeg tekintetében a véletlennek és esetlegességeknek. A főváros pénzügyi intézői vegyék alaposan fontolóra, nem a legcélszerűbb volna-e, ha a 100 milliós új kölcsönt maga a főváros bocsátaná ki, közvetlenül nyilvános aláírásra. Ez persze nem zárná ki azt, hogy a nagy pénzintézetek közreműködése az aláírásnál igénybevétessék és nekik a szolgálatukért bizonyos jegyzési jutalék biztositassék. A nagy fővárosi bankok és takarékpénztárak érdekeltségét az új kölcsönben ekként lehetne biztosítani anélkül, hogy a főváros túlságosan nagy anyagi áldozatokra volna kénytelen. Viszont az aláírási árfolyamot a direkt aláírásnál valamivel olcsóbban lehetne megállapítani, mert a közvetítő pénzintézeti szindikátusnak nem kell a rendszerint IV2—2°/o-nyi margeot átengedni. Ajánljuk ezt a megoldást az illetékes tényezők figyelmébe. „MARS” Svándi keserliviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek és gyermekek részére. 0.35,0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.
