Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-13 / 7. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST vélemények már ma megoszlanak. Mi az eddigi zárszámadási feleslegek alapján azt hisszük, hogy újabb községi adó­emelések szüksége nem log beállani. De vannak sokan, akik az adósróf újabb megcsavarását már — ma elkerülhetet­lennek tartják. Ilyen profécziákba bele­menni eleve már nem szabad. Hiszen lehetséges, hogy az uj fővárosi üzemek jövedelme egymagában teljesen fedezni fogja az uj kölcsön amortizáczionális- és kamatszükségletét. Nagyon sok függ attól, hogy mily mértékben log fejlődni a gáz- és villamossági müveknek a fogyasztás emelkedésével kapcsolatos jövedelmezősége. Semmi esetre sincs ok azonban már ma a sopánkodásra és jaj­veszékelésre, mert a főváros pénzügyi helyzetét fekete színben látni: még az uj kölcsön keresztülvitele titán sem tudjuk. Pártpolitika és adókivetés. A »Független Budapest« múlt heti szá­mában megírtuk, hogy a pénzügyminiszter az adókivető-bizottsági tagok kinevezésénél teljesen a kerületi klikkek óhajai szerint járt el. Különösen a VII. kerületben keltett nagy visszatetszést az, hogy a három év előtt szer­vezett negyedik bizottságot, amely független­ségi párti polgárokból alakult, a pénzügy- miniszter szintén kiszolgáltatta Ehrlich G. Gusztávnak, a kerületi klikkfőnöknek. A sze­mérmetlenség régi erénye az erzsébetvárosi zsarnoknak, de akkora mértékét a szemér­metlenségnek, mint ezúttal, még nála sem tapasztaltunk soha. Ehrlich, ugyanis megtette a kerülettel azt a csúfságot, hogy ennek a bizottságnak elnökévé a sajátjvejét, egy Jünker Pál nevű 28 éves fiatal ügyvédet neveztetett ki. A pénzügyminiszter ur tehát bebizonyí­totta, hogy nem rátermettség, hivatottság, szakértelem, a kerület viszonyainak ismerete, szóval a törvény által aláirt kellékek lebeg­nek a szeme előtt az adókivető-bizottságok megalakításánál, hanem klikkszempontok, kortesérdekek, a kottériák kegye. Az adó­kivetés tehát Lukács László ur szemében is eszköz a politikai pártállás szerint való jutalmazásra vagy büntetésre és e hatalmi eszköz kezelését ezért bízza kizárólag a min­denkori kormányok engedelmes szolgahadára. Ebből a szempontból nem csoda, ha Ehrlich a saját vejénél megbízhatóbb embert nem talált a kerületben. Ennek majd bátran elő­írhatja, hogy kinek az adóját kell felemelnie és kiét leszállítania. A kerület polgársága pártkülönbség nél­kül fel van bőszülve Ehrlich G. Gusztáv ez újabb komiszságán. Valósággal fellázító, hogy ez az ur a főváros legnépesebb kerületét ma ! már családi hitbizományának tekinti, amelyet kénye-kedve szerint feloszt az atyafisága között. Sok ezer polgár anyagi érdeke fölé Ehrlich G. Gusztáv nevez ki csőszt. Az adókivető bizottságok kinevezése akként történik, hogy az adófelügyefő a pénzügyminiszternek javaslatot tesz, melyet a miniszter respektálni szokott. A legtermé­szetesebb az lett volna, hogy ezúttal is az elmúlt cziklus bizottságai változatlanul fen- tartassanak. Ez nem történt meg és a bizott­ságok egészen Ehrlich képére neveztettek ki, amiből evidens, hogy az adófelügyelő ur, akinek közeli nexusa Ehrlicli-hel közismert, javaslatainak megtételénél nem tudia magát emanczipálni az Ehrlich-féle klikkérdekek befolyása alól. Mert különben, hogyan jutott volna eszébe az adófelügyelő urnák éppen Jünker Pál ur, egy az egész kerületben álta­lános ismeretlenségnek örvendő fiatal em­ber? Esküdjön meg az adófelügyelő ur, hogy Jünker Pál dr.-t polgári érdemeinél és népszerűségénél fogva terjesztette fel bizottsági elnöknek és nem azért, mert Ehrlich G. Gusztáv veje! Az állami pénzügyigaz­gatásnak semmi esetre sem válhalik előnyére, hogy ha közegei eljárásukban tápot adnak annak a gyanúnak, hogy nem az igazság és a kincstár és polgárság érdekei, hanem pártoskodás által vezéreltetik magukat. Az adókivctő-bizottsági botrány ügyében Batthyány Tivadar gróf Lukács László pénz­ügyminiszternek a polgárság felfogását tudo­mására juttatta. A pénzügyminiszter tehát feltétlenül tájékozva van a történtekről és a megtörtént sérelem reparálása módjában áll. Vájjon erre meg van-e benne a hajlandó­ság nem tudjuk, de hamarosan el kell dőlnie, hogy Lukács László szemében mi a fontosabb: a polgárság óhaja és megnyugtatása avagy Ehrlich G. Gusztáv akarata! A polgárság körében mozgalom indult meg, hogy a pol­gárság e sérelmét a legradikálisabb eszkö­zökkel megtorolják. A hétről. A Wertheim-áruház tehát mégis meg­lesz. A berlini áruház-fejedelem megvette a Rákóczi ut 34. és 36. számú házakat, amelyek­nek óriási területén nagy áruházat létesít. Ezzel a ténynyel szemben ma is azon a vál­tozatlan állásponton vagyunk, hogy ennek az áruháznak a létrejöttét minden áron meg kell akadályozni, mert egy ily rengeteg áru­ház nagy veszedelmet jelentene a főváros kereskedelmére és iparára. A külföldi tapasz­talatok bizonyítják, hogy a nagy áruházak felszívják a kereskedői forgalom túlnyomó részét, magukban összpontosítják a vevő­közönséget és ezáltal sok száz kisebb üzlet forgalmát teljesen elvonják. A Wertheim­áruház, amely óriási méreteinél fogva bizo­nyára ugyanilv hatással járna, kereskedel­münk e megkárosítása folytán feltétlenül töb­bet ártana a fővárosnak, mint használna. De nemcsak a kereskedelmet veszélyeztetné az uj áruház, hanem a főváros iparának is ártalmára volna. Kétségtelen, hogy az áru­ház a maga tömegczikkeit —- tehát tulnvomó- lag német gyártmányt — hozná forgalomba, amelyekkel kiszorítaná még azt a csekélv számú hazai iparczikket is, amelyeket ma még a közönség vásárol. Számos kisiparös- exisztencziával fizetnék meg tehát azt a kétes dicsőséget, hogy fővárosunk hajlékot ad egy sült német áruház-spekulánsnak, akinek ott­hon szűk a Macedónia és ezért elindul a Kelet meghódítására. Budapestnek nem kell Wertheim-áruház és a főváros iparosai és kereskedői fogjanak össze, hogy ezt a merény­letet meghiúsítsák. A gázgyárak megváltása ára tekinte­tében még mindig nincs megegyezés. Tudva­levőleg az vitás, hogy a telkek beszerzési értéke avagy mai értéke téritendő-e meg a társaságnak. A becslő-bizottság négy tagja, a főváros hét szakértője a beszerzési ár mellett, a gázgyár hét szakértője pedig a forgalmi ár mellett foglalt állást. A becslő- bizottság ezért elnököl választott, akinek fel­adata lett volna vótumával a vitát eldönteni. Az elnök azonban a vitás kérdésben nem döntött, abból indulván ki, hogy a bizottság­nak csakis a szakértői becslés a kötelessége ellenben ez a kérdés nem a becslés dolga, hanem jogi kérdés, melynek eldöntése nem a bizottság hatáskörébe tartozik. A főváros és a gáztársaság között időközben lényeges közeledés történt a lelkek árára vonatkozó­lag, mert a főváros a 3 millió koronát már megajánlotta, mig a gáztársaság ЗУ4 milliót követel. Minthogy egy hosszadalmas per költ­ségei, valamint az időközi kamatok bizonyára megközelítik a differenczia összegét, a meg­egyezés mindkét félnek érdekében feküdnék és ezért remélhető, hogy a kövér pör helyett a gázgyár beéri egyezséggel, amelyről még azt sem lehet mondani, hogy sovány, mert hiszen a főváros által felajánlott vételár milliókkal meghaladja a telkek annak idején való beszerzési árát. Első magyar borotva-köszörűidé! Az összes finom aczéláruk. Szolingeni borotva 3 K., Svéd 4 K., Angol 5 K., használatra kész, jót­állás mellett, haj- és szakállvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészáros kések és kertészeti czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. Oreszmann Károly, Budapest, VII., Erzsébet-körut 24. sz. FEST,TISZTIT Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. ’ Telefon 5S—45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom