Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-20 / 50. szám
VI. évfolyam 1011. december 20. 50. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ...................................... 10 korona. Fé l évre ... ... ................................ 5 * Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88 — 98 A gyakorlati élet és a városháza. (Beküldött cikk.) Szívesen adjuk közre alábbi kitűnő és szakavatott toliból eredő cikket, melyet az illetékes tényezőknek megszivlelésre ajánlunk. Irigykedve nézzük a nagy nyugoti nemzetek produktiv életét, amelyeknél a békés alkotó munkát nem zavarják örökös belpolitikai és felekezeti viszályok s a különböző pártok vetélkedése nem az erősorvasztó közjogi mérkőzések terméketlen mezején, hanem a szociális alkotások termőföldjén folyik le. És irigykedve nézzük a nagy világvárosok belső életét is, azt az egész polgárság érdekében való munkát, amelynek célja az adófizető polgárság megélhetésének célszerű szociális és gazdasági intézkedésekkel olyképen való megkönnyitése, hogy azok a saját létfentartási szükségleteik rendes ellátásán kívül aközterhek arányos viselésére is képesek legyenek. Irigykedve nézzük mindezt, mert nálunk nincsen igy. Nálunk minden ellaposodik, minden a legdermesztőbb közönyösségbe fullad, mihelyt nem pártpolitikáról, mihelyt nem klerikális vagy antiszemita heccekről van szó. És ha végigtekintünk mindazon, ami két-három hónap óta Budapest székes- főváros közgyűlési termében lezajlott, avagy végiglapozzuk a főváros különböző szerveinek működéséről szóló jelentéseket, be kell vallanunk, hogy egynél több okunk van az irigykedésre. Sok fontos és közérdekű kérdés foglalkoztatta ugyan a mi fővárosunkat is, az a mód azonban, ahogy ezek a kérdések tárgyaltattak s az az alig számba vehető tényleges eredmény, amit a sok tárgyalás fölmutathat, komolyan gondolkodóba ejtheti azokat, akik a városi politika ezerféle érdekszálától távol ügyelik az eseményeket. Kétségtelen az, hogy napjainkban, a községi politika gerincét világszerte az élehniszerdrágaság ellen való küzdelem képezi. Ez ellen szólítanak világszerte sorompóba minden tényezőt a nagy városok. Hogy nem sikertelenül, vagy legalább is nem olyan sikertelenül, mint Budapest székesfővárosa, annak elég- nyomatékos bizonysága az, hogy ami szép fővárosunk, amely első sorban agrár állam fővárosa sokkal drágább város, mint a legtöbb iparos állam fővárosa. Hogy csak a legközelebb eső példát emlitsük: drágább, mint Bécs. És ez a megállapitás annál fájóbb nekünk, mert hiszen — köztudomás szerint — Bécset jórészt Magyar- ország látja el élelmiszerekkel. Tagadhatatlan, hogy a főváros is nagy jóakarattal látott az élelmiszer drágaság enyhítéséhez.. Élénk emlékezetünkben van még az a tenger sok ankét, beszéd és irka-firka, amit a drágaság enyhitésének cime alatt a fővárosnál elkövettek. Mint tanulmányok, ezek a munkálatok értékesek is voltak, de gyakorlati eredményük a semmivel egyenlő. Az élelmiszerek egy fillérrel sem lettek olcsóbbak, sőt állandóan drágulnak. Nagy hanggal, logikusan megszerkesztett memorandummal követelte a főváros a szerb és román határ megnyitását az élő állatbehozatal számára: de nem tett semmit az irányban, hogyha tényleg megnyitnák a balkáni határokat (aminthogy nem fogják megnyitni) — az állatbehozatal tényleg Budapest felé irányuljon és ne Bécsnek. Az már valószínű, hogy a magyar kormány hozzá fog járulni a szerb vágóállat behozatali kontingens fölemeléséhez: de az még valószínűbb, hogy abból Budapest lakosságának haszna alig lesz. A bécsi községtanács bizalmas instrukciójára ugyanis a bécsi nagy állatbizományosok már most szervezik Szerbiában az exportot s készen áll minden arra, hogy az egész uj kontingenst Ausztria javára merítsék ki. E célból a bécsi városháza minden elismerést kiérdemlő vezetői lankadatlan energiával kieszközölnek minden lehető kedvezést s nemcsak a különféle városi illetékek mérsékeltettek vagy töriiltettek el, hanem még az osztrák vasutak is ötven százalékos tarifamérséklésekkel igyekeznek az állatforgalmat minden irányból, első sorban természetesen Magyarországból, Bécs felé terelni. Ezzel szemben a budapesti városházának a főváros olcsó hússal való ellátása érdekében alig vannak gyakorlati jelentőségű alkotásai, sőt meg kell állapítanunk azt a teljesen meglepő jelenséget., hogy a főváros voltak épen eddig a marhahús árának csökkentése érdekében semmi lényeges gyakorlati lépést nem tett, hanem csak papiroson orvosolta a drágaságot úgy, hogy a hús semmivel sem lett olcsóbb. Fölállította a községi árusitó telepeket, ahol azonban csak olyan húst árul, amely nem közszükségleti cikk: birka- és vadhúst, azt is igen drágán. Marhahúst, amit első sorban kellett volna árulni, az uj élelmiszer kereskedelmi vállalat utján óhajt piacra hozni a főváros ; az erre vonatkozó kalkulációkat azonban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ellenőrző számításai egyenesen nevetségesekké tették. így domborodik ki az egész vonalon az a csodálatos érzéketlenség a. dolgok gyakorlati oldala iránt, ami a főváros drágasági akcióját annyira eredménytelenné teszi. A túlzásba vitt bürokratizmus káros következménye ez, mely megtömte a főváros hivatalait jogászokkal és könyvtudósokkal, akik a hazai és külföldi kommunális és szociális irodalom szorgalmas tanulmányozása után pompás „előadványokat“ csinálnak ugyan, de fogalmuk sincs arról a mindennapi vásári életről, amely a BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! =E=^=^^=EE= Megrendelhető : A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Szabadság-tér 10.
