Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-14 / 49. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST A sivár, Ízléstelen és komolytalan dulakodás során egyetlen igaz, megszívlelendő és tiszteletreméltó kijelentés hangzott el: az, amit a főpolgármester mondott az uj tanácsnokokat üdvözlő beszédében, amidőn leplezetlenül reámutatott a főváros ellen észlelhető ellenszenv jogosulatlanságára. Ez az a tér, ahol a főváros barátainak akcióba kell lépniük és össze kell fogniok egy nagyszerű védelmi harcra. Nem a bírálat legyen bármily igaztalan — árt meg ennek fővárosnak, hanem az a titkos ellenszenv, amely a fővárost a vidékkel ellentétbe akarja állítani és amely Budapest nagyszerű fellendülésében a vidék megkárosítását látja. Ezeket a tendenciákat kell tiizzel-vassal kiirtani, mert nap-nap után észlelhetők olyan jelenségek, amelyek a legfőbb intézőkörök fővárosellenes érzületéről tesznek tanúságot. A zónatarifa tervezett megváltoztatása ellen tessék hadjáratot inditani! A kormány késedelmeskedése miatt — amelyet minden fontos ügyben tanúsít — tessék a harangokat félreverni, a főváros kereskedelmének ésiparának óriási károkat okozó impotens vasúti politika ellen szálljon síkra a főváros min den barátja! Követeljünk a kormánytól kórházakat, tagadjuk meg az állami feladatoknak kommunális erőkkel való teljesítését: szóval az igazi és veszedelmes ellenséggel vívjuk meg csatánkat igazi érdekeinkért. És mert az egész személyes hercehurcában, az egymás leszólásában, meg- rágalmazásában, a panamabűz szorgos terjesztésében és végül a megható ölelkezésben éppen ezt a komolyságot és a tárgyilagos igazságot nélkülözzük minden oldalon: nem tudunk lelkesedni a békén sem, mert ez a béke csak valamennyi ellenfél vereségét jelenti. Súlyos kérdések. A költségvetés bizottsági tárgyalása. A főváros jövő évi költségvetésének tervezetét a pénzügyi bizottság csaknem változatlanul elfogadta, ami szakítást jelent az eddigi gyakorlatul. Eddig minden évben a bizottság nekifeküdt az előterjesztésnek és eléggé lényeges törléseket eszközölt a kiadási előirányzatból. Hogy ezúttal ezt a régi praxist nem követték, hanem szinte ellenmondás nélkül hagyták jóvá az ügyosztályi előterjesztést: az sokatmondó szimptómája a fővárosi háztartás kedvező és kielégítő voltának. A pénzügyi-bizottság — amely pedig mindig szemüveggel kereste a törlési és megtakarítási alkalmakat — ezúttal bőkezűséget tanúsított. Nyilván azért, mert az idei költségvetés realitásához szó sem férhet és mert a tetemesen megnövekedett kiadásokat bőségesen fedezve látja a bevételekkel. A pénzügyi szakférfiak ezúttal az apró részletek helyett alapvető, nagy kérdésekkel foglalkoztak a költségvetés tárgyalása során. Csupa olyan nagy probléma merült fel, amelynek megoldása gerincét képezi a városfejlesz- tési programmnak és amely nem egy esztendő háztartásának szűk keretei közé tartozik, hanem az újabb korszak feladatául tűzetett ki. így mindjárt a vita elején felmerült az az elvi kérdés, hogy meddig lehet elmenni n uárositás terén, amelyre a tárgyalás folyamán választ ugyan nem kaptunk, de amely kérdésnek felvetése egymagában helyes és célszerű akkor, midőn azt látjuk, hogy a kom- munalizálás elvének következetes megvalósítása hova-tovább túlzásba és veszedelmes utakra visz. Igen fején találta a szöget az a bizottsági tag, aki ezt a kérdést megformu- lázta. Végre is jó lesz tisztába jönni azzal, hogy a székesfőváros a még hátralévő pro- grammjának megvalósítása során meddig óhajt haladni a szocializálás mezején. A határok szabatos megvonása azért szükséges, mert — mint a legutóbbi események mutatták — beleestünk az ellenkező végletbe és most egyszeribe mindent várositani akarunk, úgy hogy nemsokára nem csak egy kommu- nalizált, hanem egyenesen egy kommunista főváros lesz Budapestből. Idáig pedig józan észszel nem akarunk eljutni, mert a példák nem nagyon kecsegtetők. Szóba került egy öreg, hízott tengeri kígyó is: az uj városháza kérdése, amelyről annyi terveztetés és kombináció van a levegőben. Гenv, hegV a központi városháza a maga toldozott-toldozott helyiségeivel már ma sem felel meg a követelményeknek és ha már egyszer meg kell építeni a Budapesthez méltó városházát, úgy jobb azt mentül előbb megkezdeni. Úgy látjuk, hogy ezt a dolgot a polgármester nem kezeli a tőle megszokott energiával és az ügy még a körvonalaiból sem tudott eddig kibontakozni. Nekünk minden megoldás kedvesebb mint a mai állapot, csak azt az egy szempontot tartjuk mi is feltétlenül betartandónak, hogy az uj városháza ne foglalja le valamely mai parknak a területét. A bizottsági tárgyalás során felmerült a közmunkák körül tapasztalható az az anomália, hogy a közmunkákat nálunk ötletszerűen végzik. Erről csakugyan szomorú dalt énekelhet a főváros lakossága. Minden évszakban felszaggatják a járdákat, hol a vízvezeték-, hol a légszeszcsöveket, hol pedig a villamos drótokat és kábeleket szedik fel és rakják le; homok- és kőtorlaszok állják el az utakat, amelyek permanens forgalmi akadályul szolgálnak és esős időben sártengerré alakítják a főváros utcáit. Ennek végre meg kell szűnnie. Tessék a munkálatokat egységesen, egyöntetűen és bizonyos előre megállapított sorrendben elvégezni, ami pénzügyi szempontból fs sokkal előnyösebb volna, mint a mostani fejetlenség, amely mellett évente 5—6-szor is burkolják ugyanazt az utrészletet. Nagy horderejű problémát pendített meg a bizottság az üres telkek megadóztatásának kérdésével. Ebben a kérdésben tudvalevőle kész előterjesztés fekszik a tanács előtt, amely a betterment meghonosítását javasolja. Az idők jele, hogy a pénzügyi bizottság, mely annakelőtte a legkonzervatívabb jellegű volt, most ilyen radikális reform mellett tör lándzsát. Véleményünk szerint a főváros már fmancziális szempontból sem nélkülözheti sokáig ennek az uj adónemnek a behozatalát, amely — eltekintve a szociális igazságtól — azért is nagyon kívánatos, mert a főváros pénztárának a város növekedtével és fejlődésével egyre fokozódó hozamai biztosítana. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban került szóba a főváros telekpolitikája is és a polgármester megragadta az alkalmat, hogy a kültelkek szabályozásának sorrendjéről nvilatkozzék. A költségvetés tárgyalása tehát nem szorítkozott egyes tételek száraz megvitatására, hanem nagyszabású diszkusszió volt a köz- érdeklődés középpontjában álló témák fölött, ami élénken visszatükrözi azt az örvendetes tényt, hogy a főváros kormányzatában lábra- kapott egészséges, friss szellem egyre jobban terjed és már az oly higgadtan és megfontoltan számitó miliőben is — aminő a pénzügyi bizottság — meghódította a sziveket és az elméket. A ceruzákat — amelyek eddig oly fürgén töröltek a költségvetés számoszlopai között — most szépen a zsebben hagv- ták és nem kék plajbásszal, hanem szívvel, szeretettel és a jövőbe látással csinálták meg a székesfőváros büdzséjét Nem kacérosko- dunk többé — nagy célok nagy eszközeit kölcsönözzük oda azoknak, akik hajlandók és képesek is ezt a fővárost nagygyá és hatalmassá tenni. A hétről. A tiszfujitás nagyobb emóció nélkül zajlott le. A tanácsnokok választása teljesen a jelölések szerint folyt le és semmi fulánk nem maradt a nyomában. Azok, akik a megválasztottakon kívül a tanácsnoki állásra pályáztak, önmaguk félreállottak az útból, és ezzel érdemet és jogcímet szereztek arra, hogy a legközelebbi választás alkalmával elsősorban jöjjenek figyelembe. A tanácsnoki választás eredménye általában nagy megelégedést és megnyugvást keltett, mert osz- latlan az a meggyőződés mindenfelé, hogy az uj tanácsnokok a legérdemesebb és a legméltóbb főtiszt viselők sorából kerültek ki. A tanácsjegyzői választásoknál a hivatalos jelöltek közül két régi érdemes tisztviselő bukott ki, ami sajnálnivaló, mert szerzett jogcím megsértését és igazságtalanságot jelent. Ezt a hibát a legközelebb kínálkozó alkalommal feltétlenül jóvá kell tenni, mert a két Ш SZÉN, KOKSZ S;? SALAMON JAKAB tsT SA BUDAPEST, V., ERZSÉBET-1ÉR 5. SZÁM. Telefon számok: 73-96,73-97,73-98,73-99, Я KOVALD fest,tisztíts Gyár es toüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Gyujtotelepek a szekesfováros minden részében — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
