Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-30 / 5. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST Az automobiladót leszavazták. A főváros közgyűlése, amely az utóbbi időben szociális érzékének gyakran adta tanujelét, az automobiladó kérdésében a virilista-álláspontra helyezkedett és leszavazta a legigazságosabb és legszociálisabb adót: az automobiladót. Hasztalan érveltek a luxusadó jogossága és igazságossága mellett Feleki Béla, Biró Henrik, Heieés Antal, és Glücksthal Samu bizottsági tagok, a többség az ügyosztályi és tanácsi javaslatot fogadta el, amely az automobiladó mellőzését indítványozta. A közgyűlés többsége tehát megtette a milliomos automobiltulajdonos uraknak azt a szívességet, hogy megkímélte őket még egy 100—200 koronás évi kiadástól, minekutána ez a roppantul szükséges és nélkülözhetetlen passzió nekik már amúgy is évi 10—20 ezer korona kiadást okoz. De legjobban azzal az ürüggyel tiltakoztak a számozott guillotinok tulajdonosainak megadóztatása ellen, hogy ez rájuk vekzáczióval járna. Ez persze nem igaz, mert hiszen a rendőrhatósági ellenőrzésnek amúgy is alá vannak vetve a gépkocsik minden megadóztatás nélkül. A rideg valóság igenis az, hogy dúsgazdag emberek, akik megengedhetik maguknak az automobilozás méregdrága luxusát, fösvények passziójukért a főváros javára évi potom csekélységet áldozni és elnézik azt, hogy a szegény adófizetők keserves fdléreiből 250.000 korona évi költséggel portalanitsa a főváros az utakat: az ő javukra és nagyobb élvezetükre. Hogy mily furcsa fogalmai vannak az urak egynémelyikének az illendőségről, annak szinte ijesztő példáját mutatták azok a virilista városatyák, akik automobiltulajdonos létükre nem átallották a szavazásban résztvenni és az automobiladó ellen szavazni. Megörökítjük az utókor számára ez önzetlen virilisták neveit. Nem tudjuk, hogy rajtuk kívül fel- állott-e más automobiltulajdonos is a szavazásnál az automobiladó ellen, de az bizonyos, hogy az adó ellen szavazók között ott volt a következő három férfiú; Schiffer Miksa építési vállalkozó és automobiltulajdonos. Tihanyi Károly plébános, többszörös háziúr és automobiltulajdonos. Wodianer Hugó udvari tanácsos és automobiltulajdonos. E három ur köztudomás szerint a legvagyonosabb osztályhoz tartozik. Igazán szabad nekik automobilon járniok. Hogy miképen egyeztetik össze az illendőséggel és Ízléssel, városatyai minőségükben leadni a szavazatukat a 100 koronával leendő megadóztatásuk ellen, azt az urak csinálják ki a maguk lelkiismeretével. Mi csak emlékeztetünk arra, hogy eddig a főváros közgyűlésén egészen más gyakorlat dívott az oly ügyek felett való döntésben, amelyek által egy-egy városatya személyében érintve lehetett. így egészen pontosan emlékszünk arra, hogy annakidején az elnöklő főpolgármester nem engedte a kenyérgyár ügyének tárgyalásakor Spolarils Györgyöt, a főpéket szóhoz jutni azzal, hogy az ilyen felszólalás ellenkeznék az ildomossággal. Ugyanígy nem szólalhatott fel a taxaméter tárgyalásakor Hajdok István és a vásárpénztár kérdésének tárgyalásánál Bittner János. Pedig mindezek a városatyák az illető ügyeknél személyesen nem is voltak oly közelről és szemmellát- hatólag érdekelve, mert egyáltalán nem volt számszerűleg kimutatható, hogy bármelyiküknek is a napirenden levő intézmény személyesen évi 100 korona áldozatot fog-e okozni, holott az aulomobiltulajdonosokra nézve ez a számszerűleg kimutatható érdekeltség ténv- leg fennforog. Mért nem alkalmazta ezt a helyes gyakorlatot az elnöklő főpolgármester most is, figyelmeztetvén az automobiltulajdonosokat, hogy tartózkodjanak a szavazástól? Az elnök figyelmét ez az illendőségi inkompatibilitás alighanem elkerülte, ez azonban nem szolgálhat a leszavazott automobiltulajdonosok mentségéül. Az automobiladó kérdését az ügyosztálv és a tanács vétette el ezúttal. Hogy a közgyűlésen többsége van az antiszociális felfogásnak: azt értjük. De hogy a tanács« amelynek kebeléből annyi üdvös jóléti intézkedés és oly dicséretes szociális kezdeményezés indult már ki, ezúttal következetlen lett önmagához és a szociális igazság ellen foglalt állást, ezt mélyen fájlalnunk kell és fájlalják velünk együtt a főváros polgárságának százezrei, akiknek nem adatott meg az automobilozás lehetősége. A százezrek érdekével szemben az ügyosztály a néhány száz automobiltulajdonos kényelmi szempontját és zsebérdekét juttatja érvényre, nem mondjuk, hogy szándékosan, de az elért hatást tekintve, mindenesetre sikerrel. A dolgot jóvá kell tenni. Az ügyrend értelmében a leszavazott indítvány hat hónap letelte után ismét napirendre kerülhet, addigra talán az ügyosztály rájön, hogy évi 100.000 koronát, amely csupán milliomosokat terhelne, nem szabad a fővárosnak az ablakon kidobnia. Minthogy határozottan antiszociális volt a közgyűlés döntése, biztosra vehető, hogy a közgyűlésnek igazán demokratikus elemei az automobiladó kérdését mindaddig napirendre hozzák, amig a kiváltságosakra rótt ez az igazságos adó valóra válik. Az újabb szavazásnál pedig majd legyen gondja a közgyűlés vezetőjének arra, hogy a zsebükkel érdekelt bizottsági tagok ebben a kérdésben ne szavazhassanak. Budapest népessége. A népszámlálás eredménye a fővárosban megfelel a várakozásnak. 1911 január 1-én Budapest lakossága 881.601 lélek volt. A főváros lakosságának szaporodása az utolsó évtizedben 204% volt, tehát sokkal nagyobb, mint az az 1900 tói 1906-ig terjedő fejlődés alapján várható lett volna. Szimptomatikus jelentősége van annak a tünetnek, hogy a kültelek lakosságának szaporodása összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a belső részek szaporulata; mert mig a beltelkek lakossága 12‘5%'kal gyarapodott, addig a kültelek népességének szaporodása 58'3%-ra rug. Ebből nyilvánvaló a főváros extenziv fejlődése, melynek oka tudvalevőleg a nagy lakbérhiány és lakbérdrágaság. A kivándorlás a perifériák felé nem maradt meg a főváros határain belül, hanem átterjedt a szomszédos községekre, amelyek a főváros nép- szaporulatának levezető csatornáivá lettek. Még nem publikáltattak a szomszédos községek népszámlálási adatai, de egészen bizonyos, hogy azokban a lakosság szaporodása összehasonlíthatatlanul nagy volt, mint magában a fővárosban. A székesfőváros lakossága 881.601 lélek volt. Egészen bizonyos, hogy csupán Újpest, Rákospalota és Kispest lakosságának a hozzászámitásával, a milliós lélekszám mesz- szire túl volna szárnyalva. E három helység összlakossága meghaladja a másfélszázezret. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a legalább is 60—80%-os népszaporodás e községekben Budapest veszteségét jelenti szegényebb néposztályok kifelé tódulása folytán. Úgy hogy bizonyos, hogy ez emigráczió nélkül csak kevés hiányoznék most Budapest millió főnyi lakosságához. A népszámlálás által számszerűleg beigazolt e tendenczia mellett Nagy-Budapest kérdése a legaktuálisabb sürgőségek sorába lépett. Az egyes kerületek népszámlálási eredménye teljesen bizonyítja azt a nizust, hogy a lakosság a belső részekről szökik ki a tágasabb, egészségesebb, jobb levegőjű városrészekbe. Ennek tulajdonítható, a főváros első kerületének valóban meglepő fellendülése. Ebben az előbb elhanyagolt kerületben a lélekszám 25,653 lakossal szaporodott, ami úgy abszolúte véve mint viszonylag is a legnagyobb növekedés a főváros összes kerületei között. Legcsekélyebb volt viszont a szaporodás a Belvárosban, amelynek lélekszáma 422-vel gyarapodott. A legnépesebb kerület ezúttal is — úgy mint egy évtizeddel ezelőtt — az Erzsébetváros 181.385 lakossal, amely egymagában több, mint az összes budai kerületek lakossága. Második helyen áll a Terézváros, harmadik helyen a Józsefváros, utána Kőbánya következik negyedik helyen. Első magyar borotva-köszörűidé! А/. összes finom aczéláruk. Szolingeni borotva 3 K., Svéd 4 K., Angol 5 K., használatra kész, jót- as me ett, haj- és szakállvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészáros kések és kertészeti czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. Dreszmamt Károly, Budapest, VII., Erzsébet-körut 24. sz. IP® ÉEl T В 4* Й T У Gyár és főüzlet: ■ jp ■ l^rAn И I I ■ Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Gyuj telelepek a székesfőváros minden részében - Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.