Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-11 / 36. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST 2 hogy a közönség maga is követelni fogja a taksamérő kiküszöbölését, ami a bérkocsi- tulajdonosok legfőbb óhaja. A taksamérő-készülékek ellen felhozott panaszok teljesen alaptalanok. Sem a ható­ságnak, sem a sajtónak tudomására a közönség köréből még nem hoztak olyan esetet, amelyben a taksamérők a díjszabást rosszul jelezték, sőt ellenkezőleg a közönség nagyon megelé­gedett avval az állapottal, hogy mindig két­ségtelenül tudja, mennyit kell a megtett utért fizetnie és ezáltal meg van védve a bér­kocsisok zsaroló túlkövetelései ellen. Nem is valószínű, hogy az új taksamérők rosszak legyenek, mert a nálunk használatba vett két rendszert az összes szakértők megbíz­hatónak és kifogástalannak deklarálták és ez a két rendszer: a Kosmos és a Westendarp- Pieper-féle taksamérő, amely Ausztriában, Németországban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában évek óta teljesen bevált, épen csak nálunk mutatkoznék rossznak ? A bér­kocsitulajdonosoknak ez a mesterkedése tehát csütörtököt mond. A kétfogatú bérkocsitulajdonosoknak üzleti érdekét kétségtelenül sérti a taksamérő. A bérkocsiknak ez a fajtája luxus-szükség­letnek felel meg és elhisszük a fiakkereseknek, hogy az elegáns, drága kocsik beszerzése, karbantartása, a jó lovak vételára és ellátása oly költséges, hogy az alacsony díjszabás mellett a kétfogatú bérkocsiüzlet kevésbbé jövedelmező, mint volt eddig. Csakhogy jöjjünk végre tisztába azzal a ténynyel, hogy a fiakkerek létezése nem közszükséglet. A kül­földön sehol sincs kétfogatú bérkocsi és Bécsben is inkább a lokálpatriotizmus tartja fenn, mint a közszükség. Nálunk pedig ki­fejezetten az urhatnámság tette eddig is lehe­tővé a fiakkerek megélhetését. A természetes fejlődés az, hogy a kétfogatú bérkocsik is hova-tovább átalakulnak egyfogatú kocsikká, amint azt a következő adatok mutatják. Kétfogatú kocsira 505 rendszám van ki­adva. Ebből a tulajdonosok maguk átváltoz­tattak egyfogatúra 40 kocsit. Egyfogatú bér­kocsi volt 1466, amely szám a kélfegatú kocsik átalakulása folytán 1506-ra emelkedett. Semmi sem áll útjában annak, hogy a még meglévő 465 fiakker is átalakuljon egyfogatú bérkocsivá. A kétfogatú bérkocsira szükség nincs, külö­nösen akkor nem, ha majd az autotaxi meg­jelenik az utcáinkon. Ha azonban a fiakke- resek a pneumatikokat és a gummiabroncsokat leszedik, ezzel nem fogják kényszerhelyzetbe hozni sem a közönséget, sem a hatóságot. Az egész mozgolódásnak különben szemmel- látható célja az, hogy az autotaxaméter rend­számait maguknak a szerzett jog és a szenvedett sérelem ürügye alatt megkaparitsák. Ezzel azon­ban nem fognak célt érni, mert a tanács az autó- taxi rendszámok adományozásánál kizárólag azt fogja tekinteni, ki nyújtja a legnagyobb garanciát a jó és megbízható automobil­közlekedésre. A taksaméró-rendszer viszont az egy- íogatú bérkocsikra nézve a tulajdonosok szem­pontjából is elónyösöbbnek bizonyult az előbbi állapotnál. A díjszabásban — végeredmény- ben nem igen van különbség, viszont a gazda mindig tudja, hogy kocsija az nap mennyit keresett és igy az egész bevétel a kezébe jut. A probléma tehát egészen világos. Arról szó sem lehet, hogy a közönség érdekében lévő taksamérő-rendszerről visszatérjünk a a zsarolások korszakába. Abba sem megy bele a hatóság semmi körülmények között, hogy a kétfogatú bérkocsik viteldijszabását emelje, mert nem adhat privilégiumot a fiakkere­seknek a közönség kizsákmányolására. Ha azonban a megállapított díjszabás mellett a kétfogatú bérkocsitulajdonosok számadásaikat nem találják meg, úgy módjukban áll rend­számukat egyfogatú bérkocsikra átíratni és ezzel a bérkocsiüzletnek ezt a jövedelmezőbb ágazatát folytatni. A nagyközönség a fiákkerek eltűnését nem fogja megsiratni. De visszacsinálni a mai kielégítő álla­potot nem szabad és nem is fogjuk. A hétről. Bárczy István polgármester Berlinben és Drezdában tanulmányozza a modern bygiéniai vívmányokat, mialatt Budapesten a kolera nap-nap után szedi áldozatait. Nem vagyunk álszenteskedők, akik Bárczy Istvánnak — ennek a kétségtelenül nagystílű, zseniális em­bernek — minden ténykedését „sans phrase" ghsifikálják és épen ezért megmondjuk, hogy ez az utazás a mi etikai érzésünknek ellenére van. Mindenki tudja, hogy a németországi „tanulmányútat“ a polgármester és hűséges hívei egy kis kiruccanásra akarták felhasználni, ám a kolera fellépésének első hírére lefújták az utazást avval az indokololással, hogy e veszedelmes napokban a polgármesternek helyén kell lennie. Ez elvitázhatlanul helyes, sőt kizárólagosan helyes álláspont. És noha azt sem vonjuk kétségbe, hogy a polgármester is szentelhet magának nehány napot a szóra­kozásra és pihenésre, a helyes etikai érzés hangosan ellene van e jog igénybevételének akkor, amikor rendkívüli körülmények állandó készenlétet parancsolnak a város első tiszt­viselője számára. De nemcsak az elutazás ténye, hanem annak misztikus körülményei provokálják különösen a szigorú kritikát. Suttyomban, nagy titokban utazott el a pol­gármester Németországba, míg itthon Buda­pesten azt hitték — mert Bárczy környezete az érdeklődőket ekként informálta — hogy a polgármester Péczelen pihen, de nap-nap után benéz hivatalába, ahol a szükséghez képest intézkedik. Ha a berlini lapok meg nem emlékeznek arról, hogy Bárczy ott tar­tózkodik, mi jámbor pestiek talán soha meg nem tudtuk volna, hogy polgármesterünk most ott „tanulmányozza“ a budapesti kolera elleni védekezésnek módozatait. Hát bizony, hogy ez egy kissé furcsa, azt senki sem ta- I gadhatja. Felekezetieskedés egy fővárosi leány­iskolában. Csak múlt heti számunkban em­lékeztünk meg Bárczy István polgármesternek egy a fővárosi iskolák igazgatóihoz intézeti kör­rendeletéről, melyben erélyesen állást foglal az ellen, hogy az iskolák növendékeit felekeze­tek szerint osztályozzák. Erről a polgármester leiratról a Koronaőr-utcai polgári leányiskola újonnan megválasztott igazgatója, Hoppe Rezső ur — úgy látszik — nem bir tudomássali különben nem se lekedett volna egyenesen ellenére a polgármester rendeleti utasításának. Értesülésünk van ugyanis arról, hogy a Ko­ronaőr-utcai polgári leányiskolában külön osztályba sorozták a zsidó uallásn növen­dékeket, külön a katolikusokat és ismét külön a protestánsokat. Felhívjuk erre a körülményre Bárczy István polgármester figyelmét. Talán jó lesz Hoppe urnák a leiratot külön ajánlott levélben újból megküldeni, egyben figyelmeztetni őt arra, hogy ő városi alkalmazott, akinek éppen nem muszáj Bar- kóczyéknak kedveskedni. De ha effélékben telik öröme, kínálkozzék el közvetlenül az államnak és hagyja ott a várost, ahol ilyen kisded játékot megtorlatlanul folytatnia nem lehet. BACHRUCH A. ezüstárugyára c s. é s kir. udv.és ka m a rai s z állít ö Budapest, IV., Királyi Pál-u. 15. A gyári épület földszinti díszhelyiségében állandó eladás nagyban és kicsinyben legolcsóbban szabott eredeti gyári áron. . .rA ^л'7-ДаА ' A—'." 4 . CLUBSPECIALITÉ 1 <lol>o* «zivnrkatiUVely... 70 flllír 1 könyv papír, 70 lap .. 12 fillér 1 'íüiijv papír. ía’Ó láp. .. .20 fillér- ' Minden lapocskában és-hüvelyen: benne van' á gyäros' aláírása • „MODI AN O“. Kapható minden jobb tőzsdében. ; • .У--- ; 3 év múlva one a zongora, ha a Harmónia r, t.-nál bérli Budapest, IV,, Váczi-utcza 20, r V PffV kKprlpf által biztosan.még fog győződni, tljjf mdbl Ibi hogy legjobb a szabályozható nyakbőségii férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén Budapest, Muzeum-körut 15. KQVALD fest,tisztíts Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 5S—45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom