Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-04 / 35. szám
VI. évfolyam 1911. szeptember 4. 35. szám. U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ........................ 10 korona. Fé l évre .............................................. 5 , Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98 A főváros a sajtóért. A veszélyeztetett sajtószabadság védelmére támadt védócsapat sorában a legelsők egyikéül Budapest székesfővárosa állott sorompóba. Az ügy fontosságának megfelelően sietett állásfoglalásával és a kommunális szünet nem tartotta vissza attól, hogy erélyesen és gyorsan síkra szálljon a legfontosabb közszabadság érdekében. Vázsonyi Vilmos kezdeményezésére rendkívüli közgyűlés foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel, amely a kormánytól intézményes garanciák létesítését követelte. A vélemények a Vázsonyi-íé\e javaslatról elágazók. A sajtó egy része veszedelmet lát a fővárosi közgyűlési határozat ama pontjában, amely a magánbecsületet a sajtóbeli támadásokkal szemben hatályosabb védelemben óhajtja részesíteni és evégből a kárt okozó lapvállalat kártérítési kötelezettségét óhajtja kimondatni. A magunk részéről ezt a kritikát helytállónak el nem ismerhetjük. Mert amikor a Vázsonyi-féle javaslat a sajtószabadság védelmében odáig megy, hogy a kincstárral szemben kártérítési igényt állapit meg az elkobzó vagy egyébként megszorító hatósági intézkedések esetében, ugyanakkor viszont gondoskodni kellett arról, hogy a magánbecsület és a magánosok vagyoni érdeke a minden nyűgtől mentes és teljesen szabaddá lett sajtó esetleg jogtalan és igaztalan támadásaival szemben megfelelő jogi szankcióval biztosittassék. Ez a junktim a teljes sajtó- szabadság és a magánbecsület hathatós oltalma között mindenütt meg van, ahol a szabadsajtó működése intézményekkel biztosittatik. így a közszabadságok klassztikus hazájában : Angliában is. És egyáltalán nem található semmi sajtóellenes érzület abban, ha a közgyűlés a sajtószabadság mellett való állásfoglalásával egyidejűleg a magánbecsület hathatós védelmét hangoztatja. Valamennyi elaboratum között, amely e kérdésben most napvilágot látott, a lex-Vázso- nyit tartjuk a legprecízebbnek éppen azért, mert számol a közvélemény egy részének azzal a felfogásával, hogy a magánosok becsülete és érdeke az utóbbi időben a sajtó egy részének szenzáció-hajhászata alatt sokat szenvedett és az ilyen megtámadtatások ellen is orvos szert talál. Mindenesetre el kell ismerni, hogy a főváros közgyűlése ezúttal is hathatósabban és őszintébben szállott sikra a sajtószabadságért mint aparlament,amelynek határozata az igazságügyminiszterre bízza minden további útmutatás nélkül a sajtótörvény elkészítését és semmiféle jogi szankciót nem állapit meg a sajtószabadság megsértésére vagy kijátszására. A konkrét sérelmet — a kolportázsengedély megvonását egy laptól — persze a közgyűlés sem orvosolta és ez a székes- főváros állásfoglalásában az egyetlen szépséghiba. Ebbe a kérdésbe azonban a politika sokkal inkább belejátszik, semhogy vele a főváros közgyűlésének érdemleg foglalkozni célszerű lett volna, minthogy ennek a kérdésnek a taglálása az állásfoglalás egyöntetűségét* kétségtelenül veszélyeztette volna. Újpest bekebelezése. — Az újpesti kolera tanulságai. — Igazságtalanság volna vádat kovácsolni Újpest városa ellen abból, hogy a kolera véletlenül ott ütött ki. Az infekció megtörténhetett volna bármely hasonló üzemű budapesti gyárban is, még akkor is ha a főváros köztisztasági- és közegészségügyi viszonyai általában kedvezőbbek, mint a szomszéd községéi. Még azt sem vitatjuk, hogy az inficiált terület és'az azon megfordult egyének elszigetelése a fővárosban szigorúbb és hatályosabb lett volna, mint Újpesten, mert hiszen itt is a fővárosi államrendőrség foganatosította az elrendelt óvóintézkedéseket. Ellenben ez az újpesti koleraeset teljes egészében mutatta annak az állapotnak az abszurditását, hogy a fővárosnak a tőszomszédságában, sőt vele már-már egybeépített területén egész külön város létezik külön hatóságokkal, külön közigazgatással és autonómiával. Már az a tény is, hogy a főváros tiszti főorvosa és fertőtlenítő intézete lépett közbe az újpesti koleraesetben, bizonyítja hogy a természetes és rendes állapot az volna, ha Újpest teljesen bekebeleztetnék a fővárosba. Most az a furcsaság állott be, hogy tulajdonképen törvényes hatáskör nélkül a főváros hatóságai intézkedtek egy más város területén, dacára annak hogy Újpestnek meg van a maga egészen független közegészség- ügyi hatósága. Helyes és praktikus, hogy ilyenkor — veszedelem idején — a hatásköröket nem feszegetik, de kérdjük, vájjon nem teljes joggal protestálhatott volna Újpest rendezett tanácsú városa az ellen, hogy a székesfőváros közegei beavatkoznak az 6 dolgába és hatósági intézkedéseket rendel és foganatosít ott, ahol jog szerint semmi keresni valója nem volna. Ha végig gondoljuk az efféle — egyáltalán ki nem zárt — hatásköri összeütközéseket, lehetetlen le nem vonni azt a végső konzekvenciát, hogy a természetes fejlődés során elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyen Újpestnek különállása közérdekből káros és ezért megszüntetendő. Nagy-Budapest kialakulása elé számos nehézség tornyosul. Honoráljuk e nehézségeket és nem vitatjuk, hogy az összes szomszédos községek bekapcsolása egy csapásra megvalósítandó. De Újpest feltétlenül megérett a bekapcsolásra minden tekintetből, A közművek legfontosabbjai: vízvezeték, csatornázás és világítás munkái már annyira elő vannak készítve, hogy a székesfővárosnak nem kellene egy egészen kulturátlan területet magához csatolni, amelynek városi kellékekkel való felruházása most szakadna hirtelen a főváros nyakába. Ez pedig azt jelenti, hogy Újpest bekapcsolása nem okozna a fővárosnak pénzügyi szempontból nagy áldozatot, mert hiszen a városi jelleg előfeltételeit Újpesten nem a fővárosnak kellene megteremtenie. Újpest lakosságának kommunális teherviselése már most is a városi igényekhez van szabva, úgy, hogy a bekapcsolás alig jelentene az ottani lakosságra nézve újabb megterhelést, viszont pedig a főváros az általa nyújtandó szolgáltatások fejében lényeges községi jövedelmekhez jutna. Csakis úgy magyarázható, hogy Újpestnek irányadó tényezői egyáltalán nem idegenkednek a bekapcsolás gondolatától, sőt biztos tudomásunk szerint egyenesen óhajtják a bekebelezést, ami részükről csak helyes, mert hiszen önálló autonómiájukért cserébe megkapnák a főváros által nyújtott összes előnyöket. A bekapcsolás technikailag sem járna semmiféle bonyodalommal. Az államrendőrség példája mutatja, hogy egyszerűen és simán ki lehet terjeszteni a hatáskört Újpestre, amely a bekapcsolás után a székesfővárosnak egyik kerületét — esetleg nagy területénél fogva két kerületét — alkotná, csak úgy, mint máma Kőbánya, amely évtizetek óta a fővároshoz tartozik, holott területileg sincs jobban összeépítve ezzel, mint Újpest. A szomszédos város bekebelezésével nem szabad addig várni, amig a többi községek bekapcsolása aktuálissá válik. Nézetünk szerint Nagy-Budapest megalkotása sokkal célszerűbben vihető keresztül fokozatosan és részletekben. Ám Újpest becsatolása el nem odázható többé, mert a főváros eminens érdeke, hogy a közvetlen szomszédságában is 6 csináljon rendet és ő legyen az ur. Újpest különállásának semmi értelme sincs többé. Az élet és a fejlődés ezernyi szálakkal fűzi Budapesthez és ezt a természetes összetartozandóságot mesterséges válaszfalakkal kettévágni csak káros lehet. A rendet a fővárosi államrendőrség tartja fenn Újpesten, tűz esetén a főváros tűzoltósága vonul ki Újpestre, baleseteknél a fővárosi mentők interveniálnak és fertőző ragályok esetén a főváros közegészségügyi hatósága kénytelen intézkedni; természetes határok a két város között nincsenek. Semmi ok nincs tehát arra, hogy ezt a tényleges állapotot jogilag is ne szentesítsük. „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek = és gyermekek részére. 0.35, 0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.
