Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-14 / 33. szám
“ ■ щнм ЯНИНf ш — ! I FÜGGETLEN BUDAPEST loda portása pedig köteles kiállítani: 1. a rendőrség bejelentő-lapját, hasonló tormában, 2. a kijelentő-lapját, ettől eltérő alakban, 3. az ú. n. kutvanyelvet a detektivfőnök részére. Továbbá 4. be kell írnia minden egyes vendégét többféle adattal, egyetemben az idegenek könyvébe, amely szintén a rendőrség céljaira vezetendő minden szálloda részéről. Ezenkívül 5. még a fővárosi statisztikai hivatal is megköveteli a maga adatait, amely természetesen másforma nagyságú és formájú papiroson, különféle rovatokkal kíván egyéb adatokat tudni. Ha a külföldi vendég 14 napnál tovább időzik a hotelban, 6. a bevándorlási törvény rendelete lép érvénybe, vagvis megint más formájú és más rovatú papiros állítandó ki. Nehány év óta a hírlapok is közölnek a szállodába érkezőkről névsort, amely a portást 2—3 újabb Ívvel terheli és végül a szálloda irodája is tudni akarja, hogy melyik vendég mikor érkezett, melyik szobába szállt és mikor utazott el. Egyszóval, ha 100 érkezés van egy nap egy hotelben, ami épen nem ritkaság, 800 — 1000 különböző jelentést és rovatolást kellene a szálloda portásának elkészítenie. Ez pedig fizikailag is lehetetlen, ezt a portás elvégezni nem tudja, ehhez egy külön nagy adminisztrációra volna szükség és igy épen nem csoda, hogy a szálloda portása, miután egy jelentést egyformán sokszorosítva ki nem állíthat, kénytelen az érkező vendégeket felében-harmadában bejelentetlenül hagyni és inkább elszenvedni a büntetést, ha ugyan lehetne ezt kellően ellenőrizni, mintsem hogy ezt a lehetetlen és nagy költséggel járó munkát elvégezze. Ezek után most már érthető az is, hogy az 1909. augusztus haváról, amikor csak és kizárólag az orvosi kongresszusra 5000 külföldi vendég érkezett családtagjaikkal együtt, ebhen a hónapban a hivatalos kimutatás 4000 Budapestre érkező külföldiről tud, elsikkasztván magából a kongresszusból ezeret és hozzá még azt a 2—3000 külföldit, amennyi augusztus havában mindig megszokott Budapesten fordulni. A múlt év márciusában a budapesti sajtó nagy megütközéssel konstatálta, hogy az egész hónapban mindössze csak 18 külföldi utas fordult meg szórakozásból Budapesten, a többit üzleti érdeke hozta ide. Konstatálható, hogy ugyanezen hónapnak csak egyik napján 200 tagból álló külföldijjtársaság, mint kiránduló, tehát, ugyebár, szórakozásból utazó időzött Budapesten. Ha tehát egy kérdésről ilyen a hivatalos statisztika, lehet-e ezen az alapon a jövőben célszerű munkát remélni? Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy milyen nagyfontosságú közgazdasági érdek minden országra nézve a külföldiek látogatása. Az a vágy, amely, mint egy modern népvándorlás, az embereket a közlekedési eszközök technikai vívmányainak kényelmével és olcsóságával idegen országok, városok és vidékek meglátogatására ösztönzi, minden művelt állam egyik, noha legújabb, de egyúttal legerősebb érdeklődésének és tevékenységének tárgya. Mindenütt gvümölcsöztetni akarják és ez majdnem mindenütt sikerül is. Budapest székesfővárosának is igen jelentékeny hasznot hoz már a mai állapotában is Vegyük csak azt a szerintem teljesen hamis és csak felének kimutatott legutolsó évi statisztikát alapul, az anyagi jövedelem kiszámításánál. 69 000 külföldit véve számításba, akik átlag három napon át tartózkodnak Budapesten (a székesfőváros statisztikai hivatalának kimutatása szerint az átlag négy nap, én azonban még reálisabb számítással csak hármat veszek) és egy külföldire az egész tartózkodási időre 150 koronát számítva, Budapest székesfővárosának, illetve polgárságának ma is évente 10 miiló koronát jövedelmez a külföldi forgalom. Ezen 10 millió koronával szemben pedig, amelyet 50°/o‘^a^ tehát 5 millióval évente meggyarapitani nem lehetetlen, sőt nem is nehéz dolog, sőt, hogy többet mondjak, ez a gyarapodás még magától is el log következni, a székesfővárosi tanács költségvetésébe 10.000, azaz tízezer koronát állított be. Kérdem: mely célra? És kérdem, hogyan szolgáljon ez a 10.000 koronás befektetés egy meglevő 10 milliós évi bevétel és egy megszerzendő további 5 vagy 10 milliós évi bevételfokozás tőkebefektetése gyanánt? Hát egy pár úgynevezett tanulmányút azok részére, akik még nem tudják, hogy mi az idegenforgalom és egy kéj utazáson eltanulni óhajtják, vagy vélik, talán elegendő volna, de propagandára, úgy vélem komikusán kevés. Figyelembe veendő, hogy egy egészen kisszabású készruhakeres- kedés, vagy akármelyik kisebbszerű és kevésbé ismert ásványvíz, vagy hajtószer, vagy egy jobbfajta nőibluzkereskedő évi reklámja is ötszöröse ennek az összegnek. Az idegenforgalom címe alatt csodálatos jelenségképen soha sem beszélünk és igy nem is teszünk semmit a vidéknek, Magyar- ország vidéki lakosságának budapesti látogatása érdekében. Hát igaz, hogv ez nem országos érdek, bár sok tekintetben annak vélem, de annál inkább és par excellence székesfővárosi érdek, különösen pedig a közlekedési vállalatok érdeke. Ezt a részt azonban egyelőre kikapcsolván, magát a külföldi forgalmat, illetve annak gyarapítása érdekében való teendőket kétfelé lehet felosztani: Az egyik azok a teendők, amelyek itt benn az országban végzendők el abból a célból, hogy a külföldi megfelelő állapotokat találjon. Ezen a téren is igen sok tennivaló van. E tekintetben azonban nem lehet eléggé méltányolni és dicsérni a székesfőváros vezetőségének nagyszabású munkáját, koncepcióját és a fővárosi törvényhatóságnak áldozat- készségét. Konstatálnunk kell, hogy Budapest nemcsak természeti szépségeinél, hanem gyönvörű köz- és magánépületeinél, kulturális intézményeinél, sétahelyeinél és számos egyéb okoknál fogva is a világ egyik legszebb városa és ha Budapest székesfőváros fürdői, állatkertje s hasonló intézményei elkészülnek, talán a világ legszebb városává válik Ezt hangoztatja kevés kivétellel valamennyi külföldi, aki Budapesten megfordult. Annál szomorúbb tehát, hogy Budapestről, hiába járja be az ember az egész világot, az idegenforgalmi vállalat hivatalos kiadásait kivéve, sehol egyetlen fotográfiát, egyetlen plakátot, képes brosúrát vagy hirdetést sem talál. És ezzel rátérek a külföldi forgalom fontosabb részére, vagyis azokra a teendőkre, amelyeket a kültöldön, kell végezni azért, hogy a külföldiek ezreinek, vagv százezreinek látogatását ideírányithassuk. Ez a rész az idegenforgalom megindításának azonban tisztára pénzkérdés. Ha van és lesz rá pénz, akkor lesz propaganda, akkor lesz idegenforgalom. Tehát a kérdés úgy áll: Ha pénzt akarunk áld zni, akkor mesterségesen is és gyorsabb tempóban meggyarapíthatjuk külföldi forgalmunkat. Ez a kérdés mindenképen érdemes az áldozatra, mert ennél lukrativabb befektetés nincs. A befektetett tőke nem a kamatját hozza meg, hanem a kamatok hozzák meg a tőke tízszeresét vagy százszorosát. Ha volna szívünk és pénzünk arra, hogy erre az ügyre legalább az első években 1-—2 millió koronát áldozhatnának, meg vagyok róla győződve, hogy az országnak további 30—40 millió bevétele szármáznék belőle, De addig, amíg az idegenforgalom ügyét szavak áradatával és nem pénzáldozattal óhatjuk megoldani, ez a kérdés meg nem oldható. Sajátságos, hogy újabban még komoly hivatalos körökben is, idegenforgalmunk hiányát azzal az üres jelszóval vélik megoldhatni, hogy a Cook angol cég utazási irodát nyisson Budapesten. Csodálatos, hogy az ezzel az eszmével foglalkozók nem veszik észre, hogy ez a világhírű cég nem csinálja az idegenforgalmat, hanem kihasználja. Igen fontos, hogy ezzel a közgazdasági babonával leszámoljunk, mert ha az ország minden erre hivatott tényezője egy ilyen ‘ Cook-féle fiókiroda létesítésétől várná a sok milliót érő sültgalambot, soha se történnék e téren semmi érdemleges. A Cook cég 18 esztendeig tartott már irodát Budapesten és ez idő alatt sem Budapestnek, sem az országnak idegenforgalmat nem teremtett, sem ennek a kérdésnek a fontosságát nem vitte be a köztudatba. A külföldi országok utazási irodáikat mind nemzeti alapon szervezik. Németországban az utóbbi időben már nem is adnak koncessziót a Cook-cégnek, hasonlóképen Norvégiában sem. Olaszország a magyar idegenforgadmi vállalat mintájára csak újabban adott koncessziót a Pagliari-cégnek és 7 fiókirodájának. Ausztriában pedig, különösen Bécsben, ugyancsak nemzeti alapon, hatalmas idegenforgalmi irodát szerveztek és pedig a kormány, az államvasutak és Bécs városa együtt és ebben az idegenforgalmi irodában a Cook-cégnek még szerepet sem engedtek. Már pedig a felsorolt országok legalább oly jól ismerik saját érdekeiket és értik az idegen- forgalom fejlesztését, mint Magyarország. Van azonban az idegenforgalom gyarapításának számos olyan módozata is, amely pénzáldozat nélkül is közlekedéspolitikai intézkedésekkel megcsinálható; sokkal értékesebb még a legnagyobb propagandánál is, mert alkalmas arra, hogy a külföldiek nagy tömegét, nem ezreit, hanem százezreit irányítsa az országba. Ez pedig a helgés vasúti tarifa- és vonalcsatlakozási politika. Az osztrákok kitünően értenek ehhez, kitünően és a mi rovásunkra erre a körülményre itt helyszűke miatt nem terjeszkedem ki. Sokat hangoztatják, hogy ez a kérdés társadalmi úton volna megindítandó, vagy rendezendő. Különösen szívesen hangoztatják ezen kérdés teoretikusai, hogy azokat kellene belevonni ennek a kérdésnek előbbre- vitelébe, akiknek ez közvetlen érdekük. Pedig ez lenne a legkicsinyesebb, a legszerencsétlenebb, a leglehetetlenebb megoldás. Köz- gazdasági kérdésben, amely egy egész ország bevételét, anyagi jövedeimét van hivatva szolgálni, nem lehet egyes emberektől azt kívánni, hogy munkásságukat és pénzüket az ilyen közérdekű teendőkre áldozzák. Az itt elmondottakból kiviláglik, hogy röviden összefoglalva, az idegenforgalom megteremtéséhez és gyarapításához szükséges: 1. megbízható statisztika, amely nélkül mindig csak a homályban fogunk tapogatózni és sohesem tudhatjuk, hogy mely irányból tapasztalható fejlődés és mely irányban fokozható az; 2. az állam, az egyes városok, törvény- hatóságok, fürdők, üdülőhelyek, szállók, vendéglők és megfelelő üzletek külön-külön és együttes propagandája. Ebbe a bevonandó a világ valamennyi utazási irodája, nem pedig csak egy (akármilyen hangzatos nevű) cég; ~ 3. megfelelő közlekedési politika, amely a gyakorlati élet szakembereinek meghallgatása után kell, hogy kialakuljon; 4. amit legelsősorban és legjobban kell hangsúlyoznunk, pénz és minél több pénz, mert befektetés nélkül hiába várjuk a milliókat és mert megfelelő és kellően elhelyezett pénzáldozat nélkül üres fecsegés mindaz, amit erről a kérdésről már elmondottak és elmondani fognak. FEST,TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-uteza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telelőn 58—Vй-.
