Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-16 / 3. szám
VI. évfolyam 1911. január 16. 3. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ................. ................. 10 korona. Fé l évre ... ... ................................ 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Antiszociális adópolitika. A székesfőváros kormányzatában néhány év óta azt az egészséges irányzatot lehet tapasztalni, hogy a község becsületes szociális politika megvalósítását tartja kötelességének. E tekintetben félreismerhetetlen az óráisi haladás és éppen ez a szocziális gondolkodás az, ami a mai rendet a régebbi időktől megkülönbözteti. Annál kirívóbb és sajnálatosabb az a tény, hogy a pénzügyi bizottság legutóbb egy igen helyes és igazságos adónem ellen, az' automobilok községi adóval való megadóztatása ellen foglalt állást. Nem kell hosszasan bizonyítani, hogy az igazságos adózás alapelve a progresszivitás. Minden adó, amely a tehetősebb, vagyonosabb osztályokat sújtja: szocziális hatású és ennélfogva "igazságos. A lakosság széles rétegei a fogyasztási adók révén amugyis aránylag sokkal nagyobb mértékben és erejükön felül járulnak a közterhekhez és a fogyasztási adók e degressziv jellegét mással, mint helyesen alkalmazott luxusadókkal ellensúlyozni nem lehet. Már pedig ki vonná kétségbe, hogy az automobil deklaráltan luxus- czikk? A pénzügyi-bizottságban ugyan azzal érveltek, hogy az automobilozás nemcsak sport, hanem, hogy a gépkocsi egyúttal közlekedési eszköz. Hát ez a tény nem változtat azon, hogy az automobil luxusczikk. A gépkocsin gazdája közlekedik, de hogy ez az okvetlenül szükséges közlekedés módja volna, mint például a közúti vasút, az omnibusz vagy a komfortábli: azt igazán senki sem állíthatja, aminthogy senkisem vonhatja kétségbe, hogy az automobilozás nagyúri pasz- szió, a tehetősek, a vagyonosak luxusa és privilégiuma. Legfeljebb az üzleti és teher- automobilokról lehetne mint olyanokról szólam, amelyeknél a forgalom és a közgazdaság érdeke a külön megadózás ellen szól. Ezeket az automobilokat ki is kell venni a az adózás alól. De már azt nem lehet belátni, hogy egy előkelő, gazdag automobiltulajdonos, aki egy gépkocsiért 10.000-től 60.000 koronáig terjedő vagyont tud fizetni és akinek az automobilozás évente 8000—lO.OOOkoronájába vagy még többe kerül, miért ne fizessen évenként 200 korona községi luxusadót ? Ha a Budapesten személyszállításra szánt és jelenleg forgalomban lévő 580 automobil után darabonkint 200 korona adót fizetne a tulajdonosa, ez évi 116.000 korona bevételt jelentene a fővárosnak, amely bevétel kezelési költségét 16.000 koronára téve, 100.000 korona tiszta haszna maradna a fővárosnak. Ezt. az összeget olybá feltüntetni, mintha ezért nem volna érdemes az automobiladót behozni, vétkes pazarlás. Ha egyebet nem tesz a főváros, mint hogy ezzel az összeggel hozzájárul az automobilok által elütött és nyomorékká tett emberek nyomorának enyhítéséhez. valamint az automobilozó nagyurak kedvéért utóbbi időben olajozott utak karbantartásával egybekapcsolt nagy költségek némi megtérítését teszi lehetővé: már ezzel is teljesen jogos czélra fordítaná ezt a luxusadót. Tisztelet, becsület azoknak a jóhiszemű városatyáknak, akik a pénzügyi-bizottságban a magyar automobil ipar érdeke szempontjából ellenzik az automobiladó behozatalát. De figyelmeztetjük őket, hogy állásfoglalásuk egyáltalán nem következetes. Méltóztassék csak végignézni a Budapesten száguldó automobilokon, vájjon — a postaautomobiloktól eltekintve — hány magyar gyártmányú gépkocsit látunk ? És ha igazán a magyar automobilipar érdeke forog szóban, mért nem tetszett úgy dönteni, hogy az összes nem magyar gyártmányú automobilok után kell fizetni a 200 korona adót? Ez legalább 200 koronás védővám jellegével hatott volna, bár meggyőződésünk szerint ez sem lendítette volna fel semmivel ezt a hazai iparágat. Az a gazdag ur, aki egy hires Fiat, Mercedes, Benz, Itala vagy tudj’ isten minő külföldi automobilért kidob egy vagyont, igazán nem fog a 200 korona adó miatt magyar gyártmányú automobilt venni. Általában véve nevetséges feltevés, hogy ez az aránylag csekély adó az automobilozás csökkentését vonná maga után. De egyenesen abszurdum az adót a honi ipar jelszava alatt elvetni, pedig a pénzüggi bizottság ezt tette. Ilyen ipar, sajnos, nem igen van és a község részéről való adómen- sesség sem fog ilyent teremteni. Hiszen épen most alakult meg egy »Magyar Automobil Bank«, mely hirdetéseiben felsorolja az általa forgalomba hozott automobilgyártmányok listáját. E lajstromban daczára a bank »magyar« voltának, csak egyetlen egy »magyar« gyártmányú automobillal találkozunk, amelyről azonban elárulhatjuk, hogy ez a gyártmány sem készül teljesen itthon, hanem csak a külföldi eredetű alkatrészek összeállítása történik a magyar gyárban. Milyen hazai ipart védett meg tehát a pénzügyi bizottság azzal, hogy útját állja az automobiladónak. Legyünk őszinték. Ismerjük be, hogy ez esetben feltámadt a pénzügyi bizottságban az a bizonyos — hogy mondjuk csak? — virilista szellem és szolidaritás, amely irtózik 200 koronás évi tehertől, amikor a jó urak saját zsebéről volt szó. Evidens, hogy, ha nem is tudatosan, de az érzésben lappangva ez a szellem buktatta el az automobiladót a pénzügyi bizottságban. Reméljük, hogy a közgyűlés többsége reparálja ezt a hibát, mely valóságos arcul- csapása a fővárosnál hála istennek uralkodó egészséges szociális felfogásnak. Mit szóljanak a fővárosi polgárság gondokkal küzködő, a drágaságot sinylő, nyomorban tengődő százezrei ahoz, hogy a dúsgazdag automobiltulaj donosok nem akarnak passziójuk fejében a közterhekhez egy aránylag csekély hozzájárulást magukra vállalni. És ki fogja lemosni a fővárosról azt a jogos vádat, hogy antiszociális adópolitikát folytat, amikor az inkar- nátus luxus eszközét, a jólét szinte lázitó gőgős bizonyságát: az automobilt megkíméli az adózástól. A községi gázmüvek. Alig négy hete, hogy a légszeszüzemet a főváros átvette és a saját kezelésében folytatja. Mindenki tudhatja, hogy a rohamosan növekedő fogyasztással a gázművek fejlődése ^z utóbbi időben lépést nem tarthatott. A kom- munalizálás épen azzal a programmal vitetett keresztül, hogy az igényeknek meg nem felelő gyárak helyébe modern, nagy központi gyár létesüljön. Az üzem óriási fejlesztésének szükségességével első percztől fogva mindenki tisztában volt. És mégis, alig hogy a gázüzem fővárosi kezelésbe ment át, hirtelen előállanak jósok és jövőbelátók, akik a gázvilágitás csődjéről rebesgetnek, akik az esti órákra már a legközelebbi jövőben sötétséget jövendölnek, akik kárörömmel világgá kürtölik, hogy ime: a községi gázgyár tehetetlen, rossz. Bizonyos perverz gyönyörűség rejlik abban, hogy a községi üzem ellenzői most ily herosztráteszi kárörömmel akarják beigazolni, hogy nekik volt igazuk akkor, amikor a kommunalizálás ellen folytattak hadjáratot. Mert tessék csak sorjára venni a rosszmájú kritikusokat: ugyanabból a táborból kerülnek ki, amely annakidején úgynevezett elvi alapon lelkesedett a magánvállalati kezelésért. Az akkori Cassandrák máma siratóknak állanak be, akik krokodi- luskönyeket potyogtatnak a községi gázgyár szomorú sorsa miatt. Pedig valójában mi történt? Tulajdonképen semmi, ami akár kétségbeesésre, akár a községi üzem elleneseinek örömre szolgáltatna okot. Bekövetkezett egyszerűen az az állapot, amelyet a községi gázüzem intézői egészen pontosan előreláttak és kalkulusaikban mindenkor számításba vettek. Itt megcsalatkozott reményekről, be nem teljesült várakozásról szó sem lehet. A helyzet, amely ma fennforog, nem meglepetés hanem egész részletesen előrelátott állapot. Es igy nem lehet sem csalódásról, sem meglepetésről beszélni. Az illetékes tényezők közül senki sem várt többet a főváros által átvett g ízgyáraktól Tudták nagyon jól, hogy a fogyasztás constans emelkedése mellett csakis a gyárak teljes termelőképességének megerőltetett kihasználásával lesz lehetséges az igényeknek megfelelni. De fennakadásról, üzemzavarról a világítás megromlásáról szó sincs és ak „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek ==: és gyermekek részére. 0.35,0.7 és 1 literes palaczkdtban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. Budapest. Telefon 162-84.
