Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-09 / 19. szám

У. évfolyam.

____________________________1910. május 9._____________________________________________W. szám.

Bu

dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

□ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek

ЮС I VATAXj <3 S

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ............................... ... 10 korona.

Fé

l évre ... ....................................... 5

Fősz

erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35.

Háromszor is választunk.

Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök hosszas hallgatás után végre megszólalt. Nem adott programmot, a melyet hiába sürget az ország, hogy végre tisztán lásson, hanem egy díszes társaságban, az erzsébetvárosi „Ehrlich- párt“ vacsoráján — tehát méltó keretben — tett fontos nyilatkozatokat. К beszédében bejelentette, hogy ha kell, hát az ország háromszor is fog választani, mindaddig, a mig a nemzeti munkapárt túlnyomó többséget kap.

Ekkora czinizmusra Magyarországon kormányfér fiú még sohasem vetemedett. Előre bejelenteni, hogy az ország akaratát — ha az nem mellettünk nyilatkozik meg, respektálni nem fogjuk, hanem mindannyiszor és mindaddig választhatunk, a mig az ország is azt akarja, a mit a kormány akar, vagyis hogy egyáltalán nem lesz többé akarata : ez alkotmányos országban példa nélkül áll. Még érthető volna, ha valamely nagy elvi kérdés megvalósítását tűzte volna ki czélul a kormány. Ha például azt mondaná, hogy meggyőződése szerint az általános választói jog nélkül az ország nem boldogulhat, és ezért mindaddig csinál választásokat, a’mig az ország oly parlamentet küld a törvényhozásdermébe, a'mely az általános választói jogot meg is csinálja, De a miniszterelnök ezt nem teszi. Az ő programmja pusztán a kormányhatalom birása sem több, sem kevesebb és mindaz, a mit programmként mellékesen felvett, nem egyéb mint komolyan nem vehető, önmagunk által sem komolyan vett szócséplés és frázis.

Miért akar tehát Khuen háromszor is választatni, ha kell is, mit jelent az a »ha kell« ? Egyszerűen addig próbál választásokat csinálni, a mig végre a nagy többség az övé lesz. Ez annyit jelent, hogy nem respektálja az ország megnyilatkozó akaratát, ha az ellene fordul. Az ország tehát válasszon úgy, a hogy Khuennek tetszik, mert különben a választás érvénytelen és semmis. Egészen világos, hogy ezzel a többszöri választással nem az országot, nem a választókat akarja Khuen megpuhitani, mert hiszen nálunk a nép a választást örvendetes szórakozásnak tekinti, a melytől nem fél, sőt a melynek örül. Nincs itt tehát másról szó, mint arról, hogy az ellenzéki jelölteket nyomja el a miniszterelnök és elvegye a kedvüket attól, hogy a választási küzdelembe belemenjenek. A választások nálunk — sajnos — pénzbe kerülnek. És még soha nem korrumpálták annyira pénzzel a választó polgárságot, mint éppen most. Minden lelkesedés és elvhüség mellett is igen jól tudjuk, hogy a választási küzdelem pénz kérdése is és erre alapítja Khuen-Héderváry a maga jövendő sikerét. О úgy számit, hogy ha most még akad is önzetlen függetlenségi ember, a ki a zászló becsületéért és az elv védelmében vállalja a jelölést es az ezzel járó nagy anyagi áldozatokat, úgy a második vagy pláne harmadik választásnál ezek az önzetlen férfiak anyagilag teljesen kimerülnek és a kormány, a mely a legobszkurusabb forrásokból rengeteg nagy választási kasszát tud egy begyűjteni, mindenütt megválasztatja majd a maga kivezényelt emberét. Az önérzetes és becsületes magyar középosztály kiéheztetésél és anyagi letörését czélozza tehát a választások e bejelentett megismétlése. A terv pokoli, de azért még sem félünk attól, hogy segít a kormány baján.

Már láttunk választást, a melyen a becsületes magyar nép minden vesztegetési kísérletnek, minden etetés-itatásnak fényesen ellentállott és a függetlenségi pártot segítette győzelemre, anélkül, hogy ez a párt a korrupt választások gyalázatos eszközeihez fordult volna. Az 1905. évi Tisza-féle választások, a melyek a szabadelvü-párt uralmának véget vetettek, szintén a pénzelés jegyében folytak le. Van még a magyar választó közönségben annyi inteiligenczia és önzetlenség, hogy fel tudjon lázadni arra a gondolatra, hogy egy miniszterelnök a lelkek megvásárlásával akarja az országot Bécs- nek beliferálni. És megjósoljuk Khuen-Héder- várynak: mentöl inkább veszteget és mentői kevésbbé respektálja a nemzeti akaratot, annál jobban fel fog zúdulni ellene és és egész pártja ellen az ország közvéleménye. Az sikerülhet neki, hogy az ellenzéki képviselőket és képviselőjelölteket anyagilag kimeríti, de ennek csak az lesz a következménye, a mit már láttunk egy Ízben, hogy az öntudatra ébredt lelkes választók a függetlenségi jelöltnek még a zászlaját is a maguk költségén készíttetik el és a kormánypárti vesztegetés ellenére fényes többséget fognak a függetlenségi pártnak juttatni. Csak hadd választasson Khuen-Héderváry akár háromszor. A nemzet minden egyes választásnál gerinczesebb és elszántabb lesz, mert belátja ismét, hogy a kormánynak egyéb programmja nincs, mint a nemzeti aspirácziók és ideálok letörése. Ez pedig Khuennek a Rothschildék egész vagyonával sem fog sikerülni.

A szénuzsorások a községi gázgyár ellen.

A székesfőváros a koksz városi vámját 6 fillérről 24 fillérre emelte fel. Ez a vámemelés vámvédelem hatásával van a székes- fővárosi gázgyár koksztermékeire nézve. A koksz behozatala ezáltal felette megnehezít- telik és a kőszénnagykereskedők, a kik eddig tekintélyes mennyiségű kokszot hoztak be a fővárosba, a vámemelés folytán ettől az üzlettől elesnének. Ezért egész haragjuk a községi gázgyár ellen irányul és azzal az indokolással, hogyazáremelésaszékesfővárosfogyasztó- közönségének vállára újabb terhet rak, heves agitácziót indítottak a vámemelés és a községi gázgyár ellen. A kőszénérdekeltség szemében a községi gázgyár már elejétől fogva szálka és minden alkalmat megragadnak, hogy e fővárosi üzem ellen való animozitás- nak kifejezést adjanak. A kőszénnagykeres- kedők a kőszénkartellel igen szoros üzleti összeköttetést tartanak fenn és biztosra vehető, hogy a nagykereskedők akcziója mögött megint a köszénkartell áll. Ennek a kartellnak a vezére volt az, a ki a tarifabizottságban annakidején tiltakozott a kőszén díjkedvezménye ellen, azzal érvelvén, hogy a gázgyártáshoz szükségelt nagymennyiségű kőszenet a díjkedvezmény megadása esetén továbbra is a külföldről fogja importálni a budapesti gázgyár. Ebben a kérdésben is a hazai ipar védelmének jelszavát hangoztatta a kőszén- kartell, holott pedig köztudomású, hogy a

technika mai allása mellett a magyar barnaszenek gázgyártásra nem elég alkalmasak. De evvel nem törődik a köszénkartell, a mely korlátlanul srófolja fel az árakat és lehetetlen terheket ró a gyáripar vállaira. Ez a kartell valahányszor monopóliumában veszélyeztetve érzi magát, a közérdeket tolja előtérbe és szörnyen fáj a szive most is a szegény fogyasztóközönségért, a melylyel pedig édes-keveset törődik akkor, a mikor a szén árát felsrófolja. Mindenesetre jellemző a köszénkartell harczmodorára, hogy ebből az inczidensből kifolyólag leszólja a fővárosi gázgyárakat és azt hireszteli, hogy a gázgyár községi kezelésben csak úgy lehet jövedelmező, ha a koksz árát felemeli.

A köszénkartell jól tenné, ha a maga háza előtt söpörne. Egy oly érdekszövetség, a mely a magyar ipar legfontosabb nyersanyagát, a kőszenet évről-évre hihetetlenül drágítja : elvesztette az erkölcsi jogalapot arra, hogy a közérdek nevében beszéljen és annál kevésbbé szabad mást támadnia oly ügyben, a melyben a saját anyagi érdekeltsége egészen nyilvánvaló.

Mi lesz a községi takarékpénztárral?

A székesfőváros közgyűlése már egy esztendővel ezelőtt elfogadta a székesfőváros községi takarékpénztárának alapszabálytervezetét, és ez alapszabályok csaknem egy esztendő óta hevernek már a belügyminisztériumban jóváhagyás végett. A nagy késedelmet mi már több ízben szóvá tettük, de a belügyminiszter mindezideig semmiféle autentikus nyilatkozatot nem lett arra nézve, hogy az ügy miért húzódik el ennyire. A főváros sem kapott eddig semmiféle értesítést. Csak annyi szivárgót ki a minisztériumból, hogy a miniszter a pénzügyminisztérium véleménye alapján nem hajlandó az alapszabályokat a főváros által megalkotott formájukban elfogadni és hogy döntése azért késik, mert igen sok vidéki város szintén elhatározta községi takarékpénztár létesítését és ennek alapszabályait a budapesti községi takarékpénztár mintájára alkotta meg. A miniszter már most azt akarja, hogy valamennyi községi takarékpénztár ugyanazon alapszabályokkal létesüljön és ezért egyöntetű alapszabálytervezetet készíttet, sőt arról is van szó, hogy a községi takarékpénzlárügy szabályozására külön törvényjavaslat alkottassék.

Most azután nyilvánvalóvá vált, hogy kinek az érdekében késlekedik a belügyminisztérium. A »Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége< néhány nappal ezelőtt Szolnokon foglalkozott a községi takarék- pénztárak kérdésével és az előadó heves támadást intézet a fővárosi községi takarék- pénztár ellen, mely támadás kapcsán a szövetség egy határozati javaslatot fogadott el, melynek értelmében: a pénzintézetek állást foglalnak a községi takarékpénztárak elszaporodása ellen és memorandumban fordulnak a kereskedelemügyi, belügyi és pénzügyi miniszterekhez, követelvén azt, hogy a községi takarékpénztárakról törvény készíttessék és hogy a községi takarékpénztárak pusztán betéti intézetek lehessenek.

A lóláb tehát nagyon is kilátszik. A pénzintézetek félnek a községi takarékpénztárak