Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-03 / 18. szám
У. évfolyam. 1910. május 3. 18. szám. T Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... ........................ 10 korona. Fél évre ... ............................... — 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. A klikkvezér stiklije. — Hogyan csalja Ehrlich a fővárosi tisztviselőket. — Soha szemérmetlenebb játékot nem űztek emberek jóhiszeműségével mint a minőt most eszelt ki az Erzsébetváros basája, Ehrlich G. Gusztáv. Képviselőválasztás előtt ez a halottak feltámasztásában, szavazatcsempészésben és hamisításban megőszült férfiú kifogyhatatlan leleményességének tárházából egyre-másra szedi elő a legalávalóbb kortesfogásokat. Sorra végig maszlagolja az összes foglalkozási ágakat és mindenki számára tartogat egy- egy hazugságot. Most a főváros tisztviselőire és tanszemélyzetére vetette ki a hálóját és pokolian ravasz tervet főzött ki, hogy magához édesgesse a választópolgároknak ezt a kontigensét, a mely а VII. kerületben mintegy 600-ra rúg, A levegő kezd meleg lenni és Ehrlich ur lába alatt inog a talaj. Itt már nem használnak a közönséges öreg kortesfogások, mert a polgári önérzett felébredt, és elsöpréssel fenyegeti a kerület nyakán ülő díszes kompániát. Ehrlich G. Gusztáv hosszú prakszisában megtanulta, hogy az emberek a közügyekben is egy perezre sem feledkeznek meg a saját zsebérdekükről és ezért a fővárosi tisztviselőket és tanítókat is az anyagi kérdés segítségével akarja magához lánczolni. Egyszeribe — pont a választás előtt — rájön, hogy a főváros tisztviselőinek és tanítóinak nevetségesen csekély a lakbére a nagy lakásdrágasággal szemben. Igaz, hogy a lakbér illetmények már évek hosszú sora óta ily csekélyek, az is igaz, hogy a lakásdrágaság már évek óta dühöng, de ezeket a bajokat a nagy emberbarát csak éppen most veszi észre. Hogy eddig sohasem jutott eszébe befolyását a lakbérek emelése érdekében latba vetni, hogy e szociális bajt csak nehány héttel a Márkus-párt megalakulása után látja: az már önmagában is mutatja, hogy közönséges választási kortesfogásról van szó. De még igy is szívesen vennök Ehrlich megható gondoskodását, mert hiszen a jót még az ördögtől is szívesen el kell fogadni, és ha komolyan akarná és kivívná a főváros személyzetének a magasabb lakbérét, úgy mi volnánk az elsők, a kik ehhez az üdvös cselekményhez gratulálnánk. De ezúttal a nagy csalást oly primitiv módon csinálta, hogy a vak is meglátja mögötte a gonoszságát. Átad a polgár- mesternek egy indítványt, a melvben а VII. kerületi bizottsági tagok arra kérik, hogy a tanács áltat tétessen egy indítványt a közgyűlésen a fővárosi tisztviselők lakbérének május 1 -tői való rendezése iránt. Ennek az indítványnak nem lehet más a sorsa, mint az, hogy a polgármester kiadja az illetékes ügyosztálynak, a mely tanulmányozás után véleményt készít és ennek alapján majd a tanács fog az ügyben előterjesztést tenni. Mindez több hónapot fog igénybe venni és valamikor ősszel kerülhet majd a közgyűlés elé, a mikor a választások már rég lezajlottak, és a mikor a kerületi klikkvezérek szive már nem fog oly hevesen dobogni a szegény fővárosi tisztviselőkért. Nem paklizunk igy, Ehrlich ur! Ön most is, mint mindég becsapásra utazik. Ön gálád játékot üz a tisztviselők jóhiszeműségével, a kik csak azt látják, hogy ön az ő érdekükben fészkelődik. Holott tudniok kell, hogy ha Ehrlich ur komolyan akarná az ő javukat, akkor felállt volna már az elmúlt közgyűlésen, s röviden indítványozta volna a tisztviselők lakbérilletményének röglönös rendezését1 akkép, hogy a közgyűlés utasítsa a tanácsot az erre vonatkozó javaslatnak a legközelebbi közgyűlésen való előterjesztésére. De ha csak azt indítványozza, hogy a polgármester utasítsa a tanácsot majdani indítványtételre, ez annyit jelent, hogy valamikor szeptemberben döntsön a közgyűlés arról, hogy már az elmúlt május 1-én juttasson magasabb lakbérilletményt a tisztviselőknek. Hallatlan vakmerőséggel bolonditja ez az ember az egész választópolgárságot. Ehrlich számításában azonban van egy hiba. Megfeledkezik arról, hogy a főváros tisztviselői kara és tanítósága oly intelligens tábor, a melyet az ilyen átlátszó komiszsággal megtéveszteni nem lehet. Jól tudják, hogy az ő jogos lakbérigényeik kielégítést nyernek akárkire is szavaznak a képviselőválasztáson, mert ez az igényük nem valamely politikai állás- foglaláson múlik, hanem feltétlenül igazságos követelés. Nem Ehrlich kortesjutalma. Ebbe a hunezutságba az Ehrlich bicskája beletörik. Majd számon kérik tőle a főváros tisztviselői ezt a nagy jóindulatot a választások után, a mikor a lakbérkérdésre kerül a sor, de a választáson a maguk szabad meggyőződése szerint fognak szavazni, bármennyire is fenyegesse őket Ehrlich, hogy akkor nem lesz semmi a lakbéremelésből. Bármily messzire ér is a keze, ez a dolog nem tőle függ, hanem az egész közgyűlés józan belátásától, a mely elvégre Ehrlich nélkül vagy ellenére is megtalálja a helyes és igaz utat. Az efféle választási gazságok már idejüket múltak csak иду, mint Ehrlich G. Gusztáv magái £ffV IfKPrlpt által biztosan meS fog győződni, '•У/ IujKIUÍI hogy legjobb a szabályozható nyakböségü férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén Budapest, Muzeum-körut 15. A vörös május. Egyre vészit a veszedelmességébői a május elseje, melyen nehány évvel ezelőtt még forradalmi szelek zúgtak végig Európa szerte. Ma már a békés munka kedélyes ünnepe május elseje, és senkinek sem jut eszébe kétségbevonni a munkásságnak az ünnepléshez való jogát. A fővárosban csaknem zajtalanul folyt le az ünnep. Az időjárás nem kedvezett, a szabadban alig lehetett tartózkodni, és a tavaszi örömökből kevés jutott a munkások légióinak. Politikai jelentősége az ünnepnek még jobban eltörpült, mert ami gyakorlatilag megvalósítható czélja van a szocializmusnak, azt az aktuális politika mind felvette a maga körébe. Az általános választójogot, a mely legsürgősebb programmpontja a szocziáldemo- krácziának : a függetlenségi-párt országszerte nagy erővel propagálja és e választási küzdelemben csaknem eltűnnek a válaszfalak a szocziáldemokraták és a függetlenségiek között. A közös czél: egy becsületes, tiszta népparlament, közelebb hozza egymáshoz az emberi haladás és szabadság ellentétes táborait — a szociáldemokratákat és a függetlenségieket. És a nép haragja mindenütt azok ellen fordul, a kik útjába állanak a demokratikus haladásnak. Az utcza ma is a munkástömegeké, de ezek a tömegek nem ellenséget, hanem szövetségest látnak a polgárságban, a mely éppen úgy küzd a megélhetésért és a megélhetést biztosító becsületes gazdasági politikáért. Az ellentéteknek ez az elsimulása, az érdekközösség tudatának a felébredése tette ezúttal csendesebbé az egyébkor zajos májusi ünnepet. A munkásság felismerte a hires Moltke igazságát: „Getrennt marschieren — vereint schlagen!“ Ők külön haladnak a a szociáldemokráczia utján, de együtt küzdenek a függetlenségi párttal a becsületes választójogért. Ez az igazság adja meg az erejüket, mert ez az igazság nem csupán az övéké, hanem az egész ország igaza. Ha a mostani májusi ünnepen kevésbbé hallottuk a nemzetköziség, a hazátlanság gyűlöletes igéit és ehelyett felhangzottak a választójogi küzdelemre hivó szózatok; ebből megtanulhattuk, hogy csak az a nép szereti hazáját, amelyet az .uralkodó pártok beengednek az alkotmány sánczaiba. És ez a tanulság fényesen igazolja a függetlenségi pártokat, a melyek a mostani választási küzdelem tengelyévé az általános és egyenlő választói jogot tették meg. Mindkét párt egyformán dolgozik a választói reform diadaláért és kevés jóstehetséggel előre megmnndbatjuk, hogy a választás napjáig a tömegek, a nép, az utcza ismét csak a haladás harezosainak, a függetlenségi pártnak oldalán lesz, amiként volt mindig a múltban és a miként öt évvel ezelőtt a szabadelvüpárt és Tisza István alkot- mánytiprását segített megtorolni. Ennek a biztató előjelét szolgáltatta a vörös május ünnepének a lefolyása. És reméljük, hogy a munkásság és a magyar föld népének ebből az üdvös együttműködéséből áldás fog fakadni az országra és népére.
