Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-25 / 17. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST В számításai alapján várható jövedelmezőséget, melyet csupán tájékoztatónak tart, mivel a szakértő nem könyvek, hanem csak puhato- lódzás alapján állította azt össze. Részletesen ismerteti azokat az előnyöket, melyek a megváltással járnak. A főváros nagy és biztos fogyasztó körrel bíró vállalat birtokába jut, melynél csak az üzem folytatására és fejlesztésére szorítkozik a feladat; a jövedelmezőség előre pontosan megállapítható. A főváros ennek daczára nem hozhat a megváltás érdekében az észszerüség által megszabott határokat túllépő áldozatot. Rámutat arra, hogy bármelyik telepet váltsa is meg a főváros, azzal egyelőre jövedelmező üzletre tesz ugyan szert, de ha iparfejlesztési törekvéseit kívánja érvényesíteni, tetemes uj beruházásokat kell a megváltott műnél teljesítenie, hogy azt ezekre a czélokra alkalmassá tegye, ez azonban nem meddő, mert ellenkezően igen hasznos befektetés lesz. Végül jelzi, hogy valószínűleg csak igen rövid idő választ el ebben a nagy kérdésben történő döntő tárgyalásoktól s fontos, hogy a bizottsági tagok azt minden részletében alaposan megismerjék. SAROK van CIPOÜEN. mellett olcsón élni, úgy forduljon Ehrlich G. Gusztávhoz. Ez a nagy filantróp oldotta meg azt a lehetetlen problémát, hogy miként lehet 60 kraj ezárból fejedelmi lakomat kiállítani. Nem holmi népkonyhás levesről és téáról van szó. Dehogy! Valóságos tok és fogas tartár mártással, angol bélszín körítve, sütemény, gyümölcs, sajt: potom hat hatosért, — ezt tudja az erzsébetvárosi fótraktéros ur adni, amint az alábbi nyomtatvány igazolja: Társasvacsora. Budapest, 1910. évi április 18. Személyenként l К 20 f. Étrend: tok és fogas tar- tármártással, angol bélszín vagy borjusült körítve, almás és túrós lepény, narancs, sajt. Az ital külön fizetendő. Az ital külön fizetendő. Ez persze nem annyit jelent, hogy minden vacsorázó maga fizette, hanem, hogy Ehrlich külön megfizette mindenkinek a söréi, borát, sőt pezsgőjét. Ne hogy ám valaki azt higyje, ezzel a lakomával Márkus József VII. kerületi munkapárti jelölt ur etetést-itatást követett el! Ehrlich jól tudja, hogy mit csinál Márkus. Márkus semmit sem csinál; Ehrlich etet és itat, neki pedig, aki mindig a más pénzén tartja jól a szegényeket és nyomorultakat, talán csak szabad a választók nagy társaságát a más pénzén megtraktálnia! Kérem szerkesztő urat, tudja meg valahogy, hogy melyik mészárosnál veszik Ehrlichék a húst, mert én is szeretnék ennél az olcsó forrásnál vásárolni. Tisztelettel К. B. НЛ ROSS KÉMÉNYEJ R ..OROSZL KÉMÉNYTOLPOT. MELY M1NPEN FÜSTViSSZAVEROPES' MEGSZÜNTET. RRJECYZÉK INGYEM ÉS BE.RMf.NTV KOCH jE.NÖ C.YARMBÓL •BUPAPEbT,'VI. SZlOrtPY-Ú . ЬЗ . Levelek a szerkesztőhöz. A képviselő ur alszik. 1907-ben az „Állami Tisztviselők Országos Egyesülete“ felkért vagy tiz egyesületi tagot, a kik VII. kerületi választók, hogy a szegedi országos Kongresszus emlékiratát adjuk át szeretett képviselőnknek bölvös Károlynak és kérjük meg, hogy azt, amikor a képviselőházban tárgyalás alá fog kerülni, támogassa. Mink emlitettkép tizen vagy többen is, megjelentünk Eötvös Károly irodájában, az irodában előadtuk jövetelünk czélját és kértük az irodavezető urat, hogy minket bejelentsen. Az irodavezető ur bemegy szeretett képviselőnkhöz, kijön, és értesít bennünket, hogy a nagyságos ur — déli 12 óra volt — még alszik, nem akarja zavarni, sajnálja stb. és hogy jöjjünk a legközelebbi vasárnap déli 12 órakor, jövetelünket ő előre be fogja jelenteni. Jövő vasárnap, (frakk, Ferencz-József és vasalt czilinderben megjelentünk. Az irodavezető ur szívesen fogadott, bemegy a nagyságos úrhoz, kijön és értesít bennünket, hogy a nagyságos ur — déli 12 óra volt — még alszik, nem akarja zavarni, sajnálja stb., de jöjjünk a legközelebbi vasárnap déli 12 órakor, a mely napra jövetelünket előre fogja bejelenteni). Jövő vasárnap, tehát már harmadizben, (lássa a bekerített részt). Tiszta dolog, hogy negyedszer nem mentünk el, mert sejtettük, hogy az irodavezető sajnálni, a képviselő ur pedig alaudni fog, Aludni fog az a képviselő, aki most, mikor jelölt, már délelőtt 10 órakor ébren szónokol a Gambrinusban. Egy állami lisztviselő, aki választó а VII. kerületben. * Lukullusi lakoma : csak 60 krajczár. Ha igen tisztelt szerkesztő ur kiváncsi arra, hogy hogyan lehet Budapesten a nagy drágaság A hétről. A községi kislakások kérdése nagy gyorsasággal halad a megvalósulás felé, és az az erély és gyorsaság, a melylyel a főváros ezt a nagyon sürgős ügyet kezeli, dicséretére válik az újonnan szervezett ügyosztálynak és vezetőjének. A székesfőváros végre felemelkedett szocziális hivatásának magaslatába és hatósági beavatkozással pótolni igyekszik évtizedek mulasztását, a melyet Budapest a legszegényebb néposzlályokkal szemben elkövetett. És a mikor végre a főváros ily fontos kérdésben erélyes cselekvésre határozza el magát akad még mindig oly szűkkeblű és kis látókörű városatya, a ki ebben a dologban a kerékkötő csúnya szerepére vállalkozik. Ez a dicstelen szereplés ugyanabból a körből kerül ki ezúttal is, a mely a polgár- mester nagy konczepczióju lakáspolitikáját az első percztől fogva a leghevesebben ellenzi. Ugyanazok, a kik a lakásépítő pro- grammra vonatkozó közgyűlési határozatot annakidején megfelebbezték a belügyminiszterhez — még pedig szemmelláthatólag a háziurak érdekében —- most is útját akarják állni annak, hogy a főváros községi eszközökkel gondoskodjék a munkások tűrhetetlen lakásnyomorának az enyhítéséről. Valóban jellemző e körök felfogására, hogy a nagy körültekintéssel és éber szociális érzékkel megalkotott tervezetet a pénzügyi bizottság ban ellenezték. És teljesen rászolgáltak arra az erélyes visszautasításra, a melylyel e törekvésük találkozott, még olyanok részéről is, a kiket éppenséggel nem lehet megvádolni, hogy a főváros jelenlegi kormányzatának, feltétlen hívei. Viszont jól esett látni, hogy oly egyéniségek, a kik kifejezetten a pluto- krácziának a képviselői, a fővárosnál nem zárkóztak el a kor követelményei elől és megértették azt a nemes intencziót, a mely a főváros vezetőit a munkáslakások mentül gyorsabb megépítésére ösztönzi. A kicsinyes fiskális-szempont — hála a pénzügyi bizottság többségének — teljesen háttérbe szorult, és most már örömmel mondható, hogy a szocziális igazság nálunk is útban van. APOLLO (Projectograph) Telefon: 68—39. Roosewelt diadalutja Magyarországon. — Fogadtatás a pozsonyi pályaudvaron. — Látogatás Éberhardon. — Ünnepélyes fogadtatás Budapesten. — Kirándulás Bábolnára; az állami ménes megtekintése stb. stb. — Saját eredeti helyszini fölvételünk. A kőbányai sertésszállások. Ez a telekügy hova-tovább tengeri kígyóvá növi ki magát és a leghumorosabb epizódokkal szaporítja fővárosi adminisztrácziónk nem ritkán kaczagtató kinövését. Tudvalevő, hogy e szállásoknak telkét 52 esztendővel ezelőtt potom árban átengedte a főváros sertésszállások czéljára avval a telekkönyvi korlátozással hogy a telkek csakis erre a czélra szolgálhatnak. Most a sertésszállásokat feloszlatták és a telkeket értékesíteni szeretnék. A főváros a telekkönyvi korlátozás törléséért az értéknövekedési összeg felét hajlandó elfogadni. Minthogy pedig e telkek mai forgalmi értéke a becslés szerint 3-2 millió koronával haladja meg az eredeti vételárat, a fővárosnak 1 millió 600.000 koronát kellene kapnia a telekkönyvi korlátozás ellenében. A főváros pénzügyi ügyosztálya, a kiküldött albizottság és a pénzügyi bizottság azonban úgy találják, hogy ezen a czimen a fővárosnak csak 382.000 korona jár. Nem ugyan azért, mintha a telkek mai értéke nem haladná meg 3‘2 millió koronával az eredeti vételárat, hanem egészen másért. Ugyanis ezek a pénzügyi tekintélyek azon az állásponton vannak, hogy az eredeti vételárnak 55 esztendőn át a telek- tulajdonosokra nézve veszendőbe ment kamatai és kamatos kamatai az értéknövekedés összegéből levonandók és igy jön ki aztán ez a nevetségesen csekély összeg. Hogy hol vették kommunális pénzügyi tudósaink ezt a luminózus számítási módozatot, azt nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a legelemibb kereskedői számítás szerint az 52 éven át a sertésszállásokból élvezett igen nagy vállalkozói nyereség magában foglalja a befektetett tőkének, tehát a sertésszállások telekárának a kamatait is. Igen furcsa gondolatokat támaszt a józan eszü polgárságban az efféle számítás és valóban érthetetlen az a gyengédség, a melylyel a főváros különböző fórumai ezekben a telekügyekben az érdekeltek iránt viseltetnek. Reméljük, hogy miként a Gregersen-féle telekügyben : a jelen esetben FEST,TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár és főüzlet: Buriauest, VII., Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
