Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-18 / 16. szám
Y. évfolyam. 1910. április 18. K». szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAJPJA. 1 j . jelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Öész évre ... ................................ 10 korona. 1 evre .................................... ... — 5 Főszer kesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—Jő. A polgármester. Nap-nap után egyre szaporodnak azok a tünetek, a melyek azt mutatják, hogy a polgármester és a törvényhatóság legbefolyásosabb férhai között a viszony mindjobban elmérgesedik. Bizottsági üléseken, közgyűléseken erős kritikája hangzik el a tanács és a polgármester ténykedéseinek, a mely kritikából kiérzik a személyes antagonizmus. De a kritika még csak hagyján, mert hiszen a fórumon, nagy nyilvánosság előtt, mindenki által észlelhető módon és teljes nyíltsággal történik. De mit szóljunk ahhoz, a harczmodorhoz, hogy a polgármestert ismeretlen értelmi szerzők a sajtó különböző orgánumaiban hol itt, hol amott hátmögül támadják, mely támadások hátterével a viszonyokkal ismerős szem rögtön tisztába jön. Reá kell mutatni végre annak az állapotnak a tarthatatlanságára, hogy a polgármestert annak a községi politikának és programnak a megvalósításáért és keresztülvitele közben támadják, a mely programm és politika azoké, a kik a polgármestert mai magas polczára segítették. És támadják épen ugyanezek a ve- zetőférhak, a kikkel eddig a polgármester együtt dolgozott. Sajnálattal kell látnunk, hogy mindaz az üdvös alkotás, amelynek megvalósitása folyamatban van és a melynek szerzőségét most nem kutatjuk, mert hisz ez a főváros felvirágzására nézve ma már mellékes a visszavonás és pörpatvar folytán veszélyeztetve van, vagy legalább is hátráltatik. Lehetetlen a közgyűlés vezető elemei ellenére jó közigazgást és községi politikát csinálni. Hogy a polgármester és a közgyűlés irányadó férhai között miféle kcmapépör folyik, hogy miért neheztelnek a polgár- mesterre és a polgármester reájuk: ez nem tartozik a közvéleményre, ezt végezzék el az urak maguk között. De ahhoz igenis van szava a polgárságnak, hogy egy mindnyájunk által helyesnek és üdvösnek elismert irányzat személyes torzsalkodások miatt kétségessé tétessék és hogy a kuliszák mögött folyó egyéni vagy személyes antagonizmus a székes- főváros fejlődésének az útját elvágja. 1 eljes nyíltsággal ki kell mondani, hogy azokat az utólagos kritikákat, a melyeket a polgármester most elszenvedni kénytelen, legalább is elkésetteknek kell minősíteni. Ha az urak a polgármester működésével és programmjával nem voltak megelégedve, úgy módjukban állott néhány hóval ezelőtt — a tisztujitás alkalmával — ez elégedetlenségüknek tettekkel kifejezést adni. Ne választották volna meg egyszerűen Bárczyt újból polgármesternek. Hiszen három hónappal ezelőtt is ismerték már polgár- mesteri működését. Képességeivel tisztával voltak már akkor is. Tervei, pro- grammja, pilitikája nyitott könyv volt már a tisztujitáskor. Mért jönnek rá csak most, hogy a leányzónak az orra nem tetszik nekik ? Mert bármit reáfoghatnak a polgármesterre, de azt csak nem állíthatják jó lélekkel, hogy eddigi irányzatát megváltoztatta volna? Hiszen épen régismert tervének megvalósitása közben fedezik fel most a polgármesternek sok hibáját. Ez nem csupán igazságtalan, de egyúttal a székesfővárosra nézve hátrányos is. Elvégre lehetetlen az olyan nehéz és nagy kampányt — a melybe a polgármester főleg a községi szocziális politika terén belefogott — a városatyák támogatása nélkül vagy egyenesen pasz- sziv avagy aktiv reszisztencziájuk mellett keresztülvinni. Azok, a kik személyes okokból most csupa szálkát keresnek és találnak a polgármester szemében, gondolják meg jól, hogy ennek a féltékenykedésnek és hátbatámadásnak csak a főváros fogja az árát megadni. Itt a nyakunkon a gázgyárak községesitése, a nagy építési akczió, a villamvilágitási vállalatok kérdése s általában a nagy beruházási programm, a melynek egyes részén — főleg a kórházak építése — felette sürgősek. Szabad-e ezeket a hatalmas alkotásokat veszélynek kitenni azért, mert a polgármester személye két hónappal újbóli megválasztása, de három évi polgármesterkedés után bármely okból nem tetszik többé a törzsfőnököknek ? Müller tanár lemondása. A balparti kórházak igazgatója, Müller Kálmán báró tanár bejelentette a polgármesternek, hogy a folyó év őszén állásából távozik. A sajtó az igazgatónak ezt az elhatározását különféleképen kommentálta, két dologban azonban megegyezik minden híradás. Az egyik az, hogy a kórházak állapota tarthatatlanf a másik : hogy Müller tanár távozása roppant nagy veszteséget jelentene. Nincs nézeteltérés abban, hogy Müller professzor a legkiválóbb adminisztratív és szervező-talentumok egyike. Amit ő produkált a Rókuskórház élén, a melyet a régi, szűk épület és a mos tóba körülmények között is modern közkórház nívójára tudóit emelni: az a szakemberek osztatlan felfogása szerint szinte csodaszámba megy. Hogy ez a hatalmas erő mit tudna csinálni kedvező viszonyok között, bogy a főváros kórházügyét mily magas fokra tudná emelni: azzal szintén tisztába van mindenki. Hogy Müller tanár ambicziója nem tud beletörődni a kicsinyes viszonyokba és a főváros kórházügyének szűk keretébe, az emberileg teljesen érthető. És mégis azt kell mondanunk, hogy Müller tanár elhatározásának igazi okaival a közvélemény még ma sincs tisztában. 0, aki évtizedek óta elszánt harezot folytat a kicsinyességgel és hatalmas tehetséggel szinte szétre- pesztette a viszonyok által neki szabót szűk korlátokat: éppen most oly hatalmas alkotás szükségességet tudta belevinni a köztudatba, a melynek megteremtése az 6 nagy és szívós munkaerejére vár. A nagy beruházási programúiban mintegy 30 millió korona szerepel kórházépítésekre és kibővítésekre. E nagy áldozatra fogékonyságot az ő szívós agitácziója és soha meg nem nyugvó munkássága teremtett. Az uj nagy központi közkórház építése, a gyüjtókórház létesítése, valamint a már meglevő modern közkórházaknak kibővítése oly méretekben, hogy e munkák elvégzése után mintegy háromezer betegnek lesz hajléka: már el van határozva és a beruházási programúinak ez a része nagyrészt éppen Müller tanárnak az érdeme. Ám a kitűnő tudós azt is jól tudja, hogy se máról- holnapra, se őszig ezeket a kórházakat felépíteni és berendezni nem lehet. Az 6 jelenléte, folytonosan agitáló, ösztönző munkája nagyon is szükséges, hogy ezek a modern kórházi alkotások mentül hamarabb megvalósuljanak. És vájjon föltehető-e erről a férfiúról, hogy éppen akkor álljon félre, a mikor az ő segítő, útbaigazító, támogató működésére a legnagyobb szükség van? Szabad-e megengedni, hogy a székesfőváros kórházügyének teljes reorganizácziója a Müller Kálmán tevékeny közreműködése nélkül menjen végbe? Itt minden tényezőnek össze kell fognia^ hogy Müller tanárt további maradásra bírjuk. Legyen bármi is oka és háttere a távozó szándékának : ebbe belenyugodni nem szabad. Nem vagyunk oly gazdagok kitűnő férfiakban és szakemberekben, hogy a Müller-féle kaliberű férfiakat helyükről távozni engedjük. Ezért a főváros irányadó köreinek minden módot meg kell ragadniok arra, hogy Müller Kálmánt továbbra is megtartsák közkórházaink élén. Az ezekben uralkodó állapotok tarthatatlansága annyira átment már a köz-
