Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-14 / 11. szám
Y. évfolyam. 1910. márczius 14. 11. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit U A Budapesti függetle valamint az összes fővárosi fü ы i тгжтж.ж-л сз felölelő város-politikai és társadalmi lap, ti ségi és 48-as párt, U Ligetienségi pártszervezetek S LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ................ ............... !0 korona. Fé l évre ... ...................................... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A nemzeti munka jegyében a kormány a hatalom egész erejével reáfekszik az országra és csinálja a hangulatot maga mellett és a függetlenségi eszmék ellen. A kormánypárti agitáczió úgy állitja oda a függetlenségi politikát, mint a mely legnagyobb akadálya a hasznos alkotó nemzeti munkának és a függetlenségi pártot a nemzet leg- nagyobb átkának festi. Bizonyos, hogy az egész elkövetkezendő választás egyenesen a függetlenségi párt kiirtására, letörésére irányul. Es mialatt a feltámadt és odúikból előbújt régi 67-esek ily konczentrált rohamot intéznek a függetlenségi párt várai ellen, a nemzeti önállóság és függetlenség politikájának tábora két részre oszolva küzd: nem a támadó ellenség, hanem egymás ellen. Azon vitatkoznak, hogy ki volt az oka a kettészakadásnak ; a körül folyik a csetepáté, hogy melyik félnek volt igaza; azon marakodnak, hogy mit kellett volna a másiknak tennie. Veszekednek a múltakon és nem néznek a jövőbe. Nem látják, vagy nem akarják látni, hogy mialatt egymást ránczigálják és feketitik, a hirtelen feltámadt és erőre kapott ellenség, mint ügyes harmadik siet a kerületekbe és egyre-másra készíti elő a maga számára a talajt, melynek megmunkálásáról a pörlekedő testvérek a vita hevében megfeledkeznek. A viszálykodó rokonok átka százszorosán megnyilvánul a két függetlenségi párt villongásában, és a végeredmény — félő — az lehet, hogy visszacsinálják a nagy evolucziót, a mely a nemzeti érzület fellobbanásával négy esztendővel ezelőtt elsöpörte az osztrák politika lemondásra kész híveit, és diadalra segítette a függetlenségi pártot. Annyira úrrá lett a leikeken a gyü- ölet, annyira elhomályosult az elmékben a közös czél, hogy a két függetlenségi pártot még a kegyelet sem tudja — bár néhány órára — egyg'yé forrasztani. Márczius idusán, a mikor a lüggetlen- ségi politika tiz parancsolatának születése évfordulóját üli meg a nemzet, a veszekedő testvérek nem tudnak magukba szállam és az elvek magaslatára emel- kedve, nem képesek félredobni kis emberi gyarlóságaikat, hogy kezet fogva, a nemzeti feltámadás szent ünnepén újabb fogadalmat tegyenek a szent eszme diadalra juttatására. Tavasz ébredése nem olvasztja fel a szivek jégkérgét és a két függetlenségi tábor mint ádáz ellenség áll egymással szemben. Az egész országból egyre-másra érkeznek a választóközönség köréből üzenetek, hogy egyesüljön a két párt és közős erővel védje meg az függetlenségi eszmét. Az ország népe nem törődik a politikusok személyes ügyeivel; az országot nem érdekli ma máraz sem, kinek van igaza a pörben, ki cselekedett helytelenül és kinek a politikája volt a helyesebb. Mindez ma már teljesen közömbös. De nem közömbös az, hogy a két párt marakodása közben a függetlenségi politika fog vereséget szenvedni. A képviselőház feloszlatása küszöbön van, két- három hét múlva megindul a választási küzdelem, nincs tovább idő a veszteg- lésre. Az egyik tábor már bejárja az országot és szenvedélyes szemrehányásokkal illeti a testvérpártot. Valóságos kereszteshadjárat az, a mit Justli Gyula indított a Kossuth-párt ellen. Ez a párt pedig nem tehet mást, mint védekezik a támadások ellen. Nem igy képzelte az ország a függetlenségi párt harczát a feltámadt 67-esek ellen! És igazán nem lehet csodálni, ha az ország bizalmát vesztve az egyaránt ócsárló függetlenségi politikusok iránt, a csábitó reformokat, lágy kenyeret és nemzeti munkát Ígérő kormánypárt támogatására szegődik. Szomorú és kényelmetlen szerep a Cassandráé, de csak a vak nem látja, süket nem hallja és csak a gaz nem akarja megérteni, hogy a függetlenségi politikát oly veszedelem fenyegeti, a minő hosszú évtizedes küzdelmei során talán még sohasem fenyegette. Márczius 20-án Kossuth Lajos halhatatlan emlékének áldoz az egész magyar nemzet. Ezen a szent évfordulón sem forrnak egybe az ellenséges testvérlelkek. Mindegyik párt magának reklamálja a Kossuth Lajos hagyatékát, mindegyik magát vallja eszméi igaz letéteményesének és külön-külön, egymás ellenére ünnepelnek. Mélységesen elszomorító, megdöbbentő látvány ez, szomorú példája nemzetünk átkának: a pártoskodásnak, a mely az országot ezredéves múltja folyamán annyiszor vitte romlásba és sajnos, most is egy újabb Mohács felé viszi a függetlenségi politikát. Husvét szép ünnepén, a feltámadás napján gyilkos ellenségként fogjuk egymással szemben látni azokat, a kik szivük mélyén egyet akarnak: a nemzet függetlenségét, de emberi gyengeségből nem b^ocsájtják meg egymásnak hibáikat. Elérkezett az utolsó óra: még mindig nincs késő. A nemzet igazának, a függetlenségi elveknek lebirhatatlan ereje még mindig van akkora, hogy el tudja söpörni az ármánykodást, erőszakot és furfangot. Ássák el a perlekedő testvérpártok a villongás, féltékenykedés harczi bárdját, ragadják kezükbe a függetlenség szeplőtlen lobogóját és vezessék diadalra ismét egyesült erővel az egyesült, egygyé forrott függetlenségi pártot, a melynek veresége a nemzeti ügy vereségét jelentené.
