Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-21 / 8. szám
V. évfolyam. 1910. február 21. 8. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... __............... — M korona. Fé l évre _ ... ................................ 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Hol az igazság? A főváros legutóbbi közgyűlése a polgár- mesternek és az alpolgármestereknek szinte egyhangúlag tekintélyes összegű képviseleti pótlékot szavazott meg. Az efelett lefolyt vita során Ballagi Aladár bizottsági tag megemlítette, hogy ez az indítvány csakis a főváros mai rendezett viszonyai közt volt megtehető. Hogy pedig a viszonyok ennyire javultak, az Ballagi szerint az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártnak köszönhető, a mely párt oly szeretetet tanúsított a főváros iránt, a minőt soha kormányzat nem tanúsított. Ballagi e kijelentése különösen a demokraták részéről zajos ellentmondással találkozott és a demokrata vezérek egymásután állottak fel, hogy kétségbeesett erőlködéssel elhomályosítsák a Ballagi által megállapított igazságot. Ezek az urak nem tűrhetik, ha a függetlenségi párt valamely érdemét teszik szóvá és az az eredendő féltékenység és gyűlölet, a melylyel Yázsonyiék viseltetnek a függetlenségi párt minden sikerével szemben : ezúttal is a valódi tények letagadására és ferdítésre késztette őket. Pedig a mit Ballagi Aladár mondott az imént letűnt kormányzatról a fővároshoz való vonatkozásában, az szó szerint igaz. E lapok hasábján is tényekkel és adatokkal mutattuk ki több ízben, hogy a Wekerle-kormány igen nagy érdemeket szerzett a főváros fellendítése körül. Am e kormánynak minden ténykedése csakis az óriási többséget képező függetlenségi és 48-as párt aktiv támogatásával volt lehetséges és az a törvény is, a melynek a főváros háztartásának végleges rendelését köszönheti: a főváros fejlesztéséről szóló törvény, a nagy függetlenségi és 48-as párt akaratából fakadt. Ezt semmiféle csürés- csavarással ledisputálni nem lehet. És ha Yázsonyiék ennek a ténynek a megállapítását kortesfogásnak minősitik, úgy elfelejtik, hogy valóban szerzett érdemek megemlítése megengedett eszköze a politikai küzdelemnek és mindenesetre tisztességesebb és erkölcsösebb fegyver, mint az ellenfelek leszólása és az igazság letagadása. A függetlenségi pártra támaszkodó koali- cziós kormányzat nagy érdemei a főváros körül intézményekbe vannak lerakva, úgv, hogy azokat Yázsonyi és társai el nem tüntethetik. De ha volt valaki a koalicziós kormányban, a ki minden alkalommal kerékkötője volt az üdvös és kívánatos intézkedéseknek, úgy az nem a függetlenségi párti miniszter volt, hanem a 67 és gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, a kinek pedig Vázsonyi a leghivebb tisztelője és imádója. Ha Vázsonyi ez imádatában odáig elment, hogy ő a radikális és demokrata jelszavakkal dobálódzó terézvárosi Hobespierre, politikai közösséget vállal az általános választójog legveszedelmesebb ellenségével a pluralitás szülőatyjával: az az ő egyéni gusztusának a dolga és ezért csak a maga politikai lelkiismeretének felelős. De a főváros érdekei iránt teljesen közömbös gróf ur barátja ne álljon a nyilvánosság elé azzal, hogy a függetlenségi és 48 as párt közismert és elismert érdemeit most, a mikor ez a párt a kormány mellől távozott, el akarja tüntetni. Ha a demokrata urak most a választás előtt mandátumféltés — és biztosítás szempontjából jónak látják, hogy Kimen gróf úrral kaczérkodjanak; ha a szabadság, demokráczia és szabadelvüség e nagybérlői, a Hencz Káro- lyokkal és Zichy Jánosokkal közös politikai czélokat követni tisztességes dolognak érzik: úgy boldoguljanak a maguk módja szerint, bírják a mandátumaikat tovább is békés nyugalomban, de ne provokálják, hogy az ország függetlenségi érzelmű polgársága — a mely számban és erőben hála Istennek, még mindig nem fogyatkozott meg — azt kiáltsa oda a demokratáknak, a mit Yázsonyi kiáltott nemrégen még a szoczialisták felé: »Hazudni, azt tudtok!« Közüzemek várositása és a tőzsde. Néhány hét előtt nagy feltűnést keltett, hogy az értéktőzsdén hirtelen spekuláczió fejlődött ki azoknak a vállalatoknak a részvényeiben, a melyek a fővárossal engedélyezési és szerződéses viszonyban vannak. Rohamos árfolyamemelkedés állott be a két villa- mosvilágitási vállalat és a két villamosvasúti vállalat részvényeiben. A spekuláczió e nagy vásárlásaiban különböző kósza hírekre támaszkodott, a melyek tudni akarták, hogv a főváros ezeket a vállalatokat a közel jövőben megváltani szándékozik. Eélreismerhetetlen volt, hogy a közönség szélesebb rétegeit is az e részvényekben beállott nagy árfolyamemelkedés játékra csábította, úgy, hogy e lapok hasábjain már a túlzott spekuláczió első jeleinek megnyilatkozásánál felemeltük intő szavunkat az ellen, hogy a főváros kommunalizáló hajlandóságait lelkiismeretlen tőzsdemanöverekkel a közönség játékra való csábítására aknázzák ki. A polgármester akkoriban tett is bizonyos kijelentéseket, a melyek tényleg azzal a hatással jártak, hogy a féktelen vásárlási dühnek legalább egyelőre vége szakadt, és azóta e részvények árfolyamalakulása nyugodtabb tempóban történik. Most, hogy a tülekedés és spekuláczió e * papírok körül némiképen elült, itt az ideje, hogy higgadtan foglalkozzunk azzal a kérdéssel, vájjon a tőzsde és az értékpapír- vásárló közönség túlzott reményei e vállalatok megváltását illetőleg jogosultak voltak-e, és vájjon másrészt a főváros nem szenvedett-e esetleg károsodást e részvények árának nagy felszöktetésével? Erre nézve különbséget kell tenni először is a villamos világítási vállalatok, másrészt a villamos közlekedési vállalatok között. A villamos világítási vállalatok tekintetében a főváros lényegesen könnyebb helyzetben van. Ezeknek megváltása csakis két évi határidőhöz van kötve, úgy hogy a főváros a tárgyalásokat a megváltásra nézve bármikor megkezdheti. De ezenkívül is előnyös helyzetben van a főváros a világítási vállalatokkal szemben azzal, hogy ezek igényeiket a megváltás alkalmával igen magasra nem fokozhatják, a mennyiben módjában áll a fővárosnak tervezett, saját villamossági müveit létesíteni, és azokat a megváltási tárgyalások meghiúsulta esetén üzembe helyezni. Az ügy jelenlegi állásáról részletes tájékozást nyújt a »Magyar villamossági részvény-társaság« most közzétett igazgatósági jelentése, a mely kiterjeszkedik az ügy ismertetésére. E jelentés szerint a főváros tanácsa kérdést intézett a társasághoz abban az irányban, vájjon nem volna-e hajlandó a müveket kedvezőbb feltételek mellett — mint a megváltásra szerződésileg megállapittattak — a főváros tulajdonába átbocsájtani. A társaság ily tárgyalásra hajlandónak nyilatkozott, de csak azon feltétel alatt, hogy a mennyiben e tárgyalások folyamán a főváros elállna a megváltástól, erre való jogát további nyolcz esztendőn át nem érvényesítheti. A tanács ezt a feltételt el nem fogadta. Múlt év deczember havában a tanács újból átíratott intézett a társasághoz, a melyben hivatkozott arra a szerződéses jogára, hogy a villamos világítási müveket 1910. deczember 15-től kezdve bármikor beválthatja, ha ezt a szándékát két évvel korábban a vállalatoknak tudomására hozza. Mielőtt a tanács bármely irányban határozna, szükségesnek tartja, hogy tájékozódjék a vállalatokba beruházott tőkéről, a vállalatok jelenlegi értékéről, valamint jövedelmezőségéről. Ezért a tanács felkéri a két villamosvilágitási vállalatot, hogy e körülményekről kiküldendő szakközegei a könyvekbe való betekintés utján, tájékozódást szerezhessen. Azóta ebben az irányban a puhatolózások megindultak és be kell várni, hogy e lépések milyen eredményre vezetnek. Ezekből látható, hogy a székesfőváros egész komolyan hozzálátott e kérdés meg-
